Bevezető
Hány megapixel? Hány kamera? Mekkora zoom? Kit érdekel! Már rég nem az a kérdés a csúcskategóriában, hogy egy telefon tud-e jó képet csinálni. Mert tud. Hanem inkább az, hogy ezt mennyire stabilan tudja hozni eltérő helyzetekben és mennyire ügyesen veszi le a júzer válláról azt a terhet, hogy neki értenie kell legalább szőrmentén ahhoz, amit csinál. Minden gyártónak az a célja, hogy olyan eszközt adjon a vásárló kezébe, amivel bármikor is fotóz, boldog lesz az eredményt látva. És ez nem könnyű feladat, pláne nem tűhegynyi kis optikákon át apró szenzorokra érkező fény feldolgozásával.
[+]
Mindezek ellenére még mindig sok gyártó kommunikációjában hangsúlyos helyen van, hogy mekkora felbontású kamerákat szór a hátlapra. Most éppen 200 megapixelnél járunk, ami semmi más, csak egy szám, ami lehetne akár 500 is, érdemben nem befolyásolja az eredményt. Ez a legkevésbé lényeges mérőszáma egy kamerának, amit jól mutat, hogy pont az Apple sok éven át maradt 12 megapixelen, előlapi kamerák kapcsán most is ott tart (a Samsung is), mégis évről-évre jobb fotókat tudunk készíteni az aktuális csúcsmodellekkel. Vagyis itt bizony sokkal hangsúlyosabb egy kép elkészítéséhez használt többi összetevő.
Kapásból ilyen a szenzor. Ennek van egy felbontása (12, 16, 50, 108, 200 megapixel), de főleg van neki egy mérete, valamint vannak rajta rétegek, amik a beérkező fényinformációkat már az érzékelő előtt úgy módosítják, hogy könnyebb legyen a feldolgozás. Ahogyan mondani szokás: minél nagyobb, annál jobb, a csúcsmobilok kamerás szenzorai (főleg a főkamera mögött) jóval nagyobb méretűek, mint a középkategóriában használt megoldások. A következő szint a feldolgozás: ott van rengeteg képi információ, valamit kéne velük kezdeni azon túl, hogy generálunk belőlük egy JPG fájlt, ehhez pedig sziszifuszi szoftvermérnöki munkára van szükség, egyre ügyesebb és ügyesebb algoritmusok segítségével generálja le a végső képet a hardver - és ezen a ponton az is fontos, hogy az a hardver milyen. Minél modernebb chipset van egy telefonban, annál nagyobb számítási kapacitás áll rendelkezésre ahhoz, hogy összetett, adott esetben több szenzorból érkező eredményeket feldolgozó algoritmusok dolgozzanak a háttérben mostanra már sokszor a gépi tanulásra építkező tapasztalatokkal kiegészítve.
[+]
Ezzel gyakorlatilag meg is válaszoltuk a sokszor felmerülő kérdést: miért nincsenek a középkategóriás telefonokban olyan képességű kamerák, mint a csúcsmodellekben? Mert ez nem csak egy szenzor kérdése, ehhez algoritmus és hardver is kell. Nem lehet egy 200 megapixeles szenzort bedobni egy átlagos telefon hátlapjára, egyrészt megküzd vele a közepes hardver rendesen (ami a képfeldolgozási idő megnövekedésével jár, ebből lesz a shutter lag), másrészt nem képes annyira összetett algoritmusokat futtatni. Lehet ebbe mélyebben is belemenni (ISP-vel, NPU-val, jelenetoptimalizációval, HDR-rel), de itt most csak annyi a lényeg, hogy a mobilos fotózás legjobb eredményeit mindig az aktuális csúcsmodellek szállítják, ennek a kategóriának pedig a legtöbbet eladott terméke az iPhone, legnagyobb kihívója pedig lassan évtizedek óta a Samsung. (Illetve a Huawei, de ők értelemszerűen mostanra kevesebb hazai felhasználó fantáziáját tudják megmozgatni.) Persze vannak mások is ezen a piacon, akik tudnak hasonlóan ügyesek lenni (remek kamerát mutat mindig az aktuális Google Pixel, már tavaly is szuper volt a Honor Magic5 Pro, aminek mindjárt itt az utódja, extrém megoldásokat tud mutatni néha a Xiaomi olyan rétegmodellekkel, amik itthon nem is kaphatók és néha őrületesen jól érzi a dolgot az Oppo is, a Find X5 Pro is kiváló telefon volt), de a mainstream vonalon örökké az Apple és a Samsung versenyeznek.
