Mi fog történni?
A következő két-három hónapban dől el, hogy a Huawei-jel mi lesz. Több forgatókönyv is kinéz. Egyrészt leketyeghet a 90 nap, nem változik semmi és onnantól óriási bajban lesz a Huawei. Nincs hardver, nincs szoftver, nincs licensz. A hardver kapcsán még csak-csak áthidalható lenne belföldi és tajvani technológiával a dolog, erre egyébként is törekszik évek óta a cég, csakhogy a jelenleg mindenki által használt architektúra egy része is amerikai szellemi tulajdon (hiába brit cég az ARM, immáron japán tulajdonnal), ha ezt nem használhatják, akkor nekiállhatnak egy új architektúrát tervezni, de az semmivel nem lesz kompatibilis, amit jelenleg ismerünk. És nem három hónapig tart tető alá hozni.
Aztán ott van a szoftver kérdése, az Android váza ugyan nyílt forráskódú, de ez egy alaprendszer, a Google Play Services nélkül Kínán kívül nem versenyképes, mert ha ez nincs, akkor olyan szolgáltatások sincsenek, mint a Play Áruház, a Maps, a YouTube, a GMail, vagy a Drive. Pedig ezek teszik kvázi használhatóvá az Androidot és Kínán belül ez ugyan tökmindegy, ott most sincs a telefonokon Play Services (hiszen a Google szolgáltatásai a Nagy Tűzfal mögött nem működnek), de kevés esélye van annak, hogy ezeket olyan saját megoldásokkal tudja kiváltani a Huawei, amelyek Kínán kívül is hozzáadott értéknek számítanak. A hírek arról szólnak (már egy ideje), hogy a Huawei saját rendszert fejleszt, ezt egyelőre Hongmeng OS-ként ismerjük, sokat nem lehet róla tudni, nagy eséllyel a nyílt forráskódú Androidra épül, mert azt mondják róla, hogy az androidos appokat nem csak hogy képes futtatni, hanem jóval gyorsabban is teszi ezt. Más kérdés, hogy azok az appok el sem indulnak, amelyek valamilyen Google szolgáltatást igényelnek.
Mate X: bizonytalan ideig nem lép piacra [+]
Magyarán ha minden marad a régiben, akkor a Huawei telefonoknak semmi esélyük nem lesz a konkurenciával szemben, kizárólag Kínán belül maradhatnak versenyképesek (már ha lesz egyáltalán bármi, amit gyártani tudnak). Ez szó szerint véget vet a Huawei jelenlétének a világpiacon, ami nagyon durván hangzik, de a cég okostelefonos értékesítésének majdnem a fele most is belföldi. A világhatalmi terveknek lőttek, de a Huawei otthon életben tud maradni. Bár nyilván ezzel nem lennének olyan boldogok a jelenlegi, világszinten második helyezésük után. A nagyobb érvágás, hogy hálózati szempontból is búcsút inthetnek a világpiacnak, ami nagyon komoly kiesést jelentene a Huawei-nek, arról nem is beszélve, hogy mi a fenét fognak kezdeni az operátorok a jelenlegi Huawei-hálózatokkal, ki fogja azokat frissíteni, karbantartani, üzemeltetni.
Huawei HQ Sencsenben [+]
A második forgatókönyv szerint Trump megpróbál majd lassan kitáncolni az embargós történetből mindenféle tárgyalások, megegyezések, csereajánlatok és populista szólamok közepette, minden visszaáll az eredeti kerékvágásba. Egy dolog nem fog: a vásárlói bizalom, mert az úgy elszállt, hogy a Huawei-t mondjuk kapásból három évvel ezelőtti állapotra rúgta vissza, akármi is történik. Ki fog bízni egy olyan márkában, amely alól bármikor kirúghatják a szoftveres és hardveres támogatást? Már most látszik, hogy visszaestek a Huawei számai, az európai operátorok sorra mondják le a rendeléseiket, a használtpiacon bezuhantak a Huawei telefonok árai, miközben elég sok új hirdetés is került fel, szóval a renomét már sikerült megtépázni. Ha csak az volt a cél, hogy a Huawei-t kicsit megszorongassák, akkor az már megvan, ha nagy kegyesen majd leveszik az entity listről a gyártót, akkor is az van, hogy mondjuk az Apple-nél már örülhetnek, de a többi konkurens is nyugodtabban alhat, főleg a Samsung. Bár ők ezt tényleg csak kívülről nézik.
