Mi történt?

Külső szemlélőként, azok számára, akik amúgy nem követik a technológiai világát érintő rezdüléseket elég nagy döbbenetet okozott, hogy miután a Reuters május 19-én, vasárnap este megírta, hogy a Google nem üzletel mostantól a Huawei-jel, micsoda lavina indult el, ami a kínai cég jövőjét finoman szólva is zárójelbe tette. De azért ennek bőven voltak előzményei is.

A történetben vannak tények, vannak feltételezések és vannak aggodalmak. És van két világhatalom, amely mostanában eléggé nincsen jóban. A tényekkel érdemes kezdeni, mert ebből fakad az összes többi, itt pedig a legfontosabb tudnivaló, hogy a Huawei nem csak egy telefongyártó. Mondhatnánk, hogy leginkább nem telefongyártó, ez csak az utóbbi évtized hozadéka, de az átlagember előtt a Huawei alapvető üzletága meglehetősen rejtve marad, noha itthon is minden nap és minden percben használjuk a kínai vállalat megoldásait, ők ugyanis hálózati beszállítóként lettek előbb ismertek és csak ezután jött a telefonos vonal.

Az első Huawei telefonok... 2005-ből [+]

És itt már rögtön van némi történeti homály, amíg ugyanis csak Kínán belül működött a Huawei, addig kábé a világ többi része nagyjából ügyet sem vetett rá. A céget egy bizonyos Ren Zhengfei alapította, nem állt neki rögtön forrasztgatni egy garázsban, hanem elsősorban Hong Kongból hozott be alapszintű hálózati berendezéseket és azokat értékesítette Kínában. Ám a kínai üzleti modell egyik alaptézise az, hogy érdemes minden terméket ízekre szedni, megismerni és megtanulni a működésüket és aztán legyártani olcsóbban, ez történt a Huawei kezdeti időszakában is, egy idő után ők maguk kezdtek el ilyen berendezéseket gyártani, majd viszonylag hamar találkoztak a szerzői jog és az ipari kémkedés fogalmával, ugyanis az amerikai Cisco megvádolta őket szellemi tulajdon ellopásával, amely olyannyira megalapozott volt, hogy maga a Huawei is kénytelen volt elismerni.

Ren Zhengfei

Mindeközben relatív közismert tény volt, hogy Ren Zhengfei (aki sosem volt a Kommunista Párt tagja) jó kapcsolatokat ápol a kínai hadsereggel, bőven kapott onnan is megrendelést és egyszer azt is nyilatkozta, hogy a hálózati technológiák nemzetbiztonsági fontosságúak, ha egy országnak nincs saját technológiája, az olyan, mintha hadserege sem lenne. Ez még 1994-ben történt ugyan, de ekkoriban a Huawei már tényező volt, aztán amikor a mobilkommunikációs forradalom világszerte elindult, ráálltak a hálózatokra. És ez már egy olyan üzletág volt, amit Kínán kívül is sikerre óhajtottak vinni.

Amikor még a GSM volt elterjedt, addig a legnagyobb szereplő a Nokia és az Ericsson volt, futott még az Alcatel-Lucent is. A Huawei ideje a 3G bevezetésénél jött el, dömpingáron kínálták európai operátoroknak a hálózatot, mert nem is abban van az igazán nagy lé, hogy magukat a hálózati elemeket leszállítják, hanem a hosszú távú üzemeltetés kerül sokba. A 3G sikeres bevezetése után már a 4G-ben is erősek voltak (mellékvágány, hogy a szintén kínai ZTE is kapott jópár megrendelést, azokat már tavaly taccsra vágta az USA), az 5G-ben pedig minden előjelzés szerint masszívan dominálták volna a piacot, így is a világon levő mobilhálózatok 30%-a Huawei elemekből épül fel.

És ez már fájt. Egyrészt fájt gazdasági szempontból: Kínában az 5G-t már kábé telepítik, míg a technológiai szempontból erős Kaliforniában még nyoma nincsen, ami óriási versenyelőnyt jelent azoknak a kínai IT cégeknek, akik az 5G-re alapuló technológiai megoldások fejlesztésével foglalkoznak. És ezek döntően meghatározzák majd a közeljövő informatikai trendjeit, az 5G olyan megoldások előtt nyitja meg az utat, amiből az önvezető autók csak a leglátványosabb elemnek számítanak, de az IoT robbanásszerű elterjedése is ehhez lesz köthető.

