Bevezető, külső
A DEFY-vel szó szerint robbantott a Motorola, legalábbis abban az értelemben, hogy ez volt az első strapabíró, androidos rendszerű okostelefon a piacon. Igaz, azóta sincs sok, nemrégen jelent meg az Xperia active és hamarosan érkezik a Samsung Galaxy-ból is ilyen. Az időközben itthon összeomló Motorola képviselet és support (mely egyébként épp most szerveződik újjá, szóval fel a fejjel Motofanok) a hazai elterjedést nem igazán segítette, viszont a már induláskor sem túlzottan magas árnak és persze egyediségének köszönhetően mégis népszerű lett (a tesztet elképesztően sokan olvasták, illetve a fórumon is a kiemelten pörgős topikok között van).
Mivel nem volt konkurenciája, így a Motorola elkényelmesedett, sajnos ez a szoftveres frissítéseken is meglátszott. Most viszont a Google a szárnyai alá veszi (vette) a gyártót és ez a jövőre nézve biztosan pozitív változásokat hoz majd magával. A DEFY+ rögtön a nevével is sugallja, hogy itt nem valami drasztikus újdonságra, hanem egy ráncfelvarrásra kell számítanunk. Márpedig az eredeti DEFY egyáltalán nem volt rossz, úgyhogy most meglátjuk, elég lesz-e ez a finomhangolás a sikerhez. Az XXL GSM-től érkezett dobozban a telefon mellett (illetve alatt) egy hálózati töltőfej, USB kábel, sztereó headset, némi leírás rejtőzik, a készülékbe pedig gyárilag egy 2 GB-os memóriakártyát pakoltak.
A külsőt tekintve gyakorlatilag semmilyen változás nem történt. Ez nem feltétlen baj, mert bár nem a DEFY+ a legszebb okostelefon a piacon, viszont rendkívül jól elrejti strapabíró képességét. Egy kompakt, nagyon jól kézreálló, ideális méretű és súlyú készülék, ahol a minőséggel sincs gond. Nagyon jól összerakták, jó fogású anyagokból van.
Az előlapot szinte teljesen kitölti a 3,7 hüvelykes kijelző, ami FWGA (480x854 pixel) felbontásával és 16 millió színével éles és tiszta képet ad. Hagyományos TFT mivolta ellenére egész nagy betekintési szöge van, ráadásul napfényben is olvasható marad. A felette lévő részre került az apró hangszóró, amiből nagyon jó minőségben és hangosan halljuk a másik felet. Itt még elbújt egy fényszabályzó és közelségérzékelő szenzor is, valamint egy állapotjelző LED, utóbbi az Xperia active-val ellentétben jól látható. Lent a négy Android billentyű sorakozik, érintős és megvilágított kivitelben.
Az oldalsó részeken kevesebb a látnivaló, például alul nincs is semmi. Balra találjuk a microUSB-t, ami egy kihajtható ajtó mögé bújt, ez védi a víztől és portól is. Hasonló a helyzet felül, ahol a 3,5 mm-es jack kapott egy gumifedőt, amit viszont átalakíthattak volna, mert az elődben is elég bután volt megcsinálva. Jobbra a hangerőszabályzó került, aminek a bekapcsolóval együtt kissé kemény nyomáspontja van. Az oldalain körben torx csavarok vannak, amik a burkolat egy részét rögzítik.
A hátlap az alul lévő csúszkával szedhető le, könnyen és villámgyorsan. Az alatta lévő jókora nyílás a kihangosítónak van, ez szintén jókora hangerővel szól, ráadásul asztalra téve nem némul el. Középen egy szolid Motorola logó, felül pedig a kamera és a meglepően nagy méretű LED villanó töri meg az egyhangúságot. Jutott még ide egy másodlagos mikrofon, ezt aktív zajszűréshez, illetve videofelvételnél a sztereó hanghoz használja a telefon.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
