Bevezető
Kevés jelenkori techcég története annyira beszédes, mint a LeEcóé. Manapság ugyanis hihetetlen felemelkedések és bukások akadnak az internet és a modern technológia porondján, és most éppen Jia Yueting gigavállalkozására jár rá a rúd. Adott egy 2004-ben még LeTV vagy Leshi néven alapított cég, amely pár év alatt a világ egyik legnagyobb tartalomszolgáltatójává lépett elő (innen is a Kína Netflixe becenév), amely elég korán ráérzett, hogy a szolgáltatásokat érdemes hardverekkel és online kereskedéssel összekapcsolni (így Kína Amazonjának is lehetne titulálni). Éppen ezért piacra kerültek Ázsiában a saját márkás tévék, szórakoztatóelektronikai eszközök, majd a LeSzupertelefonok, amelyek elsőre is kiforrott elképzelésekről tanúskodtak. Adott volt a prémium küllem és összeszerelés, a kompromisszummentes hardverfelhozatal, a kegyetlenül levert árazás és a LeTV-s szolgáltatások köré épített Android felület, az EUI. Az ötlet kifogástalan volt: ne egyszerű okostelefonról legyen szó, amiből van a piacon ezerszámra, hanem az immáron LeEco néven futó ökoszisztéma zsebkiterjesztéséről, így nem csak a nappaliban, a tenyérben is elérhető lehet minden mozgóképes vagy zenei szolgáltatás.
Piacra kerültek emellett mindenféle menő VR-eszközök, okoskerékpárok és még sok minden, plusz amellett, hogy a LeEco is ráment az okosautó vonalra, Yueting személyesen fektetett a Leshitől elvileg független, kaliforniai Tesla-rivális Faraday Future startupba, állítólag komoly összegeket. Az indiait követő amerikai nyitás is óriási lendületről tanúskodott: hatalmas irodaházat vásároltak a legendás Szilícium-völgyben, több száz alkalmazott kezdte ott meg a munkát és az amerikai online kereskedésében is felbukkantak a les mobilok. Ezzel párhuzamosan a Faraday Future is komoly ígéreteket tett, aztán alig pár hónappal a nyugati nyitás után a LeEcónál éppen az üvegszilánkokat takarítják, a szilícium-völgyi ingatlant árulják, totális leépítés folyik az USA-ban és rohamosan hátrálnak ki a Faraday Future-ből a szakemberek és a befektetők.
A vezérigazgatói posztról minap lemondott (vagy lemondatott) Yueting nem kertelt az okokat vizsgálva: túl gyorsan terjeszkedtek, túl sok területen, mind a térkép, mind pedig a termékkategóriák oldaláról, és egyszerűen kifogytak a mozgatható tőkéből. Olyannyira, hogy az Egyesült Államokban tavasszal állítólag fizetésképtelenek voltak. Az amerikai bukás mindenképpen intő jel arra vonatkozóan, hogy az otthoni üzletstratégia mennyire nem konvertibilis egy teljesen másik piacéval. A Honortól kezdve a Redmiken át a LeEco telefonokig óriási népszerűségnek örvend Kínában a flash sale, azaz villámvásár, amikor az üzletek és a marketingköltségek megspórolása miatt veszettül olcsón árult termékeket egy adott időpontra, véges készlettel élesítik. A nép pedig rárepül, mint az isteni mannára, mert tényleg döbbenetes az ár/érték mutató és kolosszális a közösségi felületeken való izgalom. Olyan is akadt már, hogy másodpercek alatt elfogyott egy villámkészlet.
Éppen ez hiányzott az Egyesült Államokban. Hiába volt a LeEco Le Pro3 és a Le S3 ár/érték fronton bajnok, nem úgy vásárol telefont Amerika népe, ahogy a Kínai Népköztársaságé. Inkább befáradnak az akciókkal szolgáló BestBuyba, a szolgáltatóhoz, esetleg a szokásos, év(tized)ek óta ismert csatornák online felületén pakolnak elektronikus terméket a kosárba, és ezen vajmi keveset változtatott az igazából kevesekhez eljutó villámakciók zaja. A kapcsolódó LeEco ökoszisztéma sem volt ismert vagy annyira széleskörű, hogy mondjuk az Amazonnak alternatívát állítson. A világ többi, hivatalosan nem támogatott területén meg nem csak a vállalat gerincét jelentő szolgáltatások hiányoztak, sokszor a helyi LTE sávok támogatása is (nálunk a B20), hogy legalább a hátsó ajtón besurranva sikereket érjen el a LeEco, ahogy azt a Xiaomi vagy a Meizu teszi.
A Le Max2 a OnePlus 3T mellett sem szégyenkezhet [+]
Mindezeket azért volt érdemes tisztázni, mert a teszt tárgyát képező Le Max2 az egyik utolsó (és nem ráncfelvarrt) LeEco phablet, amit Kínában bejelentettek, és ennek már több mint egy éve. Mostanában leginkább csak a Le Pro3 variációiról hallani (Elite Edition, AI Edition), a korábban megemlített Le Max3 nem futott be, sőt: semmilyen igazi, új generációs LeMobil nem látott napvilágot ebben a naptári esztendőben. Érthető: a háttérben megy a küzdelem a befektetői tőkéért, viszont kérdéses, hogy ekkora lendületvesztésből a LeEco, legalábbis a nem éppen nyereséges mobilos részlege újra erőre tud-e kapni. Azért nem féltjük Yueting cégét, de hol vagyunk jelenleg attól a kérdéskörtől, hogy látjuk-e valaha itthon a LeMobilokat – sokkal messzebb, mint egy éve.
A GearBest mindenesetre elküldte nekünk a Le Max2 B20-as LTE sávot nélkülöző variánsát (ez az X829, van B20-as is X820 kódjelen, de a webshopban nem látjuk), amely egy QHD-s, Snapdragon 820-szal szerelt, 21 megapixeles hátlapi kamerát viselő phablet. És amely adó- és vámterhek előtt megdöbbentő, 62 ezer forintos árcédulát kapott. Ez minden gazdasági mutató ellenére ígéretessé teszi a vizsgált terméket, csak ott motoszkál a fejünkben, hogy vajon az egyik utolsó LeSzupermobilt teszteljük-e. A prezentációra nem lehet panasz: a puha tapintású fekete doboz hasonlóan textúrázott készüléktálcát rejt, ami alatt ázsiai típusú töltőfej, USB-C kábel, earbud típusú mikrofonos füles, Type-C - jack átalakító (mert 3,5 milliméteres kimenet nincsen), SIM-tű és leírások vannak. Meg egy átlátszó műanyag védőtok, amit felhelyezve sokkal kevésbé hangsúlyos a fémházas Le Max2 prémium kivitele. A készüléken alapból rajta van egy védőfólia.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!