[+]
És amíg a korábbi években a fotózás volt a fókuszban, a megváltozott médiafogyasztási szokások eredményeképpen egyre inkább előtérbe kerültek a videós képességek, amelyek megint más típusú megoldásokat igényelnek gyártói és fejlesztői oldalról. Itt sem az a cél, hogy mozifilmet forgasson a júzer (még akkor sem, ha a cégek sokszor ezzel villognak), hanem inkább az, hogy egy bármilyen helyzetben előkapott telefon jó minőségű videót rögzítsen különösebb beállítási babrálások nélkül. Vagyis a fotós aspektus mellé felnőtt a mozgóképes képességekkel kapcsolódó elvárások szintje is, a következőkben megpróbáljuk összehasonlítani a piac két legnépszerűbb csúcsmodelljét mindkét szempontból.
Kamerás hardver
Ha eltekintünk a megapixelszámban levő eltéréstől (48 vs. 200), a két telefon főszenzora nagyon hasonló paraméterekkel rendelkezik. Az iPhone 15 Pro Max 1/1,28 inches érzékelője elhanyagolható mértékben nagyobb, mint a Samsung 1/1,3 inches szenzora, utóbbi viszont négyszer több pixelt képez le, vagyis egy képpont jóval kisebb területre van összehúzva, ami azért nem szerencsés, mert a szomszédos pixelektől nem lehet annyira elkülöníteni. De nem azért fotózunk 200 megapixelben, mert mind a 200 millió képpontot pontosan akarjuk detektálni, hanem azért, hogy ha összefogunk ilyenből négyet (50 megapixel), vagy kilencet (12 megapixel), akkor több információból lehet aztán előállítani a végleges képen levő konkrét pixel színét. Az iPhone csak négy képpontot von össze (ez a quad-Bayer technológia), viszont ezek a pixelek nagyobbak, ezért bizonyos helyzetekben pontosabban képezik le a valóságot. Mindkét iskola működik (mint azt majd látni fogjuk), de az biztos, hogy 200 megapixeles méretben felesleges fotózni, a nagyobb natív felbontás nem számít előnynek.
[+]
Rekeszérték kapcsán is közel van egymáshoz a két gyártó főkamerája (iPhone: f/1,8, S24 Ultra: f/1,7), viszont a stabilizáció kapcsán eltérő technológiát használnak. Az Apple most már három éve beveti az úgynevezett szenzorszintű stabilizációt (szinte egyedüliként a mobilos iparágban, bár a Tecno is mutatott be ilyen mobilt), ami abban tér el a mindenki más által használt optikai stabilizációtól, hogy ez utóbbi a szenzor előtt levő lencsék rázkódását csillapítja, a szenzorszintű megoldás pedig nevéből fakadóan magát az érzékelőt stabilizálja. Mivel a szenzor könnyebb, mint a lencserendszer, ezért nagyjából 5000 korrekciót tud másodpercenként megtenni, a hagyományos OIS-nél ez a szám 1000. Ettől még nem lesz ötször hatékonyabb, de finomabban működik.
[+]
Az ultraszéles modul nagyon hasonló a két termékben, mindkettő Sony szenzort használ (IMX564 a Samsungnál, IMX633 az Apple-nél), felbontásban, méretben nincs eltérés, de az Apple-nél van szupermakró opció. A nagy eltérést a zoom kapcsán fogjuk tapasztalni, az Apple a klasszikus iskolát követi: az ultraszéles és a normál látószög mellé egy ötszörös nagyításra képes modult tettek bele, ezen a távolságon hozza ki magából a legjobbat, ha nem kell ennyire közel hozni a témát, akkor a főkamera szenzorzoomja működik. A Samsung tavalyhoz képest variált: az eddigi, 10 megapixeles, háromszoros nagyításra képes egység megmaradt, de a korábbi tízszeres megoldást egy vadiúj, 50 megapixeles, ötszörös közelítésre alkalmas kamera váltotta, ami két okból is jó. Egyrészt össze lehet vetni az iPhone-nal, ami pont hasznos egy ilyen tesztnél, másrészt pedig a való élethez is jobban passzol, a tízszeres zoom így is megmarad a többelemes feldolgozással és az 50 megapixelből vágva, de jóval többször van szükségünk az ötszörös közelítésre, ehhez pedig alkalmazkodott a koreai csúcsmodell.
