Bevezető

Kevés jelenkori techcég története annyira beszédes, mint a LeEcóé. Manapság ugyanis hihetetlen felemelkedések és bukások akadnak az internet és a modern technológia porondján, és most éppen Jia Yueting gigavállalkozására jár rá a rúd. Adott egy 2004-ben még LeTV vagy Leshi néven alapított cég, amely pár év alatt a világ egyik legnagyobb tartalomszolgáltatójává lépett elő (innen is a Kína Netflixe becenév), amely elég korán ráérzett, hogy a szolgáltatásokat érdemes hardverekkel és online kereskedéssel összekapcsolni (így Kína Amazonjának is lehetne titulálni). Éppen ezért piacra kerültek Ázsiában a saját márkás tévék, szórakoztatóelektronikai eszközök, majd a LeSzupertelefonok, amelyek elsőre is kiforrott elképzelésekről tanúskodtak. Adott volt a prémium küllem és összeszerelés, a kompromisszummentes hardverfelhozatal, a kegyetlenül levert árazás és a LeTV-s szolgáltatások köré épített Android felület, az EUI. Az ötlet kifogástalan volt: ne egyszerű okostelefonról legyen szó, amiből van a piacon ezerszámra, hanem az immáron LeEco néven futó ökoszisztéma zsebkiterjesztéséről, így nem csak a nappaliban, a tenyérben is elérhető lehet minden mozgóképes vagy zenei szolgáltatás.

[+]

Piacra kerültek emellett mindenféle menő VR-eszközök, okoskerékpárok és még sok minden, plusz amellett, hogy a LeEco is ráment az okosautó vonalra, Yueting személyesen fektetett a Leshitől elvileg független, kaliforniai Tesla-rivális Faraday Future startupba, állítólag komoly összegeket. Az indiait követő amerikai nyitás is óriási lendületről tanúskodott: hatalmas irodaházat vásároltak a legendás Szilícium-völgyben, több száz alkalmazott kezdte ott meg a munkát és az amerikai online kereskedésében is felbukkantak a les mobilok. Ezzel párhuzamosan a Faraday Future is komoly ígéreteket tett, aztán alig pár hónappal a nyugati nyitás után a LeEcónál éppen az üvegszilánkokat takarítják, a szilícium-völgyi ingatlant árulják, totális leépítés folyik az USA-ban és rohamosan hátrálnak ki a Faraday Future-ből a szakemberek és a befektetők.

[+]

A vezérigazgatói posztról minap lemondott (vagy lemondatott) Yueting nem kertelt az okokat vizsgálva: túl gyorsan terjeszkedtek, túl sok területen, mind a térkép, mind pedig a termékkategóriák oldaláról, és egyszerűen kifogytak a mozgatható tőkéből. Olyannyira, hogy az Egyesült Államokban tavasszal állítólag fizetésképtelenek voltak. Az amerikai bukás mindenképpen intő jel arra vonatkozóan, hogy az otthoni üzletstratégia mennyire nem konvertibilis egy teljesen másik piacéval. A Honortól kezdve a Redmiken át a LeEco telefonokig óriási népszerűségnek örvend Kínában a flash sale, azaz villámvásár, amikor az üzletek és a marketingköltségek megspórolása miatt veszettül olcsón árult termékeket egy adott időpontra, véges készlettel élesítik. A nép pedig rárepül, mint az isteni mannára, mert tényleg döbbenetes az ár/érték mutató és kolosszális a közösségi felületeken való izgalom. Olyan is akadt már, hogy másodpercek alatt elfogyott egy villámkészlet.

[+]

Éppen ez hiányzott az Egyesült Államokban. Hiába volt a LeEco Le Pro3 és a Le S3 ár/érték fronton bajnok, nem úgy vásárol telefont Amerika népe, ahogy a Kínai Népköztársaságé. Inkább befáradnak az akciókkal szolgáló BestBuyba, a szolgáltatóhoz, esetleg a szokásos, év(tized)ek óta ismert csatornák online felületén pakolnak elektronikus terméket a kosárba, és ezen vajmi keveset változtatott az igazából kevesekhez eljutó villámakciók zaja. A kapcsolódó LeEco ökoszisztéma sem volt ismert vagy annyira széleskörű, hogy mondjuk az Amazonnak alternatívát állítson. A világ többi, hivatalosan nem támogatott területén meg nem csak a vállalat gerincét jelentő szolgáltatások hiányoztak, sokszor a helyi LTE sávok támogatása is (nálunk a B20), hogy legalább a hátsó ajtón besurranva sikereket érjen el a LeEco, ahogy azt a Xiaomi vagy a Meizu teszi.

