Mi történt?

Külső szemlélőként, azok számára, akik amúgy nem követik a technológiai világát érintő rezdüléseket elég nagy döbbenetet okozott, hogy miután a Reuters május 19-én, vasárnap este megírta, hogy a Google nem üzletel mostantól a Huawei-jel, micsoda lavina indult el, ami a kínai cég jövőjét finoman szólva is zárójelbe tette. De azért ennek bőven voltak előzményei is.

A történetben vannak tények, vannak feltételezések és vannak aggodalmak. És van két világhatalom, amely mostanában eléggé nincsen jóban. A tényekkel érdemes kezdeni, mert ebből fakad az összes többi, itt pedig a legfontosabb tudnivaló, hogy a Huawei nem csak egy telefongyártó. Mondhatnánk, hogy leginkább nem telefongyártó, ez csak az utóbbi évtized hozadéka, de az átlagember előtt a Huawei alapvető üzletága meglehetősen rejtve marad, noha itthon is minden nap és minden percben használjuk a kínai vállalat megoldásait, ők ugyanis hálózati beszállítóként lettek előbb ismertek és csak ezután jött a telefonos vonal.

Az első Huawei telefonok... 2005-ből [+]

És itt már rögtön van némi történeti homály, amíg ugyanis csak Kínán belül működött a Huawei, addig kábé a világ többi része nagyjából ügyet sem vetett rá. A céget egy bizonyos Ren Zhengfei alapította, nem állt neki rögtön forrasztgatni egy garázsban, hanem elsősorban Hong Kongból hozott be alapszintű hálózati berendezéseket és azokat értékesítette Kínában. Ám a kínai üzleti modell egyik alaptézise az, hogy érdemes minden terméket ízekre szedni, megismerni és megtanulni a működésüket és aztán legyártani olcsóbban, ez történt a Huawei kezdeti időszakában is, egy idő után ők maguk kezdtek el ilyen berendezéseket gyártani, majd viszonylag hamar találkoztak a szerzői jog és az ipari kémkedés fogalmával, ugyanis az amerikai Cisco megvádolta őket szellemi tulajdon ellopásával, amely olyannyira megalapozott volt, hogy maga a Huawei is kénytelen volt elismerni.

Ren Zhengfei

Mindeközben relatív közismert tény volt, hogy Ren Zhengfei (aki sosem volt a Kommunista Párt tagja) jó kapcsolatokat ápol a kínai hadsereggel, bőven kapott onnan is megrendelést és egyszer azt is nyilatkozta, hogy a hálózati technológiák nemzetbiztonsági fontosságúak, ha egy országnak nincs saját technológiája, az olyan, mintha hadserege sem lenne. Ez még 1994-ben történt ugyan, de ekkoriban a Huawei már tényező volt, aztán amikor a mobilkommunikációs forradalom világszerte elindult, ráálltak a hálózatokra. És ez már egy olyan üzletág volt, amit Kínán kívül is sikerre óhajtottak vinni.

Amikor még a GSM volt elterjedt, addig a legnagyobb szereplő a Nokia és az Ericsson volt, futott még az Alcatel-Lucent is. A Huawei ideje a 3G bevezetésénél jött el, dömpingáron kínálták európai operátoroknak a hálózatot, mert nem is abban van az igazán nagy lé, hogy magukat a hálózati elemeket leszállítják, hanem a hosszú távú üzemeltetés kerül sokba. A 3G sikeres bevezetése után már a 4G-ben is erősek voltak (mellékvágány, hogy a szintén kínai ZTE is kapott jópár megrendelést, azokat már tavaly taccsra vágta az USA), az 5G-ben pedig minden előjelzés szerint masszívan dominálták volna a piacot, így is a világon levő mobilhálózatok 30%-a Huawei elemekből épül fel.