[+]
Az Apple a téma élességét a PDAF megoldás mellett egy LiDAR szenzorral igyekszik makulátlanná tenni (és ez nagyon jól jön a portréknál is), a Samsung a többirányú PDAF mellett lézeres mérést vet be, ezeknek pedig az az eredménye, hogy mindkét telefon a másodperc törtrésze alatt tud fókuszálni. Az előlapon egyaránt 12 megapixeles érzékelőket használnak, de itt az Apple több extrát vet be, mert egyrészt van mellé OIS, másrészt pedig ott ül a kamera mellett a dinamikus szigetben a 3D-s ToF szenzor, amit a FaceID is használ, de előlapi portrékhoz is jól jön. Ráadásul a szélesebb blende is az iPhone mellett szól, de nyilván a lényeg majd az elkészült képeken kellene látszódjon.
Rögzítési opciók
Nagyon más a szoftveres megközelítés. Az iPhone továbbra sem önti rá a kézi beállítások tömkelegének lehetőségét a felhasználóra, a jobb oldali sávban vannak az üzemmódok (panoráma, lassított felvétel, filmszerű (háttérelhomályosításos videó), portré), az opciók pedig jobbára a képarányra, az időzítőre, a vakura és a tónusra szorítkoznak, plusz a HEIF MAX gombot lehet nyomkodni, ha a 48 megapixelt ki akarjuk préselni a főkamerából. Videózásnál a kameraszoftver a felbontások-képkockaszámok közötti váltást és a szuperstabi módot dobja csak fel, minden mást az iOS beállítások menüpontján belül fogunk megtalálni.
[+]
Hirdetés
Itt viszont nem lesz minden ügyfél számára egyértelmű, hogy melyik opció mit jelent. Egyrészt rögtön be lehet állítani az alap felbontást és fps értéket a videókhoz, ami kicsit overkill, mert ezt egyébként is lehet állítani az élőképen, ráadásul ha valakinek az a vágya, hogy mindig ugyanolyan opciókkal induljon a kamera, akkor simán csak be kell kapcsolni azt, hogy a szoftver megőrizze a beállításokat. Lehet egyébként itt a stabilizációt kapcsolgatni, a HDR-videót szintén, ahogyan a sztereó hangrögzítés is kiiktatható, valamint az audiozoom is igény esetén ki és bekapcsolható. Fotózásnál állítható a fájlformátum (HEIC és JPG), valamint 12 és 24 megapixel között tudunk váltani, de ha az utóbbit választjuk, akkor is csak a főkamerával fogunk ebben a felbontásban dolgozni és csak akkor, ha a fényviszonyok az iPhone szerint ehhez alkalmasak. Erről egyébként semmit nem kommunikál a szoftver, utólag derül ki, hogy az adott kép felbontása mekkora. Nyersfájlok mentésére természetesen ad lehetőséget a telefon, videózásnál pedig a ProRes kapcsolható, ezzel LOG fájlok jönnek létre, amelyek bőséges teret adnak az utómunkának.
[+]
A Samsung annyiból más úton jár, hogy az iPhone-ban elérhető opciók a ProRes kivételével mind megtalálhatók, de van néhány további extra. Például az S24 Ultra tud kettős videót felvenni (előlapi-hátlapi kamera egyszerre), a fotós és videós felbontás is a bal sávon állítható, itt is kapcsolható szuperstabi, időzítő és vaku, a "több" menüpont alatt pedig megvan a panoráma, a portrévideó (ami ugyanazt csinálja, mint az Apple-nél a filmszerű mód), viszont mind a videós, mind a fotós ügymenethez tartozhat profi mód. Itt kézi fókusz, fehéregyensúly, ISO és záridő kérhető, plusz csavargatható a kontrasztok, a csúcsfények, az árnyékok erőssége, valamint a tónus is. Noha ProRes nincs, azt viszont az Apple nem tudja gyárilag, hogy videózás közben a hang Bluetooth forrásból kerüljön rögzítésre (ehhez van 3rd party alkalmazás, ha mégis kéne), az S24 Ultra ezen kívül arra is lehetőséget kínál, hogy az első és a hátsó mikrofonokat deaktiváljuk, továbbá olyan opció is akad, hogy a Bluetooth-on és a telefonokon levő mikrofonok által felvett hangot összemixelje.