A Le Max2 a OnePlus 3T mellett sem szégyenkezhet [+]

Mindezeket azért volt érdemes tisztázni, mert a teszt tárgyát képező Le Max2 az egyik utolsó (és nem ráncfelvarrt) LeEco phablet, amit Kínában bejelentettek, és ennek már több mint egy éve. Mostanában leginkább csak a Le Pro3 variációiról hallani (Elite Edition, AI Edition), a korábban megemlített Le Max3 nem futott be, sőt: semmilyen igazi, új generációs LeMobil nem látott napvilágot ebben a naptári esztendőben. Érthető: a háttérben megy a küzdelem a befektetői tőkéért, viszont kérdéses, hogy ekkora lendületvesztésből a LeEco, legalábbis a nem éppen nyereséges mobilos részlege újra erőre tud-e kapni. Azért nem féltjük Yueting cégét, de hol vagyunk jelenleg attól a kérdéskörtől, hogy látjuk-e valaha itthon a LeMobilokat – sokkal messzebb, mint egy éve.

[+]

A GearBest mindenesetre elküldte nekünk a Le Max2 B20-as LTE sávot nélkülöző variánsát (ez az X829, van B20-as is X820 kódjelen, de a webshopban nem látjuk), amely egy QHD-s, Snapdragon 820-szal szerelt, 21 megapixeles hátlapi kamerát viselő phablet. És amely adó- és vámterhek előtt megdöbbentő, 62 ezer forintos árcédulát kapott. Ez minden gazdasági mutató ellenére ígéretessé teszi a vizsgált terméket, csak ott motoszkál a fejünkben, hogy vajon az egyik utolsó LeSzupermobilt teszteljük-e. A prezentációra nem lehet panasz: a puha tapintású fekete doboz hasonlóan textúrázott készüléktálcát rejt, ami alatt ázsiai típusú töltőfej, USB-C kábel, earbud típusú mikrofonos füles, Type-C - jack átalakító (mert 3,5 milliméteres kimenet nincsen), SIM-tű és leírások vannak. Meg egy átlátszó műanyag védőtok, amit felhelyezve sokkal kevésbé hangsúlyos a fémházas Le Max2 prémium kivitele. A készüléken alapból rajta van egy védőfólia.

Külső és kijelző

Amióta az első LeTV telefon kijött, a LeEco a saját dizájnelveit követi, és még méretben sem kalandoznak el túlságosan: az ajánlatai phablet vonalon mozognak, a Le Max2 pedig 5,7 hüvelykes QHD kijelzőt kapott. Létezik vékonyabb káva, ám így sem vészes a helyzet, hiszen alul a három, haloványan pislákoló kezelőgomb, felül pedig az értesítő LED, a fénymérő, a közelségérzékelő, a beszélgetési hangszóró és a 8 megapixeles kamera tölti ki a szabad helyet. A kettő között egész jó fényerejű, kissé túlszaturált, de hagyományos képernyőmódban megfelelően kalibrált IPS panel pihen, tűéles, 1440 x 2560 pixelen. A gyenge pont a betekintési szögeket illeti: gyorsan csökken a fényerő, ha oldalról kénytelen az ember rátekinteni, viszont napfény alatt is látni a tartalmakat, holdfény alatt pedig kellősen elsötétül a panel.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Hirdetés

Az érintési érzékenység megfelelő, a fogás viszont kevésbé kényelmes, mivel a védőüveg széle nem lett lekerekítve, ahogy az oldalak is határozott élekkel rendelkeznek. Ez volna a 156,8 x 77,6 x 7,99 milliméteres és 185 grammos phablet formája ellen való kifogás, ám én úgy találom, éppen ezen élek miatt stabilabb a fogás, mintha egy teljesen kerekded és oldalt elvékonyodó mobilt markolászna az ember. Így aztán hiába csúszós a mutatós fém megmunkálás, valahogy a Le Max2 jól viselkedik a tenyérben, nem akar a gravitáció martalékává válni. Sajnos manapság ez ritka előny, szinte minden mobil öngyilkos akar lenni.