És ez már fájt. Egyrészt fájt gazdasági szempontból: Kínában az 5G-t már kábé telepítik, míg a technológiai szempontból erős Kaliforniában még nyoma nincsen, ami óriási versenyelőnyt jelent azoknak a kínai IT cégeknek, akik az 5G-re alapuló technológiai megoldások fejlesztésével foglalkoznak. És ezek döntően meghatározzák majd a közeljövő informatikai trendjeit, az 5G olyan megoldások előtt nyitja meg az utat, amiből az önvezető autók csak a leglátványosabb elemnek számítanak, de az IoT robbanásszerű elterjedése is ehhez lesz köthető.

[+]

A másik fájdalmas pont pedig a Huawei és a Kommunista Párt (vagyis Kína) vélt vagy valós összefonódása. Ha a világon működő távközlési hálózatok jelentős részét a Huawei telepíti és üzemelteti, akkor mi a garancia arra, hogy egyrészt nem nyúlnak le adatokat, másrészt hogy egy konfliktus esetén nem tenyerelnek a kikapcsoló gombra, megbénítva ezzel a kommunikációt? Nem mellesleg Kínában elfogadtak egy törvényt, amely szerint a kínai techcégek kötelezhetők arra, hogy az általuk kezelt adatokat a kínai kormány rendelkezésére bocsássák. Ez szintén roppant aggályos, el is kezdődött a szisztematikus retorikai támadás a Huawei ellen, az FBI és a CIA is aggodalmát fejezte ki, nemzetbiztonsági szempontból veszélyesnek nyilvánították a céget, noha a Huawei minden ilyen alkalommal sietett közleményben leszögezni, hogy ezekre az aggályokra nincs bizonyíték. Ez egyébként stimmel, a mai napig a sok-sok Huawei-partner operátor közül egyetlen egy sem jelezte, hogy bármilyen adatszivárgást észlelt volna. Az aggály a potenciális veszélyforrásnak szól.

Noha az USA kormánya mindent megtett, hogy a fenti intézkedésekkel a szövetségeseinél is aláássa a Huawei-jel szembeni bizalmat, ennek ellenére számos szolgáltató (köztük a brit Vodafone is) jelezte, hogy bízik a kínai vállalatban és továbbra is együtt fog vele működni. Az aggályokat ugyanakkor nem csillapította, hogy a Huawei nem tőzsdei cég, pénzügyei nem nyilvánosak, tulajdonosi felosztása hivatalosan csak annyira ismert, amennyire maga a Huawei kommunikálja. Ezek alapján egyébként az alapító Ren Zhengfei rendelkezik 1% tulajdonrésszel, a többi a cég dolgozóinak tulajdona, de erre sincs semmiféle hiteles alátámasztás, noha én speciel ismerek olyan Huawei alkalmazottat, akinek valóban van tulajdonrésze. De ettől még lehet a kínai államnak is akárhány százaléka.

Meng Wanzhou

Ezt követően indult meg a komolyabb hadjárat a Huawei ellen, aminek legerősebb lépése az volt, amikor Kanadában letartóztatták Meng Wanzhout, aki Ren Zhengfei lánya és azzal vádolták meg, hogy egy fedőcégen (Skycom) keresztül Iránnal üzletel, amely amerikai embargó alá esik. A Huawei persze ezúttal is tagadja a vádakat, szerintük ők már 2007-ben eladták a Skycomot, az amerikaik szerint viszont ez csak papíron történt meg. Ez az ügy még folyamatban van, de jelentősége annak ellenére is háttérbe kezd szorulni, hogy Meng Wanzhou azóta is őrizetben van, plusz a kínai állam rögtön letartóztatott néhány kanadai állampolgárt kvázi válaszul.

És így jutottunk el oda, hogy május 16-án egy elnöki rendelettel felkerült az úgynevezett "entitiy listre" a Huawei, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy csak külön engedéllyel üzletelhetnek az ezen a listán szereplő cégekkel amerikai vállalatok. Ilyen külön engedély viszont nincs, úgyhogy nem kellett sokat várni arra, hogy az első és legláthatóbb szereplő, a Google fel is függessze a kapcsolatot a Huawei-jel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!