[+]
Egy átlagfelhasználónak ezek persze vajmi kevéssé érdekesek, de ha egy kicsit többet akarunk matatni az opciókkal, akkor a Samsung ezt egyszerűbben és sokoldalúbban adja a kezünkbe. Jó példa erre a zoom használata, az Apple kétszeres és ötszörös közelítést jelző piktogramokat tesz oldalra, a Samsung a kétszeres helyett a háromszorosat kínálja, plusz ott mosolyog a tízszeres nagyítás ikonja is, de bármelyikre is bökünk, rögtön kapunk még egy sereg opciót, míg az iPhone esetében egy tárcsán lehet ezt állítani. Ezek az eltérések persze nem fogják a képminőséget befolyásolni, de érezhető az eltérő megközelítés: az Apple nem köti a felhasználó orrára sokszor, hogy mi zajlik a háttérben, kevesebb beállítási lehetőséget kínál gyárilag, míg a Samsung alapesetben szintén az automatika felé tereli a júzert, de hozzáértőbb ügyfelek számára meghagyja a kézi beállítások lehetőségét.
Tesztfotók
Nem könnyű a két készüléket egzaktul összevetni, mert másféle opciókat kínálnak fel a fotózás során mind látószög, mind pedig felbontás kapcsán. Idén az iPhone már tud 24 megapixeles felbontásban is fotózni, a Samsung viszont 12 megapixelt kínál automatikus módban, tehát alapból mindkét telefont erre a felbontásra állítottuk. A zoom esetén is adódnak eltérések, a Samsung a két zoomkamera miatt háromszoros és ötszörös nagyítást kínál natívan, az Apple viszont az ötszörösig bezárólag digitális zoomot használ, ráadásul a fotós felületen az iPhone kétszeres és ötszörös közötti értéknél azt várja el, hogy egy kis csúszkán mütyürkézzünk, a Samsung ezzel szemben kiteszi oldalra a kétszeres, a háromszoros, az ötszörös és a tízszeres nagyítás gyorsgombját is. Az alábbi példákon tehát 12 megapixelt használtunk és az iPhone által favorizált közelítési értékeket (balra az Apple, jobbra a Samsung képei):
Főkamera, 12 MP
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Ultraszéles, 12 MP
 |
 |
 |
 |
 |
 |
2x zoom
 |
 |
 |
 |
 |
 |
5x zoom
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A helyzet az, hogy a két készülék képminősége között nüansznyi eltérések vannak. Nem az a kérdés, hogy a lencserajzolat melyiknél jobb, mert mindkettőnél remek, nem is az, hogy a dinamikatartomány mekkora, mert még ha a kicsike lencse és szenzor párosa problémás is lenne, az automatikus és villámgyors HDR mindkét eszköznél azonnal segít. Ha mégis eltéréseket keresünk, akkor azt lehet mondani, hogy a Samsung jobban élesít szoftveresen és kicsit erősebben nyomja meg a szaturációt, valamint a zajszűrés kapcsán is intenzívebb megoldást választ. Innentől viszont ízlés dolga, hogy kinek melyik tetszik, nekünk - és ez teljesen szubjektív - a sok látható utómunka dacára a Samsung felvételei jönnek be jobban. Az ultraszéles látószög esetén is a koreai versenyzőnél van minimális előny: ügyesebben élesít az algoritmus, több a részlet, de itt sem óriási az eltérés.