[+]

A másik fájdalmas pont pedig a Huawei és a Kommunista Párt (vagyis Kína) vélt vagy valós összefonódása. Ha a világon működő távközlési hálózatok jelentős részét a Huawei telepíti és üzemelteti, akkor mi a garancia arra, hogy egyrészt nem nyúlnak le adatokat, másrészt hogy egy konfliktus esetén nem tenyerelnek a kikapcsoló gombra, megbénítva ezzel a kommunikációt? Nem mellesleg Kínában elfogadtak egy törvényt, amely szerint a kínai techcégek kötelezhetők arra, hogy az általuk kezelt adatokat a kínai kormány rendelkezésére bocsássák. Ez szintén roppant aggályos, el is kezdődött a szisztematikus retorikai támadás a Huawei ellen, az FBI és a CIA is aggodalmát fejezte ki, nemzetbiztonsági szempontból veszélyesnek nyilvánították a céget, noha a Huawei minden ilyen alkalommal sietett közleményben leszögezni, hogy ezekre az aggályokra nincs bizonyíték. Ez egyébként stimmel, a mai napig a sok-sok Huawei-partner operátor közül egyetlen egy sem jelezte, hogy bármilyen adatszivárgást észlelt volna. Az aggály a potenciális veszélyforrásnak szól.

Noha az USA kormánya mindent megtett, hogy a fenti intézkedésekkel a szövetségeseinél is aláássa a Huawei-jel szembeni bizalmat, ennek ellenére számos szolgáltató (köztük a brit Vodafone is) jelezte, hogy bízik a kínai vállalatban és továbbra is együtt fog vele működni. Az aggályokat ugyanakkor nem csillapította, hogy a Huawei nem tőzsdei cég, pénzügyei nem nyilvánosak, tulajdonosi felosztása hivatalosan csak annyira ismert, amennyire maga a Huawei kommunikálja. Ezek alapján egyébként az alapító Ren Zhengfei rendelkezik 1% tulajdonrésszel, a többi a cég dolgozóinak tulajdona, de erre sincs semmiféle hiteles alátámasztás, noha én speciel ismerek olyan Huawei alkalmazottat, akinek valóban van tulajdonrésze. De ettől még lehet a kínai államnak is akárhány százaléka.

Meng Wanzhou

Ezt követően indult meg a komolyabb hadjárat a Huawei ellen, aminek legerősebb lépése az volt, amikor Kanadában letartóztatták Meng Wanzhout, aki Ren Zhengfei lánya és azzal vádolták meg, hogy egy fedőcégen (Skycom) keresztül Iránnal üzletel, amely amerikai embargó alá esik. A Huawei persze ezúttal is tagadja a vádakat, szerintük ők már 2007-ben eladták a Skycomot, az amerikaik szerint viszont ez csak papíron történt meg. Ez az ügy még folyamatban van, de jelentősége annak ellenére is háttérbe kezd szorulni, hogy Meng Wanzhou azóta is őrizetben van, plusz a kínai állam rögtön letartóztatott néhány kanadai állampolgárt kvázi válaszul.

És így jutottunk el oda, hogy május 16-án egy elnöki rendelettel felkerült az úgynevezett "entitiy listre" a Huawei, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy csak külön engedéllyel üzletelhetnek az ezen a listán szereplő cégekkel amerikai vállalatok. Ilyen külön engedély viszont nincs, úgyhogy nem kellett sokat várni arra, hogy az első és legláthatóbb szereplő, a Google fel is függessze a kapcsolatot a Huawei-jel.

Mi van most?

Amikor kipattant, hogy innentől a Google nem tart fent üzleti kapcsolatot a Huawei-jel, rögtön mindenki a legrosszabbra gondolt. Hogy akkor vége a Huawei telefonoknak, holnaptól nem fognak működni, eltűnik az Android. Hamar kiderült, hogy ez nem ennyire drasztikus, noha elég sok ügyfél megijedt, mi is számolatlanul kaptuk az ezzel kapcsolatos kérdéseket, tehát érdemes teljesen egyértelműen tisztázni az alábbiakat:

Ha minden így marad, ahogyan most van, akkor sem válnak működésképtelenné a Huawei és Honor telefonok. Nem tűnik el róluk egyetlen Google szolgáltatás sem, minden úgy fog működni, ahogyan eddig. Nem kell eladni hirtelen, az viszont valószínű, hogy nem jön újabb Android verzió a jelenlegi termékekre. A Google és a Huawei ellentételesen nyilatkozott arról, hogy a biztonsági frissítésekkel mi újság, az amerikaiak ezt sem garantálják, a Huawei viszont a Google nélkül is küldhet le ilyen patcheket a készülékekre, szóval itt nem egyértelmű a helyzet.

