Kamerák, multimédia
A LeTV Le 1s-nél kiviláglott, hogy hiába az ígéretes hardver, azért a fiatal vállalatnak van mit tanulnia szoftverfronton. Hardveresen a Le Max2-re aztán tényleg nem lehet panasz: az előlapjára 8 megapixeles kamera került szépítő sárgítófunkciókkal, a hátlapjára pedig 21 megapixeles, 1/2,4”-es, f/2-es rekeszértékű lencsével szerelt modul PD-autofókusszal és dupla ledes villanóval. Ezért csalódás, hogy pont ugyanolyan a kameraszoftver, mint régen. Módok közül csak lassított felvétel, panoráma, éjjeli fotó, HDR és négyzetes felvétel van, komolyabb belenyúlási lehetőség az érzékenységen, az expozíción és pár fehéregyensúly sémán kívül nincs. Az éjszakai módban például hiába lehet 1/4 és 1/2 másodperces záridőt választani, ha ott semmilyen más paraméter nem állítható.
A pozitív meglepetés a képeket elnézve is elmarad, bár vannak a fotóknak erősségei. Például a középen látható, kitűnő részletgazdagság, bár a széleknél elmosottabb a helyzet. A fehéregyensúly egy picit a hideg színeket preferálja (ebben a melegben érthető), a HDR képek meg kimosottak és fakók, pedig volna mit javítania a közepes dinamikatartományon. Lőhető persze albumnyi jó fotó, csak néha jobb eleve kézzel belőni az expozíciót, a makróknál meg az egyébként gyors fókuszt, meggyőzőek az eredmények. Csak valahogy a konzisztencia hiányzik a kiegyensúlyozottan jó képekért. Este komoly előny az optikai képstabilizátor és a telefonok közt méretes szenzor, így megint csak készíthető vállalható, de a brutális zajszűrés miatt jóval több részlet vész el a kelleténél, megfelelő kézi mód vagy DNG RAW mentés híján pedig az automatikára van utalva a júzer.
A 4K felvételek részletgazdagsága megint csak szuper, de itt is fakóbb a helyzet az ideálisnál. Bár az optikai és elektronikus stabilizálás miatt kissé szűk a látószög, a kisebb kézremegések kompenzálása nem gond, a 30 képkocka is stabilan megvan. A 1080p-s klipek nyilván szegényebbek részletben, ám ennél nagyobb gond a minden esetben hallhatóan megszűrt, de azért nem vészesen tompa sztereó hang.
A videolejátszó mindent megeszik a HEVC kodeket, az AC3 hangot, a DivX és az Xvid kódolást is beleértve, akár 4K-ban. Elvileg felirat támogatás is van, bár a tesztfájl esetében ezek nem jelentek meg. Automatikus kontrasztrásegítés is elérhető a teljesebb filmes élményért, 5,7 hüvelyken és QHD felbontáson pedig működőképes az egérmozi. A zenelejátszó számok, albumok, előadók, listák és műfajok szerint rendszerezi a helyben tárolt számokat, a WMA és a FLAC kiterjesztésűeket is futtatja. Széleskörű hangszínszabályzási lehetőségek vannak, plusz Dolby Atmos és CDLA fülesekhez kapcsolódó opciók.
A gyári füles USB-C csatlakozású és az ilyen headsetek között korrektnek mondható. A mellékelt átalakítóval, komolyabb fejhallgatót rádugva ugyanakkor feljebb ugrik a minőség, mivel a porton remek analóg hang áramlik ki. A részletesség és a dinamika simán elmenne a csúcskategóriában is, torzítás vagy a frekenciaátvitel elhajlása sem jellemző, ha minden rásegítés ki van kapcsolva. Igen korrekt a monó multimédiás hangszóró, azon tipikus rossz tulajdonságát leszámítva, hogy nem az előlapra, hanem alulra került, így könnyű eltakarni. Nem csak a jó hangerő érdemel elismerést, a maximumról picit lejjebb szabályozva minden tartományban vállalható a minőség, és még némi mély hang is jut az ember füleibe.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!