Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés
Az adatkapcsolati lehetőségek élből kapnak egy piros pontot. Az legalábbis biztosan ér egyet, hogy a 16 GB-nyi belső memória nem a duál SIM képességek kárára bővíthető maximum 32 GB-os microSD kártyával, ráadásul a kiegészítő tárhelyre alkalmazásokat is telepíthetünk (adaptive storage). Ezen kívül minden a kategóriának megfelelő szinten áll rendelkezésre. A két kártya dual standby módban működik maximum 150 Mbps LTE sebességgel. A WiFi csak 802.11b/g/n szabványon kapcslódik, de van HotSpot és Direct, a Bluetooth pedig 4.2-es verziószámmal A2DP és LE protokollokat ismer. A navigáció kizárólag földi hálózatok segítségével és GPS műholdakkal dolgozik, igen lassan. De minden más is lassú, úgyhogy alig feltűnő.
Az üzemidő sem túl vastag, WiFi kapcsolat mellett mindössze 7 órát tudunk videózni, az átlagos kijelzőidő pedig olyan 3 óra. Ami nem feltétlenül jelenti, hogy minden nap tölteni kell, mert a megjelenítés minősége és a munkatempó alapján valószínűleg nem fogjuk feleslegesen igénybe venni a készüléket. Az akkumulátor 2350 mAh kapacitású és cserélhető, kímélő mód pedig úgy van, hogy vagy bekapcsoljuk, vagy nem. Viszont még teszt szinten sem kockáztattuk meg, milyen lehet a csökkentett teljesítmény. De nyilván, ha kell, akkor nincs más hátra.
Külső | |
---|---|
Ergonómia | 8 pont |
Anyaghasználat | 8 pont |
Összeszerelés minősége | 8 pont |
Kijelző mérete, minősége | 5 pont |
Belső | |
Kezelhetőség | 6 pont |
Sebesség | 4 pont |
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 6 pont |
Felhasználói felület élménye | 5 pont |
Alapfunkciók | |
Hangminőség, vételi stabilitás | 7 pont |
PIM funkciók | 10 pont |
Adatkommunikációs képességek | 7 pont |
Multimédia | |
Vizuális | 6 pont |
Audio | 6 pont |
Egyebek | |
Üzemidő | 6 pont |
Ár/érték aránya | 6 pont |
Hogyan értékelünk? |
A Moto C alapvetően egy nagyon szerény eszköz, annak is szánták, viszont ettől még jó nem lesz. Olcsó meg főleg nem, noha csak 34.990 forint. A probléma inkább a kompromisszumok súlyából adódik. Meg az árcímkéből. Az FWVGA felbontású kijelző olyan, amilyen, viszont a panel, ezáltal a megjelenítés minősége igen alacsony, a kültéri láthatóság problémás, beltéren pedig a rossz betekintési szögekkel lehet küzdeni. Egyébként kár, mert a készülék első ránézésre megnyerő, irgalmatlanul eltalálták a cseresznyepiros színt, ami a remek anyagminőséggel feledteti a kommersz formatervet, a hátlap viszont vagány, autentikus motós és remek tapintású. A kameraképességek papíron sokkal rosszabbnak tűnnek, mint a valóságban, a fülesre jutó hangminőség egészen kellemes, a multimédiás hangszóró viszont elég gyenge, de legalább nem okoz fizikai fájdalmat. Ami borzasztó kellemetlen, és eldönti az egész készülék megítélését (a kijelző mellett) az a hardver elégtelensége. A teljesítmény már kifejezetten fájdalmas, a munkatempó pedig vállalhatatlan Android 7.0 ide, vagy oda. A rendszer azzal együtt sem képes tartani a lépést, hogy lényegében teljesen üres és gyári. A Huawei Y3 II ugyanezzel a hardverrel összehasonlíthatatlanul gördülékenyebb, az EMUI 3.1 Lite által biztosított felhasználói élményről nem is beszélve. A Xiaomi Redmi 4A minden tekintetben jobb választás, ahogy ennyi pénzért már ujjlenyomat-olvasóval és kitűnő kijelzővel szerelt, mellesleg fém Meizu m3s-t, vagy kissé ingerszegényebb, de az árkategóriában kifejezetten erős Vernee Thort is kaphatunk. Szintén ujjlenyomat-olvasóval és B20-as LTE támogatással. Az az igazság, hogy a Moto C az azonos alapok ellenére azért jobb, mint a tényleg nagyon rossz Alcatel U5, viszont ugyanaz a kategória. Akkor sem ajánlanánk, ha nem lenne alternatíva a szegmensben. De ráadásul még van is.
AliceWake
A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!