[+]

Egyébként nem minden alumínium, ami fénylik: noha a két hátlapi antennakilépő csík arra céloz, hogy más plasztik elem nincs is a telefonon, az alatta és felette lévő keskeny sáv a hűtőszekrény tanúsága szerint is műanyag, akkor meg minek a csíkok? Mindazonáltal a hátlap nagy része és a keret egésze tényleg fémből lett kialakítva, a Le Max2 pedig a leghatározottabb szorongatásra sem reccsen meg. A LeEco nagyravágyását egy egészen elképesztő méretű lencsevédő üveg bizonygatja, pedig a 21 megapixeles szenzor f/2-es lencséje azon belül egész apró. Úgyszintén méretes a kéttónusú ledes villanópár, de még a mutatóujjra eső biometrikus szenzor is nagy kiterjedésű. Ennél visszafogottabb a gyártói logó és az apró betűs rész.

[+]

A Le Max2 határozott meghúzott oldalain számos elem helyet kapott, a 3,5 milliméteres fülhallgató-kimenet azonban nincs köztük. Ehelyett a mellékelt füles az adat- és töltőkábelhez hasonlóan az alsó USB-C portba csatlakozik, a jack típusúakat pedig a dobozban található átalakítóval lehet a telefonra helyezni. A két rácsból csak az egyik ad le hangot: a bal oldali, a másikon belül ugyanis mikrofon kapott helyet. Ha már a LeEcónak vannak tévéi, akkor felülre raktak egy infraportot, bal oldalról pedig a SIM tálcát lehet a tűjével előhúzni dupla nanoSIM kiosztással, microSD opció nélkül. Jobb oldalon a bekapcsoló kézre esik és kellemes lenyomni, a hangerőszabályzó viszont magasabbra került az ideálisnál.

Hardver és EUI

A Snapdragon 820 nem mai csirke, de olyan szárnyas, amiből 2017-ben is szívesen elfalatozunk, a felső-középkategóriában pedig egyenesen páratlan a teljesítménye. A két 2,15 és a két 1,6 GHz-es Kryo mag egy és többszálas tesztekben is kiválóan teljesít, az Adreno 530-as IGP a 3D-s játékokat vígan elviszi (jelentékeny melegedéssel), a 4 gigabájt RAM bőséges, a 64 gigabájtos tároló meg nem csak méretes (52,7 használható fel), hanem gyors is (UFS 2.0-s). Az alkalmazáskezelésre tehát nem lehet panasz, az viszont meglepő a simán elfutó Asphalt Xtreme mellett, hogy a Chrome görgetéskor a phablet erősen dadog, és máshol is előfordulnak az optimalizálás hiányával indokolható döccenések.

[+]

[+]

Az 5.8-as EUI-t csak általánosítással lehetne androidos gyártói felületnek nevezni, hiszen nem a stílus és a funkciók, hanem a teljes LeEco szolgáltatás-integráció a lényeg. A főoldalon pazarló a 4 x 5-ös ikonkiosztás, balra lapozva viszont sokkal hatékonyabb elrendezéssel ugornak fel a gyártói tartalmak és ajánlatok (LeView), bár itthon pont nem jelenik meg semmi. Több kiderül, mi folyik Kínában, ha az öt tálcaikon középső, Live gombját érintjük meg, mivel azonnal, egy rakás ingyenesen elérhető csatorna felugrik, immáron angol nyelvű listázással és tartalmakkal. Azért a felhozatal továbbra is szűkös és sok (nyilván a megfelelő piacon előfizetéshez között) film, sorozat és zene nem érhető el. Ami igen, a hibátlan képfrissítéssel és nagy felbontáson pörög.

