Hardver, szoftver
A hardvertől már a Lenovo Yoga Smart Tab esetében sem voltunk elájulva, de a 14 nanométeres LPP node-on gyártott Snapdragon 450 még annyira sem impresszív, ráadásul régi is, noha kulturáltan eldöcög a holmi, igazából nincs vele baj. Ez azt jelenti, hogy például nem omlik össze, nem fagy be hosszabb időre, de akadozásokkal, várakozással és késleltetett reakciókkal számolni kell. A 3 GB rendszermemória és a 32 GB belső tárhely sem valami nagylelkű, utóbbi viszont legalább bővíthető. Netflixet nézni, olvasgatni éppenséggel elég, de egyszerre ne is akarjunk túl sokat, a komolyabb multitask már nem a kellemes kategória. [És most a frissítési kálvária, ami Android 8.0-ról indult és nagy nehezen Android 9-ig jutottunk februári biztonsági csomaggal. Többször azt hittem, több már tényleg nem lehet, de mindig tévedtem. A bootanimáció végérvényesen a retinámba égett.]
[+]
A szoftver hirtelen kissé kiábrándítóan sooo yesterday, ahogy kivesszük a készüléket a dobozból, de ha átvergődtünk néhány (jó pár) kisebb-nagyobb rendszerfrissítésen és már majdnem azt hisszük, hogy kész, akkor beesik a több mint egy gigás Android 9, ami igencsak lassan kúszik le, majd fel a készülékre. Addig (bőven van rá idő) érdemes megtekinteni a change logot. Az új főverzió olyan absztrakt marketingszöveggel prezentálja magát, hogy kénytelen vagyok szó szerint idézni, biztosan sokat gondolkodtak rajta, ne vesszen már kárba.
[+]
Tehát az új, Android 9 alapú Le Tab UI 2.0 „rendszert a ZERO vagyis nulla tervezési koncepcióval [ez eddig nem igazán hangzik bíztatóan] - nulláról kezdtük, és innovatív áttörést készítettünk. [Szerintem itt már a Google fordító is ledobta az ékszíjat.] A 0 alakja teljes, kerek és energiával teli. A 0 a minimalizmust képviseli - olyan hozzáállást és életmódot jelent, amely során szabadok vagyunk a kötöttségektől és a fáradtságos folyamatoktól, és a tartalomra összpontosítunk.”
A bal felső sarokban lévő leffentyű szedi elő kvázi a YouTube-ot. [+]
Wow. Nem tudom eldönteni, hogy ez a nihilista egzisztencializmus esszenciája vagy csak húzós volt az előző este, de az én napomat feldobta. Az utána következő még jó pár (rengeteg) frissítés már nem annyira. Komolyan, itt már kezdtem elveszíteni a maradék türelmemet is, kis híján fél napig csak frissítgetett és hát, nem nagyon csipkedte magát. Ráadásul nem automatikusan; minden egyes verziót le kell tölteni, néha manuálisan indítani a keresést, telepíteni, megvárni míg újraindul, megadni a PIN kódot, megvárni, amíg kész és imádkozni, hogy tényleg ez legyen az utolsó.
[+]
Egyébként nem történt semmi különös a rendszerrel, pont ugyanolyan, mint a Lenovo Yoga Smart Tab esetében. De lettek kényelmi funkciók, arcazonosítás, pár kis igazán értékelhető extra és toltak némi tempót az álmatag animációkba. Így is meg tud akadni, főleg álló és fekvő nézet közötti váltásnál vagy alkalmazásváltáskor, de nem tragikus, ha számítunk rá, viszont a felületet igazíthatták volna kicsit jobban a műfajhoz. Gyakran sok a felesleges tér, nem használják ki az osztott elrendezés lehetőségeit egyik tájolás esetében sem, de összességében egyszerű és kellemes a felület használata. Csak a tempó nyugdíjas.
Android 8.0 alatt rengeteg dolog hiányzott, ezekből sokat pótol az Android 9-es Le Tab UI 2.0. Nagyon feltűnő volt a dupla koppos ébresztés hiánya, ami szerencsére lett, csak igen határozottan kell ütlegelni a kijelzőt, hogy működjön. Mindig aktív kijelző nincs, de ugye ott az értesítő LED, másrészt, ha kérjük, felvillan a zárolt kijelző a készülék megemelésével párhuzamosan. Ezek egy 10 hüvelykes készüléknél kimondottan hasznosak. Az arcazonosítás manapság már a minimum illik kategória, ha már egyéb biometrikus lehetőség nincs, egész jól működik, csak kicsit lassú és nem minden szögből értelmezi a fejünket. Például álló nézetben pont a kamerát árnyékoljuk normál fogásnál.
[+]
Elvileg van választható sötét mód az Eszköztéma menüpont alatt, de egyelőre úgy tűnik, ez csak a gyorskapcsolópanelre vonatkozik. Még az értesítések sem sötét hátterűek. Android 9-ben már lehet kérni gesztusvezérlést, a vissza gomb viszont fix és sajnos a bal oldalon, ami nekem például kényelmetlen volt. A Munka mód ellenben nagyon ötletes, itt a bal sarokba csúsznak a navigációs gombok és keletkezik egy kvázi tálca, amin a legutóbb használt alkalmazásokat érjük el az alkalmazásváltó nyitogatása nélkül. Elmés, praktikus, kényelmes. És gyorsabb is, mint a lomha alkalmazásváltóban matatni.
[+]
Látványos, de ennél kevesebb gyakorlati haszna látszik a fekvő módban bal oldalról előrántható, úgynevezett Intelligens Lenovo felületnek, ami Lenovo ID-val bejelentkezve valószínűleg releváns szórakoztató (YouTube) tartalmakat szemezget. Ez amúgy kikapcsolható, úgy ahogy van. Álló módban balról a szokásos Google asszisztens kerül elő. Van kicsiknek megfelelő, szülői felügyelettel és egyedi megjelenéssel rendelkező Gyerek mód és egy lebegő eszközpanel, amin bekapcsolhatjuk a Ne zavarjanak módot, a kékfény-szűrőt, csinálhatunk képernyőképet vagy felvételt, valamint rajzolhatunk a kijelzőre néhány eszköz gyors elérése mellett (kör vagy négyzet rajzolása, szín, tollvastagság).
[+]
Szoftverekkel nincs telerámolva a rendszer, van egy komplett Google szolgáltatáscsomag, lényegében mindent a keresőóriás biztosít, Skype és Outlook (Microsoft) és körülbelül ennyi. A Lenovo Tab M10 néhány technikai adatot közöl az eszközről, a SYNCit HD névjegyeket és SMS-eket ment felhőbe vagy készít biztonsági mentést SD kártyára, illetve több felhasználó regisztrálható a rendszerbe. A gyermek mód és a felhasználók közötti váltás kissé nehézkes, a zárolt képernyőn kell középre húzni a kívánt júzert, majd onnan fel. Akkor kapjuk meg az egyéni feloldási felületet. A gyermek módból viszont kellően nehéz kijelentkezni, még nekem is macerás volt, de legalább a kicsik nem tudnak egyszerűen szökni. És ezzel vége is a listának. Ja, és van egy Asszisztens, ami felhasználási tippekkel látja el a júzert.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