[+]

Ugyanakkor nem csak a Google farolt ki a Huawei mögül, a gyártó összes amerikai beszállítója kénytelen volt ugyanezt megtenni. A Qualcomm, az Intel, a Microsoft, a Micron és a Broadcom is felfüggeszti a szállításokat, ami igen nagy érvágás, ugyanis még mindig a Huawei által gyártott telefonok nagyjából fele amerikai alkatrészekből épül fel, a hálózati termékekről nem is beszélve. Konkrétan nem kap alkatrészt a kínai gyártó, magyarán nem tudna egyetlen terméket sem legyártani, ha nem sejtették volna előre, hogy ez a forgatókönyv megtörténhet, ugyanis jó három hónapnyi raktárkészletet halmoztak fel, egy ideig tehát tudnak úgy működni a gyártás kapcsán, mintha nem történt volna semmi.

[+]

Ennél is nagyobb érvágásnak tűnik, hogy nem csak szoftverekről és alkatrészekről van szó, hanem licenszekről is. A brit ARM bojkottja tűnik a legdurvábbnak, ez a cég ugyanis minden mobilos processzorok architektúrájának tervezője és jogtulajdonosa, ha ők megtiltják a Huawei-nek, hogy ezt a szabványt használja, akkor ott bizony még akkor sem készül mobilos rendszerchip, ha azt amúgy Kínában gyártják. De ráadásul nem is ott gyártják, hanem Tajvanon (a TSMC a partner), ami egy következő csavart is visz a történetbe, mert Tajvan státusza meglehetősen ingatag. Illetőleg egyszerűbb úgy fogalmazni, hogy kettős: Kína szerint maximálisan Kína része, a világ szerint nem hivatalosan nem az, de egyetlen nagyobb gazdasági súllyal bíró ország sem ismeri el külön államként, mert aki így tesz, azzal Kína azonnal megszakít minden gazdasági és diplomáciai kapcsolatot. Miközben Tajvan hadseregét és szuveneritását alapvetően az USA garantálja és látja el úgy, hogy hivatalosan ők sem ismerik el külön országként. Hogy mi történne, ha hirtelen Kína azt mondaná Tajvannak, hogy akkor mostantól lesztek szívesek az Egyesült Államokkal nem kereskedni, annak beláthatatlan következményei lennének, elég ha csak azt mondjuk, hogy a TSMC mellett Tajvan a Foxconn hazája is, ahol többek között az összes iPhone is készül. És amúgy a Foxconn rengeteg üzemmel rendelkezik Kínában is.

[+]

Szóval jelenleg úgy áll a dolog, hogy a Huawei alól úgy kirántották a szőnyeget, hogy nem csupán az van, hogy a jövőbeli telefonjaikra pillanatnyilag nincs épkézláb és versenyképes szoftver, de ez kvázi másodlagos, mert éppenséggel most telefont sem tud gyártani az embargó miatt. Illetve egészen pontosan még a raktárkészlet terhére tud dolgozni, de az is el fog fogyni, új fejlesztésű chipsetet már nem tudnak alkotni, plusz meginoghat a tajvani cégekkel való együttműködés is, noha speciel pont a TSMC nem állt bele a történetbe és épp most kezdték el a következő Kirin rendszerchip, a 985-ös gyártását, amit még azelőtt terveztek meg, hogy az ARM-mel megszakadt volna a kapcsolat. Szóval ideig-óráig még kihúzhatja a Huawei, de aztán bajban lesz.

[+]

A nagy szívást picit időben kitolja, hogy amikor a Trump-adminisztráció szembesült a döntés következményeivel, akkor iziben felfüggesztette a korlátozást 90 napra, ez augusztus 19-én jár le, ha addig nem változik semmi, akkor a Huawei minden amerikai technológiától el lesz vágva, onnan meg elég nehéz lesz talpraállni.

Mi fog történni?

A következő két-három hónapban dől el, hogy a Huawei-jel mi lesz. Több forgatókönyv is kinéz. Egyrészt leketyeghet a 90 nap, nem változik semmi és onnantól óriási bajban lesz a Huawei. Nincs hardver, nincs szoftver, nincs licensz. A hardver kapcsán még csak-csak áthidalható lenne belföldi és tajvani technológiával a dolog, erre egyébként is törekszik évek óta a cég, csakhogy a jelenleg mindenki által használt architektúra egy része is amerikai szellemi tulajdon (hiába brit cég az ARM, immáron japán tulajdonnal), ha ezt nem használhatják, akkor nekiállhatnak egy új architektúrát tervezni, de az semmivel nem lesz kompatibilis, amit jelenleg ismerünk. És nem három hónapig tart tető alá hozni.

