Hirdetés
Multimédia, üzemidő, alternatívák
A kamera is ugyanazt tudja, mint a Honor 7S-é, viszont itt csak sima autofókusz dolgozik a fázisérzékelős (PDAF) helyett. Az ultrafotó lehetőséggel meg tízből nagyjából kétszer élhetünk, a többi alkalommal magasról tesz rá, hogy fényképezni óhajtanánk. Ha aktiváljuk a kijelzőt, akár dupla koppos ébresztéssel – ez meglepő módon remekül működik – akkor azért nagy biztonsággal sikerül elindítani a kamerát a hangerő le kétszeri megnyomásával. A beállítási lehetőségeket már ismerjük, a képek minősége meggyezik a testvérmodell produkciójával, bár én a dinamikát itt szűkebbnek érzem. Azért párat lőttünk ezzel is.
A Huawei Y5 (2018) legjobb tulajdonsága, hogy a két nanoSIM kártya mellé még befér egy microSD is, amit úgy minimum el is várunk a bruttó 16 GB, nettó 11,4 GB belső tárhely tudatában. Semmi egyéb extra nincs, leszámítva, hogy a 2.0 szabványú microUSB OTG képes. A gyári fájlkezelő viszont nem ismeri fel a külső meghajtót, csak az ilyenkor előkerülő AOSP fájlkezelő. Navigálni GPS és GLONASS alapon lehet a földi hálózatok információival kiegészítve, de iránytű nincs. Szenzorokból csak a gyorsulásmérő, a fény- és közelségérzékelő, illetve a hangszenzor érhető el.
Az akkumulátor teljesítőképessége kicsit magasabbnak tűnik, ugyanaz a 3020 mAh-s telep itt 150 niten 12 és fél óra, igaz offline videózást tesz lehetővé, vagy ugyanennyi böngészést, már ha van türelmünk kivárni, amíg Chrome-ban betölt egy tartalmasabb oldal, majd betöltenek a képek, aztán még újratölt egyet. És akkor még nem nagyítottunk bele a tartalomba. Töltőfejből ugyanaz az 1 amperes, normál tempójú megoldás jár, mint a Honor 7S-hez, és kiváló minőségű kijelzővédő fóliát is kapunk, csak ez esetben nem a kijelzőre illesztve, hanem csak úgy, a készülék mellé.
A konklúzió végül is ugyanaz, mint a Honor 7S esetében, lévén a készülékek is megegyeznek az utolsó szubatomi részecskéig, csak a Honor esetében még szerettük volna, ha valami bagatell félreértésről van szó. Esetleg eltévesztették az árcetlit, vagy valami megcsúszott az optimalizálás során. A Huawei Y5 (2018) viszont ugyanazokat a kellemetlenségeket produkálja, kínosan kellemetlen felhasználói élmény mellett, omladozó szoftverrel és ugyanazzal a sajnálatosan gyenge konfigurációval (Csak mellesleg: mindez a drágább, de teljesen megegyező teljesítményű Huawei Y6 (2018)-ról is elmondható) . Ráadásul pont ugyanannyiba is kerül, mint a Honor 7S. A gond nem a szerény teljesítménnyel, vagy az éppen elfogadható multimédiás képességekkel van, hanem azzal, hogy ez a performansz még a legvisszafogottabb igényeket sem fogja kielégíteni. A nekem csak arra kell attitűd is abban fog végződni másfél óra után, hogy falhoz vágja az is, aki csak egy email-t szeretne néha megnézni. 30 és 42 ezer forint között már teljesen értékelhető hardvert, lokalizált és stabilan működő szoftvert, teljes hálózati támogatást és újabban a nagy gyártókhoz hasonlóan kifogástalan minőséget kínál a Xiaomi, a Meizu, de meg lehet próbálkozni egy Nokia 3-mal, vagy egy Motorola Moto E4-gyel. Inkább. Tényleg sajnálatos, mert elég csinos és viszonylag kicsi készülék, szerethető felhasználói felülettel, elfogadható kamerával és még értesítő LED is van.
AliceWake
A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!