[+]

Felülről csak az értesítések húzhatók le, a kapcsolók ugyanis az alkalmazásváltóval egyesített panelen érhetők el, ugyanitt a fényerőt is könnyen lehet szabályozni. Az alkalmazásváltó gombot hosszan megérintve lehet témát váltani és a kezdőoldalt rendezgetni, a home nyomva tartása a Google keresőt indítja, a képernyőt pedig a vissza gombra telepedve lehet lezárni. Feloldani a bekapcsolón túl az ujjlenyomat-olvasóval is tudjuk, amely akkora, hogy szándékosan is elég nehéz a hátlapon eltéveszteni. A biometrikus azonosítás gyors és megbízható, pillanatok alatt a főoldalon van az ember. Széleskörű gesztusfunkciók helyett inkább az értesítéseket, az engedélyeket és a kezdőképernyő megjelenését lehet testreszabni, plusz adott az adatok integrálása a LeCloud felhőbe, regisztrációt követően.

[+]

Bár a LeEco szolgáltatások mellett teljes és hibátlanul működő Google Play integráció is van, a magyarítás csak félig jött össze, amolyan angol-magyar sorminta jelleggel a beállítások között. Az eszközök oldaláról mindenképpen megemlítést érdemel a Remote Control nevű távirányító, amivel a régebbi tévék mellett a számos telefonon kifogó T-s beltérit is gond nélkül sikerült kezelni, plusz az infraport azt is garantálja, hogy a régi távirányítót a Le Max2 felé fordítva tetszőlegeset össze lehessen állítani. Jófajta a fájlkezelő is, a Phone Manager pedig a rendszererőforrások körmére néz rá (adat- és energiahasználat, felesleges fájlok, engedélyek, alkalmazástiltás).

[+]

A billentyűzet a Google-féle, minden földi jóval felszerelt Gboard, ahol a témázáson, átméretezésen és a magyar nyelvi támogatáson túl gyors Google-keresés és egyéb hasznos funkciók is ujjnyújtásnyira vannak. A telefonkönyv Material Design stílusú, de már a LeEco kötelékéből. Egyébként átlátható és korrektül szinkronizálja az online fiókok, a SIM-ek, illetve a telefon névjegyeit. A tárcsázó érdekessége a gyorskereső funkció mellett az, hogy a számpanel helyett billentyűpanelt is lehet kérni, az ábécé betűivel. A netezési feladatokat a Chrome látja el, meglepően dadogósan. Pedig a honlap betöltésekkel semmi gond, és a szoftver is rengeteget tud, ezért is furcsa a dolog.

Kamerák, multimédia

A LeTV Le 1s-nél kiviláglott, hogy hiába az ígéretes hardver, azért a fiatal vállalatnak van mit tanulnia szoftverfronton. Hardveresen a Le Max2-re aztán tényleg nem lehet panasz: az előlapjára 8 megapixeles kamera került szépítő sárgítófunkciókkal, a hátlapjára pedig 21 megapixeles, 1/2,4”-es, f/2-es rekeszértékű lencsével szerelt modul PD-autofókusszal és dupla ledes villanóval. Ezért csalódás, hogy pont ugyanolyan a kameraszoftver, mint régen. Módok közül csak lassított felvétel, panoráma, éjjeli fotó, HDR és négyzetes felvétel van, komolyabb belenyúlási lehetőség az érzékenységen, az expozíción és pár fehéregyensúly sémán kívül nincs. Az éjszakai módban például hiába lehet 1/4 és 1/2 másodperces záridőt választani, ha ott semmilyen más paraméter nem állítható.

[+]

A pozitív meglepetés a képeket elnézve is elmarad, bár vannak a fotóknak erősségei. Például a középen látható, kitűnő részletgazdagság, bár a széleknél elmosottabb a helyzet. A fehéregyensúly egy picit a hideg színeket preferálja (ebben a melegben érthető), a HDR képek meg kimosottak és fakók, pedig volna mit javítania a közepes dinamikatartományon. Lőhető persze albumnyi jó fotó, csak néha jobb eleve kézzel belőni az expozíciót, a makróknál meg az egyébként gyors fókuszt, meggyőzőek az eredmények. Csak valahogy a konzisztencia hiányzik a kiegyensúlyozottan jó képekért. Este komoly előny az optikai képstabilizátor és a telefonok közt méretes szenzor, így megint csak készíthető vállalható, de a brutális zajszűrés miatt jóval több részlet vész el a kelleténél, megfelelő kézi mód vagy DNG RAW mentés híján pedig az automatikára van utalva a júzer.

