Rögzítési opciók
Nagyon más a szoftveres megközelítés. Az iPhone továbbra sem önti rá a kézi beállítások tömkelegének lehetőségét a felhasználóra, a jobb oldali sávban vannak az üzemmódok (panoráma, lassított felvétel, filmszerű (háttérelhomályosításos videó), portré), az opciók pedig jobbára a képarányra, az időzítőre, a vakura és a tónusra szorítkoznak, plusz a HEIF MAX gombot lehet nyomkodni, ha a 48 megapixelt ki akarjuk préselni a főkamerából. Videózásnál a kameraszoftver a felbontások-képkockaszámok közötti váltást és a szuperstabi módot dobja csak fel, minden mást az iOS beállítások menüpontján belül fogunk megtalálni.
Itt viszont nem lesz minden ügyfél számára egyértelmű, hogy melyik opció mit jelent. Egyrészt rögtön be lehet állítani az alap felbontást és fps értéket a videókhoz, ami kicsit overkill, mert ezt egyébként is lehet állítani az élőképen, ráadásul ha valakinek az a vágya, hogy mindig ugyanolyan opciókkal induljon a kamera, akkor simán csak be kell kapcsolni azt, hogy a szoftver megőrizze a beállításokat. Lehet egyébként itt a stabilizációt kapcsolgatni, a HDR-videót szintén, ahogyan a sztereó hangrögzítés is kiiktatható, valamint az audiozoom is igény esetén ki és bekapcsolható. Fotózásnál állítható a fájlformátum (HEIC és JPG), valamint 12 és 24 megapixel között tudunk váltani, de ha az utóbbit választjuk, akkor is csak a főkamerával fogunk ebben a felbontásban dolgozni és csak akkor, ha a fényviszonyok az iPhone szerint ehhez alkalmasak. Erről egyébként semmit nem kommunikál a szoftver, utólag derül ki, hogy az adott kép felbontása mekkora. Nyersfájlok mentésére természetesen ad lehetőséget a telefon, videózásnál pedig a ProRes kapcsolható, ezzel LOG fájlok jönnek létre, amelyek bőséges teret adnak az utómunkának.
A Samsung annyiból más úton jár, hogy az iPhone-ban elérhető opciók a ProRes kivételével mind megtalálhatók, de van néhány további extra. Például az S24 Ultra tud kettős videót felvenni (előlapi-hátlapi kamera egyszerre), a fotós és videós felbontás is a bal sávon állítható, itt is kapcsolható szuperstabi, időzítő és vaku, a "több" menüpont alatt pedig megvan a panoráma, a portrévideó (ami ugyanazt csinálja, mint az Apple-nél a filmszerű mód), viszont mind a videós, mind a fotós ügymenethez tartozhat profi mód. Itt kézi fókusz, fehéregyensúly, ISO és záridő kérhető, plusz csavargatható a kontrasztok, a csúcsfények, az árnyékok erőssége, valamint a tónus is. Noha ProRes nincs, azt viszont az Apple nem tudja gyárilag, hogy videózás közben a hang Bluetooth forrásból kerüljön rögzítésre (ehhez van 3rd party alkalmazás, ha mégis kéne), az S24 Ultra ezen kívül arra is lehetőséget kínál, hogy az első és a hátsó mikrofonokat deaktiváljuk, továbbá olyan opció is akad, hogy a Bluetooth-on és a telefonokon levő mikrofonok által felvett hangot összemixelje.
Egy átlagfelhasználónak ezek persze vajmi kevéssé érdekesek, de ha egy kicsit többet akarunk matatni az opciókkal, akkor a Samsung ezt egyszerűbben és sokoldalúbban adja a kezünkbe. Jó példa erre a zoom használata, az Apple kétszeres és ötszörös közelítést jelző piktogramokat tesz oldalra, a Samsung a kétszeres helyett a háromszorosat kínálja, plusz ott mosolyog a tízszeres nagyítás ikonja is, de bármelyikre is bökünk, rögtön kapunk még egy sereg opciót, míg az iPhone esetében egy tárcsán lehet ezt állítani. Ezek az eltérések persze nem fogják a képminőséget befolyásolni, de érezhető az eltérő megközelítés: az Apple nem köti a felhasználó orrára sokszor, hogy mi zajlik a háttérben, kevesebb beállítási lehetőséget kínál gyárilag, míg a Samsung alapesetben szintén az automatika felé tereli a júzert, de hozzáértőbb ügyfelek számára meghagyja a kézi beállítások lehetőségét.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!