Mivel a fenti képcsokornál a kétszeres nagyítás mindkét telefonnál szenzorzoomot használ, ezért megadtuk a lehetőséget arra is, hogy a zoom kapcsán a Samsungnál pluszként meglévő háromszoros értéket is megmutassuk az Apple digitális megoldásával szemben, itt van ugyanaz a téma kétszeres (mindkét készülék szenzorzoomot használ), háromszoros (a Samsungnak itt már van dedikált szenzora) és ötszörös (mindkét készüléknek van dedikált szenzora) nagyításban:
2x
 |
 |
3x
 |
 |
5x
 |
 |
Egyértelmű előny van a Samsung mellett a dedikált háromszoros zoom modul miatt. A kétszeres szenzorzoom kapcsán fej-fej mellett van a két telefon képessége, de amint elérjük a háromszoros szintet és a Samsung oda tud tenni ebbe a lépcsőbe egy extra szenzort, rögtön kijön az eltérés. Élesebb, részletgazdagabb, több információt tartalmazó eredményt kínál az S24 Ultra ezen a közelítési szinten, hogy aztán megint kiegyenlített legyen az eredmény az ötszörös zoom kapcsán, sőt. Itt talán fordul a kocka, az iPhone élesít jobban utólag és lesznek picivel részletesebbek a képek. Színkezelésben mindkét termék konzisztens, az Apple kicsit hűvösebb árnyalatokat kínál, a Samsung a melegebb felé csavarja a hangulatot, a valósághoz az iPhone áll valamivel közelebb.
A felbontásokkal is lehet játszani. Az iPhone-ban elérhető a 24 megapixeles mód is, a Samsungál ezt viszont csak az Expert RAW letöltése után tudjuk aktiválni. Szerencsére ez utóbbi segédszoftver nem csak DNG fájlt, hanem JPG-t is ment, tehát kis trükközéssel mindkét telefonból ki lehet ütni a 24 megapixeles eredményt, legalábbis a főkamerát használva:
 |
 |
24 megapixel mellett az iPhone nagyon ügyes, ráadásul nem kell ehhez a szinthez extra szoftver, megy az magától is. A Samsungnál az extra alkalmazás valamivel ügyesebben hozza össze a 24 megapixelt, mint a piacra lépés után közvetlenül, de más a színkezelése, mint a gyári kamerának 12 megapixelen. Persze ennek a módnak nem az a célja, hogy növeljük a felbontást, hanem az, hogy DNG fájlokat tudjunk lőni. Mindazonáltal az iPhone akkor használ csak 24 megapixelt, amikor úgy gondolja, hogy a téma megfelel, sötétebb környezetben, zoom használata mellett vagy makró témáknál visszaáll 12 megapixelre, erre pedig az ügyfélnek nincs ráhatása. Vagyis az Apple készülékét érdemes 24 megapixelre állítani alapból, ha megfelelőek a körülmények, akkor egy több információt hordozó, nagyobb felbontású, de ugyanolyan szuper fotó lesz az eredmény, mintha 12 megapixelben lőttük volna, csak utólag jobb vele dolgozni. A Samsungnál ez az Expert RAW egyszerűen nem ebből a célból készült. Az iPhone 15 Pro Max főkamerájának natív felbontása 48 megapixeles, a Samsungé 200 megapixeles, utóbbinál viszont lehet kérni 50 megapixeles felbontást is, ez esik a leginkább közel az Apple által kínált maximumhoz, szóval ezeket is párba tudjuk állítani:
 |
 |
Ez az 50 megapixeles mód a Samsung válasza az iPhone-féle 24 megapixelre, ráadásul ötszörös zoom mellett is elérhető. Egymás mellé téve a fotókat a Samsung 50 megapixelen talán picit ügyesebb, mint az iPhone 48 megapixel mellett, de őszintén szólva kevesen fogják ezeket az üzemmódokat használni, hiszen mindkét eszközön ott a dedikált zoom, amivel ugyanazt a részletességet megkaphatja az ügyfél, ha a kép egy-egy részét óhajtja nagyobban megtekinteni.