Aztán ott van a szoftver kérdése, az Android váza ugyan nyílt forráskódú, de ez egy alaprendszer, a Google Play Services nélkül Kínán kívül nem versenyképes, mert ha ez nincs, akkor olyan szolgáltatások sincsenek, mint a Play Áruház, a Maps, a YouTube, a GMail, vagy a Drive. Pedig ezek teszik kvázi használhatóvá az Androidot és Kínán belül ez ugyan tökmindegy, ott most sincs a telefonokon Play Services (hiszen a Google szolgáltatásai a Nagy Tűzfal mögött nem működnek), de kevés esélye van annak, hogy ezeket olyan saját megoldásokkal tudja kiváltani a Huawei, amelyek Kínán kívül is hozzáadott értéknek számítanak. A hírek arról szólnak (már egy ideje), hogy a Huawei saját rendszert fejleszt, ezt egyelőre Hongmeng OS-ként ismerjük, sokat nem lehet róla tudni, nagy eséllyel a nyílt forráskódú Androidra épül, mert azt mondják róla, hogy az androidos appokat nem csak hogy képes futtatni, hanem jóval gyorsabban is teszi ezt. Más kérdés, hogy azok az appok el sem indulnak, amelyek valamilyen Google szolgáltatást igényelnek.

Mate X: bizonytalan ideig nem lép piacra [+]

Magyarán ha minden marad a régiben, akkor a Huawei telefonoknak semmi esélyük nem lesz a konkurenciával szemben, kizárólag Kínán belül maradhatnak versenyképesek (már ha lesz egyáltalán bármi, amit gyártani tudnak). Ez szó szerint véget vet a Huawei jelenlétének a világpiacon, ami nagyon durván hangzik, de a cég okostelefonos értékesítésének majdnem a fele most is belföldi. A világhatalmi terveknek lőttek, de a Huawei otthon életben tud maradni. Bár nyilván ezzel nem lennének olyan boldogok a jelenlegi, világszinten második helyezésük után. A nagyobb érvágás, hogy hálózati szempontból is búcsút inthetnek a világpiacnak, ami nagyon komoly kiesést jelentene a Huawei-nek, arról nem is beszélve, hogy mi a fenét fognak kezdeni az operátorok a jelenlegi Huawei-hálózatokkal, ki fogja azokat frissíteni, karbantartani, üzemeltetni.

Huawei HQ Sencsenben [+]

A második forgatókönyv szerint Trump megpróbál majd lassan kitáncolni az embargós történetből mindenféle tárgyalások, megegyezések, csereajánlatok és populista szólamok közepette, minden visszaáll az eredeti kerékvágásba. Egy dolog nem fog: a vásárlói bizalom, mert az úgy elszállt, hogy a Huawei-t mondjuk kapásból három évvel ezelőtti állapotra rúgta vissza, akármi is történik. Ki fog bízni egy olyan márkában, amely alól bármikor kirúghatják a szoftveres és hardveres támogatást? Már most látszik, hogy visszaestek a Huawei számai, az európai operátorok sorra mondják le a rendeléseiket, a használtpiacon bezuhantak a Huawei telefonok árai, miközben elég sok új hirdetés is került fel, szóval a renomét már sikerült megtépázni. Ha csak az volt a cél, hogy a Huawei-t kicsit megszorongassák, akkor az már megvan, ha nagy kegyesen majd leveszik az entity listről a gyártót, akkor is az van, hogy mondjuk az Apple-nél már örülhetnek, de a többi konkurens is nyugodtabban alhat, főleg a Samsung. Bár ők ezt tényleg csak kívülről nézik.

[+]

Mit tud majd csinálni ebben a helyzetben a Huawei? Két dolgot: egyrészt irgalmatlan összeggel megtolja a marketinget és újra megpróbálja felépíteni a márkával szembeni bizalmat. Ez óriási feladat. Másrészről viszont gyorsíthat is rajta, ha masszívan leveri a készülékek árát, hogy az árérzékeny felhasználókat meggyőzze, hogy a pénztárcájuk fontosabb, mint a potenciális kockázat. A hálózati piacon még nehezebb a helyzet, ha az USA nyomására a szövetséges országokban potenciális biztonsági problémának látják majd az Huawei 5G-t, akkor az operátorok kormányzati nyomásra inkább választják majd a konkurens cégeket, ezzel még nehezebb lesz versenyre kelni, noha minden bizonnyal itt is főleg árazásban próbálnak majd olyan vonzó feltételeket biztosítani, hogy mégiscsak félretegyék az aggályaikat a szolgáltatók.