[+]
Mit tud majd csinálni ebben a helyzetben a Huawei? Két dolgot: egyrészt irgalmatlan összeggel megtolja a marketinget és újra megpróbálja felépíteni a márkával szembeni bizalmat. Ez óriási feladat. Másrészről viszont gyorsíthat is rajta, ha masszívan leveri a készülékek árát, hogy az árérzékeny felhasználókat meggyőzze, hogy a pénztárcájuk fontosabb, mint a potenciális kockázat. A hálózati piacon még nehezebb a helyzet, ha az USA nyomására a szövetséges országokban potenciális biztonsági problémának látják majd az Huawei 5G-t, akkor az operátorok kormányzati nyomásra inkább választják majd a konkurens cégeket, ezzel még nehezebb lesz versenyre kelni, noha minden bizonnyal itt is főleg árazásban próbálnak majd olyan vonzó feltételeket biztosítani, hogy mégiscsak félretegyék az aggályaikat a szolgáltatók.
[+]
Van még harmadik forgatókönyv is, az entity list ugyanis nem teljes embargó, hanem külön engedéllyel lehet üzletelni a Huawei-jel. Rajta is maradhat akár ezen a listán a cég, ha közben a Trump-adminisztráció kegyesen megengedi a legnagyobb partnereknek, hogy együttműködjenek a kínai vállalattal, ezzel pedig nem ölik meg a Huawei-t, de egy olyan, folyamatosan felettük lebegő kardot helyeznek a levegőbe, ami bármikor lecsaphat, ha kiderül, hogy... akármi. Vagy az ellenkezője.
[+]
És akkor még ott van a pakliban az is, hogy Kína eddig nem helyezett kilátásba semmiféle válaszlépést azon kívül, hogy elvitték a San Diego-i állatkertből a pandákat. Ami nem rengette meg az amerikai gazdaságot, de igazából nagyon komolyan keresztbe tudnának ők is tenni az USA-nak. Túl sok mindent gyártanak Kínában (és Tajvanon), az amerikai techcégek is ott gyártatnak, ettől elvágni őket elég fájó lenne, a kínai piacon történő tevékenységtől pláne, az mégiscsak a világ legnagyobb júzerbázisa, ahol például az Apple elég jól keres az iPhone-okkal. És ez csak egy példa. Ha mindkét fél elkezd keménykedni, akkor simán összejöhet egy technológiai vasfüggöny, van Kína, meg van a világ többi része, eltérő technológiák, termékek, szoftverek, kommunikációs hálózatok lesznek, ami önmagában sem praktikus, de igencsak visszafogná a világgazdaságot is. És akkor még a katonai opciókról nem is esett szó, de arra mi még gondolni sem nagyon szeretnénk.
[+]
Június 28-29-én lesz Japánban a G20 csúcstalálkozó, ott mindenképpen ütközni fog a kínai és az amerikai legfelsőbb vezetés. Sok minden történhet addig, de talán az lehet a fordulópont, ott lesz majd kvázi végleges, hogy akkor a fenti forgatókönyvekből milyen mix valósulhat meg. Lehet, hogy egy roppant békülékeny, közösen megfogalmazott nyilatkozatot ad ki mindkét állam és visszaáll minden a korábbi kerékvágásba, de ennek az ellenkezője is megtörténhet. Amit már most lehet tudni, hogy a Huawei alapítója egy újságírói ebéden elég világosan úgy fogalmazott, hogy ő személy szerint hálás az amerikai partnereinek azért, amit eddig elértek és úgy tudja, hogy ezek a cégek erősen lobbiznak a kormányzatnál, hogy az embargó ne legyen végleges. Mondjuk azt is mondta, hogy a Huawei az USA nélkül is túlél, ami valószínűleg így is van, de ez nem csak nekik lesz fájó, hanem mindazoknak a jelenlegi Huawei ügyfeleknek, akik nem csak 470 millió okostelefont vettek már a cégtől, hanem mondjuk szolgáltatók, akiknek most azért fájhat a fejük, hogy mikor, hogyan és főleg mennyiért cserélik le a jelenlegi Huawei-infrastruktúrát. Ennek a történetnek még egyáltalán nincs vége, a java még hátravan, de az biztos, hogy akárhogyan is alakul a dolog, felhasználói oldalon rövid távon senkinek sem jó, hogy a nemzetbiztonsági szempontok mennyire jogosak, azt pedig innen nehéz átlátni és megítélni. Semmiképpen nem egészséges, ha a világ távközlési infrastruktúrájának zöme egy olyan cég kezében van, amely egy demokratikusnak nem mondható államhoz köthető, ugyanakkor az Egyesült Államok technológiai bábáskodása sem a világ legmegnyugtatóbb szcenáriója, az NSA is igen jó hatásfokkal mászkál ki-be mindenféle IT rendszerekbe, a Google pedig pont nemrég kezdett dolgozni a Pentagonnak. Innentől szimpátia, habitus, világnézet és hit kérdése, hogy végfelhasználóként kinek melyik forgatókönyv vállalható, azt viszont elég jól megmutatta az egész ügy, hogy mennyire komoly fegyvertény a mobilhálózatok és mobil eszközök feletti ellenőrzés.
Bog