Vagyis összefoglalva a helyzet úgy áll, hogy az iPhone 15 Pro Max valamivel kevésbé tűnik papíron sokoldalúnak, hiszen kapásból hiányzik róla egy közbülső zoom modul a normál látószög és az ötszörös nagyítás között, amit a Samsung tud kínálni háromszoros értékkel. Az is a Samsung mellett szól, hogy kapásból a kamerás felületen lehet állítgatni az összes látószöget és felbontást, könnyebb eltalálni a köztes zoomtartományokat a dedikált gombokkal, az iOS esetén a felbontást például a beállítások menüből kell megváltoztatni. Ugyanakkor viszont a 24 megapixeles, még mindig kiváló minőségű képeket a Samsung csak az Expert RAW segítségével tudja hozni, ami viszont bugos, mert simán be lehet úgy állítani, hogy 24 megapixelt szeretnénk az ultraszéles, vagy a zoomkamerával is, de aztán a kép 12 megapixeles felbontással készül el. Az iPhone egyáltalán nem kínál profi módot, ahol a felhasználó babrálhatja az ISO-t, a záridőt, vagy éppen az expozíciót, ezeket a Samsung minden kamera minden elérhető felbontása mellett fel tudja kínálni, noha ezekkel a beállításokkal a felhasználóknak csak kis százaléka fog foglalkozni. Váltsunk esti környezetre (továbbra is balra az Apple, jobbra a Samsung fotói):
12 MP főkamera
 |
 |
 |
 |
12 MP ultraszéles
 |
 |
 |
 |
12 MP 2x zoom
 |
 |
 |
 |
12 MP 5x zoom
 |
 |
 |
 |
A Samsung kicsit túltolja a dolgot ott, ahol valóban sötét van, mert olyan részleteket is előhoz a többelemes képfeldolgozással, amelyeket szabad szemmel talán nem is látnánk. De pont ez lehet az oka annak is, hogy ha nem extrasötét helyeken alkotunk vele, akkor az eredmények élesebbek lesznek, noha a fehéregyensúly sokszor túlságosan a meleg irányba hajlik el. Az iPhone-nal készített fotók jóval természetesebbnek tűnnek, de valamivel kevesebb részletet fednek fel és természetesen a háromszoros segédszenzor hiánya pont a háromszoros nagyítási szintnél kiütközik, de amikor mindkét eszköz csak szenzorzoomot használ, akkor nincs lemaradásban az Apple terméke sem, hogy aztán ötszörös nagyításnál forduljon a kocka és az iPhone legyen picivel részletesebb, az ultraszéles kamera kapcsán is hasonló a tapasztalatunk. De ismét csak apró eltérésekről van szó, akárcsak a nappali esetekben.
Portré üzemmódban a Samsung normál, kétszeres, háromszoros és ötszörös közelítést kínál, az iPhone repertoárjából hiányzik a háromszoros opció. A lenti képeknél tehát a két szélső zoom-érték azonos, a közbülső állapotnál az iPhone digitális nagyítást használ, a Samsung pedig a dedikált kamerát (fenti sor: Apple, lenti sor: Samsung):
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Háttérszeparációban talán picit a Samsung ügyesebb, de az iPhone jobban elhomályosítja azt, ami az alany mögött van. Nyilván a dedikált 3x zoomkamera segít az S24 Ultrának, ötszörös közelítés mellett viszont az Apple részletesebb egy kicsit. A színkezelésben van inkább eltérés, az iPhone kicsit vöröses felé tolta el a búrám, a Samsung természetesebb árnyalatban reprodukált.
Makró kapcsán az az érdekes helyzet, hogy számos konkurens biztosít szupermakró képességeket az ultraszéles kamerába rakott autofókusz segítségével, de a Samsung nem ült fel erre a vonatra, pedig van benne fókuszálási opció. Ha az ultraszéles kamerával megyünk rá a témára, akkor elég távoli lesz az eredmény, ezért érdemesebb a zoom modul(oka)t használni. Az iPhone a komponálásban ügyesen segít, mert érzékeli, hogy közeli témát szeretnénk fotózni és egyből megoldja helyettünk a fókuszálást is, hiszen itt az ultraszéles modul képes erre is.
 |
 |
Végül pedig a szelfikamerát próbáltuk ki. A Samsung 12 megapixeles felbontást kínál itt is, az iPhone 15 Pro Max szintén, viszont ha portré módban szeretnénk önarcképet készíteni, akkor mindkét eszköz leskálázza a felvételt, az Apple 8, az S24 Ultra pedig 9 megapixelre csökkenti a felbontást. (Felső sor: Samsung, alsó sor: Apple)
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az iPhone itt megint túltolja kissé a szaturációt, a Samsung viszont enyhén sárgásabb felé hajló eredményt kínál. Az viszont mindettől függetlenül is látszik, hogy az S24 Ultra előlapi kamerájának szűkebb blendéje miatt a dinamikatartomány is szűkebb, vagyis hajlamos túlvilágosítani a hátteret. Este pláne kiütközik az eltérés, a konkrét szenzor gyengébb mivoltát nappal még tudja ügyes algoritmussal úgy-ahogyan palástolni a Samsung, de kevésbé ideális fényviszonyok mellett az Apple bizony jobb képet fog készíteni.
