Külső, kijelző, csomagolás

A Huawei és az Android házassága válással ért véget, a saját fejlesztésű és meglévő, nyílt forráskódot használó / nem használó (attól függ, kit kérdezünk) HarmonyOS felkerült a márka friss termékpalettájára, aztán a hazai polcokra, így viszonylag hamar tetten érhetjük a rendszerváltás gyakorlati lépéseit. Aligha lesz innen hátraarc: a Huawei elengedte a zöld robot kezét, és járatlan ösvényt tervez kitaposni – az persze a jövő zenéje, hogy összejön-e a versenyképes ökoszisztéma, esetleg szerény siker lesz a vége, vagy zakó. Akárhogy is: a hangsúly piacszerte egyre inkább a kiegészítő és okosított eszközökön van, és magából HarmonyOS-ből is kapásból akad három, kütyütől függően: egy órára, egy a csatlakoztatott berendezésekre, egy pedig táblagépre és telefonra. Évek óta hallottuk, hogy az utóbbit gőzerővel fejlesztik, aztán Trump Google-stopja meggyorsította a folyamatot, és a tévés változat már korábban is elérhető volt leginkább Ázsiában. Mi a harmóniát ígérő rendszerbe mindenesetre a LiteOS-t felturbózó Watch 3 Próval kóstoltunk bele, és most itt a teljesértékű a MatePad 11-gyel.

[+]

Mindjárt érdemes tisztázni a márka álláspontját, amely ragaszkodik hozzá: a rendszer saját multikernel környezetet és programsorokat használ, persze módjával lehet kölcsön venni ötleteket a konkurenciától, nem ritka a dolog máshol sem. Ez speciel annyira jól sikerült, hogy elsőre nehéz a HarmonyOS 2.0-t az androidos EMUI felülettől megkülönböztetni: a legtöbb terepelem a szokott helyén van, az AppGalleryből és a Petal Search segítségével települ és fut minden zöld robotos app, amely HMS-es telefonon korában, és persze ugyanúgy korlátozott a Google-szolgáltatások elérése, mint az azokra hagyatkozó alkalmazások nyögvenyelős támogatása.

[+]

Meglepően ismerős tehát az ismeretlen terep, és emiatt sokan mondják: a Huawei variált egy kicsit a kódon, aztán rásütötte a végeredményre az operációs rendszer jelzőt – ám én nem cinikus szemszögből, hanem a végcél felől közelíteném meg a dolgot. Ahogy a zseb, a csukló, majd a nappali okosodott, úgy fog a konyha és nagyjából minden energiával ellátható tárgy, és abszolút logikus egy füst alatt fejleszteni a közös szoftverhátteret, mint platformot, és pont így tesz az Apple, a Google és a világűr legszélét megnyaló kopasz. Éppen ezért úgy gondolom: lehet mobilon is harmadik út az Android és az iOS mellett, csak borzasztóan nehéz lesz kikövezni.

[+]

Eszközökön átívelő szolgáltatásokkal amúgy eddig sem állt rosszul a Huawei, mondjuk a mobil és a laptop között, szóval van tapasztalatuk összhangban, és ugyanígy a megfelelő külsődleges körítésben, hiszen ez is ugyanolyan fontos. Ez a MatePad 11 esetében tökéletes összeszerelést jelent, elfogadható kétkezes használattal ölbe véve, amely külön beszerezhető, billentyűzetes tokkal variálható laptop jellegű gépeléssé, a szintén megvásárolható M-Pencil stylus pedig a kreativitást engedheti szabadon. Ezek tartozékok előrendelési akció keretében amúgy extraként járnak a táblagép mellé. A MatePad 11 253,8 x 165,3 x 7,25 milliméteren és 485 grammon mondjuk nem apró (persze a 12,4”-es Pro még kevésbé), viszont hatalmas 10,95”-es képernyője is, egész kevés kávával, hátra pedig jó tapintású, matt fedőelem került, 13 megapixeles kamerával és LED villanóval.

[+]

A kettőt fémváz és szegély fogja közre életlen illesztésekkel, és bár a vízálló minősítés nincs is meg, az imént jelzett tartozékok a mágnességnek hála a tollat is stabilan rögzítik hosszanti élen, és a tablet is az asztalon marad tokjával lábra állítva. A 4096 nyomáspontot megkülönböztető stylust amúgy maga a MatePad tölti oldalt, ami ügyes trükk, a tabletet meg a 25 wattos dobozolt adapter, amihez a pakkban USB-C kábel is jár, sőt: jack átalakító, ha már efféle kimenet a cuccon nincsen. SIM tű akad, SIM foglalat viszont nem: ez a modell csak microSD kártyát fogad be, van viszony négy jó minőségű hangszórója, kétcsatornás képességekkel.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Lejátszás oldaláról az IPS panel is szót kér, amely persze oledes feketéket nem nyújt, jó kontrasztokat és 2560 x 1600 pixelen viszont tűéles képet igen, 120 Hz-en tökéletes gördülékenységgel. Ebből már az optimalizálás és a Snapdragon 865 is kiveszi a részét – bizony, itt egy Huawei Qualcomm lapkával! A jó fogású, méretes tollal és anélkül is hatékony a teljes képernyős gesztusvezérlés, illetve a multitasking, viszont ekkora táblagépre szabva az én lapátkezeimnek a billentyűzet túl aprónak bizonyult, a Pro kiegészítőjén kényelmesebb gépelni.

[+]

Beszáll még előnyoldalon a sötét képernyőmód és számos színkalibrációs opció, illetve az olvasómód, szóval a megjelenésre és megjelenítésre tényleg nincs panasz. Azért a bal felső sarokba száműzött bekapcsolót és hangszínszabályzót csak fekvő helyzetben kényelmes elérni, állóban messze van, az ujjlenyomat-olvasóról és a 3D arcazonosításról pedig le kell mondani – van helyette 2D-s és bepötyögős variáció.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!