[+]

A 4K felvételek részletgazdagsága megint csak szuper, de itt is fakóbb a helyzet az ideálisnál. Bár az optikai és elektronikus stabilizálás miatt kissé szűk a látószög, a kisebb kézremegések kompenzálása nem gond, a 30 képkocka is stabilan megvan. A 1080p-s klipek nyilván szegényebbek részletben, ám ennél nagyobb gond a minden esetben hallhatóan megszűrt, de azért nem vészesen tompa sztereó hang.

[+]

A videolejátszó mindent megeszik a HEVC kodeket, az AC3 hangot, a DivX és az Xvid kódolást is beleértve, akár 4K-ban. Elvileg felirat támogatás is van, bár a tesztfájl esetében ezek nem jelentek meg. Automatikus kontrasztrásegítés is elérhető a teljesebb filmes élményért, 5,7 hüvelyken és QHD felbontáson pedig működőképes az egérmozi. A zenelejátszó számok, albumok, előadók, listák és műfajok szerint rendszerezi a helyben tárolt számokat, a WMA és a FLAC kiterjesztésűeket is futtatja. Széleskörű hangszínszabályzási lehetőségek vannak, plusz Dolby Atmos és CDLA fülesekhez kapcsolódó opciók.

[+]

A gyári füles USB-C csatlakozású és az ilyen headsetek között korrektnek mondható. A mellékelt átalakítóval, komolyabb fejhallgatót rádugva ugyanakkor feljebb ugrik a minőség, mivel a porton remek analóg hang áramlik ki. A részletesség és a dinamika simán elmenne a csúcskategóriában is, torzítás vagy a frekenciaátvitel elhajlása sem jellemző, ha minden rásegítés ki van kapcsolva. Igen korrekt a monó multimédiás hangszóró, azon tipikus rossz tulajdonságát leszámítva, hogy nem az előlapra, hanem alulra került, így könnyű eltakarni. Nem csak a jó hangerő érdemel elismerést, a maximumról picit lejjebb szabályozva minden tartományban vállalható a minőség, és még némi mély hang is jut az ember füleibe.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A Le Max2 két nanoSIM-et fogad be dual standby technológiával és Cat.12-es (akár 600/100 Mbps-os) adatátvitellel 4G hálózaton, ám a tesztre kapott, X829-es modell a B20-as sávot nem, csak a B1/B2/B3/B4/B5/B7/B8/B12/B17-et támogatja, ami az egész ajánlat értékét lehúzza. Nyilván más a helyzet, ha valaki az X820-as, B20-as modellhez jut hozzá. A beszélgetési hangminőség megfelelő, egyik oldalon sem volt panasz. Az adatkommunikációs paletta máskülönben szinte teljes: a kétcsatornás WiFi 802.11a/b/g/n/ac szabványú (direct, Hotspot), a Bluetooth 4.2-es (A2DP, LE), az USB 2.0-s (Type-C, MTP, OTG), a földi antennák és routerek mellett pedig a GPS, a Glonass és a BeiDou műholdakat is be lehet vetni, csak a Galileo-csoportot nem. A pozíciószerzés gyors és pontos, iránytű is segít, plusz van infra, giroszkóp, gyorsulásmérő, orientációs szenzor, ellenben kimaradt az NFC.

[+]

A 3100 milliamperórás telep 5,7 hüvelyken és QHD felbontáson necces, ennek megfelelően szűk egy nap működés hozható ki annak, aki gyakran használja mobilját, esetleg másfél nap visszafogottabb nyomkodással. Vegyes használattal 4-5 képernyőóra, 150 niten, egy töltésről pedig 6,5 óra netezés vagy 12 óra videózás jön ki. Valami tényleg félrement optimalizáláskor, mert nem csak gyorsan merül, a Chrome alatt laggol is a phablet. A dobozolt, 3,6-8V / 3A, 12V / 2A-es gyorstöltőhöz európai típusú átalakítót kell bevetni, ezzel két órán belül megvan az etetés. Ha pedig fogytán volna a nafta, több energiagazdálkodási szíjat is szorosra lehet húzni. Azért 185 gramm mellett kövérebb telep is beleférhetett volna, a Mate9 majdnem kétszer tovább bírja, és csak 5 grammal nehezebb.