Tesztvideók
A videós összevetés terén összesen hatféle szcenáriót vizsgáltunk, igyekeztünk a legtöbbet használt kamerákat és felbontásokat összevetni. Ha azt nézzük, hogy papíron melyik tud többet, akkor a Samsung jöhetne ki nyertesen, mert ott van 8K felbontás is, de ez egyelőre elég feleslegesnek tűnik, mert ha az a cél, hogy adott esetben ez alkalmas lesz arra, hogy utólag 4K-ban rendereljük ki egy felvétel közepét, akkor arra ott van a zoom is nagyon hasonló végeredménnyel és porcesszorizzasztó utómunka nélkül. A Samsung azonban tud még egy-két extra trükköt a profi módban, de például LOG fájlt nem képes kipréselni, a nap végén viszont úgy is az a fontos, hogy a sebtiben előkapott telefonok mennyire megbízhatók átlagos élethelyzetekben. Úgyhogy 4K-val kezdtünk, 30 fps mellett, először nappal:
Mindkét telefonon aktív volt a HDR, ami a nappali felvételeken látszik is. Ha normál látószög mellett vagyunk, akkor az iPhone képe élesebb, részletgazdagabb, de ezek a szerepek felcserélődnek, ha elkezdjük használni a zoomot. Háromszoros nagyításnál a Samsungnál van az előny, amit a dedikált kamerának köszönhet, ötszörös zoom esetén még mindig egy kicsit ügyesebb - de ilyenkor az iPhone stabilizációja jóval ügyesebben kompenzálja ki az ennél a nagyításnál egyébként is hatványozottan jelentkező kézremegést, amivel nem csak behozza az egyébként sem hangsúlyos minőségbeli hátrányát, de használhatóság szempontjából lekörözi a Samsungot.
Este rögtön észre lehet venni, hogy a Samsung sárgásabb tónusú videót ad vissza, nem túl összetett témáknál fej-fej mellett van a két telefon, de a koreai készülék hajlamosabb összemosni a részleteket mondjuk a növényzet, vagy mondjuk egy téglafal esetén. Mozgás közben a stabilizáció alapvetően jó, de még ez a két csúcsmodell sem tudja teljesen kiszűrni az enyhe hullámzást a képen, amit az olykor-olykor rövid idejű fókuszvesztés okoz. Az ultraszéles modul a Samsungnál talán picit ügyesebb, zoom szempontjából viszont az iPhone annak ellenére jobban dolgozik, hogy nincs dedikált kamera a háromszoros nagyításhoz, de ötszörös állapotban is több részletet tart meg kevesebb zajjal. Csodák persze nincsenek, mindkettő távol áll ilyenkor a tökéletestől, este nem igazán érdemes zoomolni, de a Samsung - akárcsak nappal - még a stabilizációval is problémákba ütközik. Vagyis esti videózás kapcsán az iPhone kiegyensúlyozottabb és valósághűbb képet ad vissza.
Van mindkét eszközben szuperstabilizációs mód, amikor az optikai és az elektronikus stabi összedolgozik, ezt kifejezetten sok rázkódással járó mozgásokhoz alkották meg, az évek során egyre magasabb felbontásban érhető el. Jelenleg az iPhone 2816 x 1584 pixelt kínál, a Samsung pedig 2560 x 1440 képpontot. Ez elhanyagolható eltérés, viszont a stabilizáció az Apple telefonján láthatóan ügyesebb, miközben a kép dinamikája is jobb. Önmagában a Samsung sem béna, csak hát az iPhone mellett jobban látszanak a gyengeségei ennek a módnak.