[+]

Van még harmadik forgatókönyv is, az entity list ugyanis nem teljes embargó, hanem külön engedéllyel lehet üzletelni a Huawei-jel. Rajta is maradhat akár ezen a listán a cég, ha közben a Trump-adminisztráció kegyesen megengedi a legnagyobb partnereknek, hogy együttműködjenek a kínai vállalattal, ezzel pedig nem ölik meg a Huawei-t, de egy olyan, folyamatosan felettük lebegő kardot helyeznek a levegőbe, ami bármikor lecsaphat, ha kiderül, hogy... akármi. Vagy az ellenkezője.

[+]

És akkor még ott van a pakliban az is, hogy Kína eddig nem helyezett kilátásba semmiféle válaszlépést azon kívül, hogy elvitték a San Diego-i állatkertből a pandákat. Ami nem rengette meg az amerikai gazdaságot, de igazából nagyon komolyan keresztbe tudnának ők is tenni az USA-nak. Túl sok mindent gyártanak Kínában (és Tajvanon), az amerikai techcégek is ott gyártatnak, ettől elvágni őket elég fájó lenne, a kínai piacon történő tevékenységtől pláne, az mégiscsak a világ legnagyobb júzerbázisa, ahol például az Apple elég jól keres az iPhone-okkal. És ez csak egy példa. Ha mindkét fél elkezd keménykedni, akkor simán összejöhet egy technológiai vasfüggöny, van Kína, meg van a világ többi része, eltérő technológiák, termékek, szoftverek, kommunikációs hálózatok lesznek, ami önmagában sem praktikus, de igencsak visszafogná a világgazdaságot is. És akkor még a katonai opciókról nem is esett szó, de arra mi még gondolni sem nagyon szeretnénk.

[+]

Június 28-29-én lesz Japánban a G20 csúcstalálkozó, ott mindenképpen ütközni fog a kínai és az amerikai legfelsőbb vezetés. Sok minden történhet addig, de talán az lehet a fordulópont, ott lesz majd kvázi végleges, hogy akkor a fenti forgatókönyvekből milyen mix valósulhat meg. Lehet, hogy egy roppant békülékeny, közösen megfogalmazott nyilatkozatot ad ki mindkét állam és visszaáll minden a korábbi kerékvágásba, de ennek az ellenkezője is megtörténhet. Amit már most lehet tudni, hogy a Huawei alapítója egy újságírói ebéden elég világosan úgy fogalmazott, hogy ő személy szerint hálás az amerikai partnereinek azért, amit eddig elértek és úgy tudja, hogy ezek a cégek erősen lobbiznak a kormányzatnál, hogy az embargó ne legyen végleges. Mondjuk azt is mondta, hogy a Huawei az USA nélkül is túlél, ami valószínűleg így is van, de ez nem csak nekik lesz fájó, hanem mindazoknak a jelenlegi Huawei ügyfeleknek, akik nem csak 470 millió okostelefont vettek már a cégtől, hanem mondjuk szolgáltatók, akiknek most azért fájhat a fejük, hogy mikor, hogyan és főleg mennyiért cserélik le a jelenlegi Huawei-infrastruktúrát. Ennek a történetnek még egyáltalán nincs vége, a java még hátravan, de az biztos, hogy akárhogyan is alakul a dolog, felhasználói oldalon rövid távon senkinek sem jó, hogy a nemzetbiztonsági szempontok mennyire jogosak, azt pedig innen nehéz átlátni és megítélni. Semmiképpen nem egészséges, ha a világ távközlési infrastruktúrájának zöme egy olyan cég kezében van, amely egy demokratikusnak nem mondható államhoz köthető, ugyanakkor az Egyesült Államok technológiai bábáskodása sem a világ legmegnyugtatóbb szcenáriója, az NSA is igen jó hatásfokkal mászkál ki-be mindenféle IT rendszerekbe, a Google pedig pont nemrég kezdett dolgozni a Pentagonnak. Innentől szimpátia, habitus, világnézet és hit kérdése, hogy végfelhasználóként kinek melyik forgatókönyv vállalható, azt viszont elég jól megmutatta az egész ügy, hogy mennyire komoly fegyvertény a mobilhálózatok és mobil eszközök feletti ellenőrzés.

Bog