[+]

Olyannyira nem egyszerű egyféle konklúziót levonni, hogy meg sem próbáljuk. Mint kínai termék (és most nem a gyártás asszociációira, hanem a hazai piacára gondolunk), nyilván sokkal többről szól a Le Max2, mint egy mutatós, tűéles kijelzős, erős hardverrel összerakott, felső-középkategóriás ajánlatról. A lényeg arrafelé a széleskörű LeEco audiovizuális szolgáltatáshalmaz, aminek a phablet egyfajta kiterjesztése. Na ez az, amiből errefelé ugye semmi nem jön át, így lehet beszélni a bőséges memóriáról vagy a gyors tárolóról, esetleg az ígéretes kameráról, amelyet megint nem sikerült teljesen optimalizálni. Meg lehet említeni a Google-integrációt és a jófajta audioképességeket (még ha a jack átalakítót be is kell vetni), és ha odarakjuk mellé az általunk látott, webshopos árat (mintegy 62 ezer forint), a Snapdragon 820-as kvázi csúcstelefon ennyit röhögve is megér (persze az adó- és vámterheket rá kell számolni). De.

Mindent összegezve alapvetően arra jutottunk, hogy a B20-at nélkülöző, X829-es verzió (ami nálunk is járt) egy remek telefon, de itthon a hálózati támogatottságból fakadó korlátok miatt csak annak ajánlható kiváló árazása ellenére is, aki tisztában van azzal, hogy a 800 MHz-es sáv hiánya mivel jár. Az X820-as kódszámmal futó variáns viszont drágább, nem is kevéssel, bár el lehet csípni akciókat, erre járhatna a Tetszett plecsni, noha a távoli rendelésből fakadó ismert nehézségek azért persze itt is megvannak. A LeEco telefonokkal való kacérkodás eddig is elsősorban azoknak lehetett opció, akik nem félnek hozzányúlni a rendszerhez, tudják, hogy mivel jár egy itthon hivatalosan nem forgalmazott márka és tisztában vannak azzal, hogy hivatalos frissítésre talán felesleges várniuk, de szívesen megpróbálnak innen-onnan vadászni ROM-okat és mernek belepiszkálni a készülék lelkébe. Nekik – főleg az árazás miatt – abszolút ajánlható a B20-as Le Max2, mindenki másnak viszont inkább azt tanácsoljuk, hogy várja meg, hogy mi lesz a LeEco sorsa és sikerül-e nemzetközi szereplővé válniuk, nem csak ez az egy cég van Kínában, ami kiváló ár/érték aránnyal véteti észre magát.

Bone123

A tesztkészülék az GearBest jóvoltából jutott el hozzánk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.

Specifikáció

LeEco Le Max2

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	156,8 x 77,6 x 7,99 milliméter
	Tömeg	185 gramm
	Színvariációk	ezüst, fakóarany, rózsaarany
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,7 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1440 x 2560 pixel (534 ppi)
	Kijelző típusa	Kapacitív IPS-LCD
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Snapdragon 820 (MSM8996)
	Processzor típusa	2,15 GHz-es, kétmagos Kryo és 1,6 GHz-es, kétmagos Kryo
	Processzor csíkszélessége	14 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Adreno 530
	RAM mérete	4 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	korlátlan
	SMS memória	korlátlan
	Belső tárhely	64 GB (52,5 GB elérhető)
	Memória bővíthetősége	microSD (max. 128 GB)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE 700/850/900/1700/1800/1900/2100/2600 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 600 Mbps
	IrDA / Bluetooth	van / 4.2 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, dual band, hotspot, Direct
	USB	USB 2.0 (Type-C. MTP, OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS	van (GPS, Glonass, Beidou)
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 6.0 (EUI 5.8)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	telepíthető
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Remote Control, Phone Manager, My LeEco
	Multimédia
	Fő kamera	21 megapixel, PD-autofókusz, dupla LED villanó, f/2.0-es optika
	Másodlagos kamera	8 megapixel
	Videófelvétel	4K @ 30fps
	Zenelejátszó szoftver	van
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3100 mAh-s lítium-polimer
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
	USB-C audiokimenet, ujjlenyomat-olvasó, programozható infra