Az előlapi kameráknál is kijön az iPhone szélesebb apertúrájának és optikai stabilizációjának előnye. A kép jóval kevésbé kontrasztos, a világosabb részek nem égnek be annyira, az eredmény természetesebb. Hang szempontjából az iPhone kevésbé szűri a háttérzajokat (a szél is jobban zavarja), ezt a kört inkább a Samsung nyeri, de ha esti videót is belevesszük az összehasonlításba, akkor egyértelműen az Apple kerekedik felül, képminőségben, színhűségben és dinamikában is jobb a szelfikamera videós produkciója.
Fent az Apple terminológiája szerint "Filmszerű", a Samsung megnevezésben pedig "portré videó" látható, vagyis a felvételen az arc/ember éles, a hátteret pedig elmossa az algoritmus. Ezügyben is valamivel ügyesebb az iPhone, távolabbról tudja megoldani az elválasztást, de az mindkét cuccnál igaz, hogy nem jönnek zavarba akkor sem, ha oldalra fordul az illető, vagy adott esetben mozog.
Verdikt
Szögezzük le: mindkét telefonnak megvannak az előnyei és a másikkal szembeni hiányosságai, de mindkét masinával remek fotókat és videókat lehet készíteni. Átlagfelhasználás szempontjából lényegében mindegy, hogy melyiket választjuk, a legtöbb szituációban az automatika, a dögerős hardver, a modern szenzorok és a jól megírt algoritmus megoldja a felhasználó helyett a kézi babrálást és korrekt képeket és filmecskéket szállít.
[+]
De azért adódnak eltérések. A Samsung sokféle kézi beállítást kínál gyárilag is: paraméterezhető hangforrás videók esetén, profi módban állítható képkészítési opciók jellemzik olyan további extrákkal, mint a 8K videó, vagy éppen az előlapi és a hátlapi kamera együttes használata. A normál és az ötszörös zoom látószög közé beraktak egy háromszor nagyításra képes modult, ami nem csak a szenzorzoomot váltja ki, hanem a többelemes feldolgozásból is kiveszi a részét, a különböző képi beállítások módosítása pedig a kameraszoftverből mind elérhető.
[+]
Ezzel szemben az Apple szenzorszintű képstabilizálása verhetetlen még ötszörös zoom mellett is, az ultraszéles kamera kapott autofókuszt és makró képességeket, az előlapi kamera pedig sokkal ügyesebb, videózáshoz pedig ott van a ProRes, ami az utómunkát segíti. Ám utómunkában a Samsung most az AI segítségével húzott bele, a fotók editálásában egyre ügyesebb lesz a gépi tanulás, hogy egy csomó komponálási hibát később is korrigálhassunk, a lassított felvételeket bármilyen videóból készítő algoritmus pedig tényleg brilliáns.
Vagyis szólnak érvek mindkét telefon mellett, egyikben sem fog csalódni az átlagfelhasználó, de akinek extra igényei vannak, az el tudja dönteni, hogy neki az előlapi portré a fontos, vagy a Bluetooth kapcsolat segítségével rögzített hang, netán LOG fájlokkal akar később bűvészkedni, vagy a kézi beállítások tömkelege nyűgözi le, esetleg akciókamerás szinten stabilizált videózási lehetőségekre vadászik. Persze ezeken túl is van egy látható eltérés a képi világban színkezelés, szaturáció és kontraszt kapcsán, ez viszont már ízlés dolga.
Nem cél az, hogy egyik, vagy másik telefont győztesnek hozzuk ki - nem is lehet. Mindkettő simán meg tudja ugrani az elvárásokat, átlagfelhasználás szempontjából nüansznyi eltérések adódnak, aki pedig komolyabban foglalkozik a témával, az mostanra talán már pontosan ismeri a funkcionális, hardveres és kompatibilitási eltéréseket. Noha sok szempontból más iskolát követ a két gyártó, az eredmények tekintetében mégis fej-fej mellett teljesítenek, ám nem csak ez a két cég igyekszik a felhasználók kegyeit keresni: a hamarosan érkező Honor Magic6 Pro, a Xiaomi 14-es széria, illetve a nemrég megjelent OnePlus 12 is potens versenyzőnek számít kamerás vonalon, ám népszerűsége okán az iPhone és az S24 Ultra is mércének számít. Joggal.
Bog
Az Apple iPhone 15 Pro Max készüléket az iSTYLE biztosította a teszthez, a Samsung Galaxy S24 Ultrát a gyártó hazai képviselete juttatta el hozzánk. Köszönjük.
