Multimédia
A kamera nagyon rossz. Kész szerencse, hogy csak egy van belőle a hátlapon. Az előlapi 2 megapixeles holmi is max videótelefonálásra alkalmas, de egyébként nem valószínű, hogy valaki komolyan egy alsó középkategóriás, 10 hüvelykes tablettel óhajtana fotózkodni, úgyhogy végül is nem tragédia. A 8 megapixeles szenzor legalább képes HDR-t használni, ha bekapcsoljuk; van panorámakép és slussz. A filterek csak akkor működnek, ha kilőjük a HDR-t, beállítási lehetőségek pedig egyáltalán nincsenek.
Képek fentebb, nem túl sok hozzáfűznivalónk van. A színek nagyon furcsák, rengeteg a kromatikus aberráció, erős a torzítás, dinamika nincs, a HDR fabatkát sem ér, részletek alig, de mintha még fókusz se igazán lenne. Pedig elvileg hátra jutott AF. Videózni 1080p 30 maximummal lehet, hasonló sikerrel, de a fókusszal ellentétben legalább a képkockaszám stabilnak tűnik.
Egy egyszerű táblagép esetében a tartalomfogyasztás amúgy is sokkal hangsúlyosabb, mint azok létrehozása. A Lenovo Tab M10 rendelkezik L1-es biztonsági szinttel, így egyes szolgáltatók streamjei akár nagy felbontásban is élvezhetők. Szigorúan beltéren ugye, mert kint pont semmi nem látszik napos időben. Videolejátszó egyébként nincs, a tartalmak galériából vagy fájlkezelőből nyithatók meg, de legalább meghagyták a lehetőséget, hogy azt telepítsük, amelyiket a legjobban kedveljük vagy már megszoktunk.
Jól elhelyezett sztereó hangszórópár. [+]
4K videóval nem is érdemes próbálkozni, el sem indul, de a 2K zökkenőmentes, értelmezi az AC3 kódolást, és megjeleníti a feliratokat, ha vannak. Hangsávok között viszont az alap lejátszóban nem válogathatunk, ami legalább nem kényes a formátumokra, csak a DivX-et nem szereti és az összes lehetőségünk a plusz-mínusz 10 másodperces léptetés.
A zenelejátszót a Google szolgáltatja, van hangszínszabályzó és sztereó hangzás Dolby Atmos keverőpulttal. A multimédiás hangszóró nagyon jó helyre került, képtelenség ráfogni, mármint fizikailag nyilván lehetséges, de abban a pozícióban biztosan nem hallgatunk zenét vagy nézünk filmet. A hangzás nem különösebben jó, de a rossztól azért messze van. Maximumon sem torzít, a mélyek hiányoznak, de elfogadható a részletesség és az összkép.
Fülhallgatóval is nagyon vérszegénynek tűnik az összes sematikus beállítási lehetőség mellett, de ha képesek vagyunk egyéni hangszínbeállításokat megadni, máris mérföldekkel jobb lesz az, amit hallunk. Az én zenémhez a képernyőfelvételen látható beállítás adott némi teret és kissé mesterkélt mélyeket, de összességében kissé fazék alól szól az egész, hangszínszabályzó nélkül pedig tök üres és távoli. Kicsit kellemetlen egyébként, hogy a zenelejátszó hajlandó álló nézetben is futni, a hangszínszabályzó viszont nem.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!