Külső és kijelző
A Mate 9 küllemben letisztult, mutatós és egyáltalán nem hivalkodó, nem úgy a színvariánsok fantázianevei. Van űr szürke (én már a fényvisszaverős iPhone kozmoszfekete nevét sem értettem), holdfény szürke (ez is elég érdekes), mokka barna, pezsgőarany, kerámia fehér és most figyelj: fekete. A Google ügyesen gúnyolódik az ilyesmin a nagyon ezüst, az igazán kék és az eléggé fekete Pixel színopciókkal. Fontosabb persze, hogy az esztétika rendben van: elöl csak a Huawei felirat töri meg a fekete festés nyugalmát, hátul pedig a tradicionális Leica kamerarendszer, az ujjlenyomat-olvasó, némi olvasnivaló és egy-egy keskeny, színben tökéletesen harmonizáló műanyag sáv különbözteti meg magát az oldalakra is ráhajló, elegánsan csillogó alumíniumburkolat egységességétől.
A Mate 9 (felül) a OnePlus 3 társaságában [+]
Elöl a szélein ívesre csiszolt védőüveg (típusa nincs megadva), oldalt a csapott élek, hátul pedig a némileg lekanyarodó kivitel teszi komfortossá a Mate 9 fogását. Már amennyire egy 157,9 x 78,9 x 7,9 milliméteres és 190 grammos masina annak nevezhető, a méretes ketyere jókora parcellát igényel a zsebben, és biztosabb egy kézzel tartani, a másikkal meg kezelni, még ha remek is a szoftveres egykezes mód. A 4000 milliamperórás telephez viszont kéz nem férhet: a unibody fémházon belül lapul, egyébként a méretéhez passzoló üzemidőt biztosítva. A SIM-tálca balról húzható elő és két hely van rajta: az MHA-L09-es kiszerelés egy nanoSIM-et és egy microSD-t, az MHA-L29 pedig vagy két nanoSIM-et vagy egyet és egy microSD-t fogad be.
Kijelző-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Mérés | Huawei Mate 9 | Asus Zenfone 3 Deluxe | Huawei Mate 8 | OnePlus 3 |
Fehér fényerő | 680 nit | 516 nit | 470 nit | 407 / 517 nit |
Fehér fényerő (min.) | 4,2 nit | 2,9 nit | 10,4 nit | 1,9 nit |
Fekete fényerő | 0,39 nit | 0 nit | 0,31 nit | 0 nit |
Kontrasztarány | 1743:1 | végtelen | 1518:1 | végtelen |
Színhőmérséklet | 8118 K + kézi | 7642 K + kézi | 8230 K + kézi | 7886 K + kézi |
Noha a hardver elbírná és az 5,5 hüvelykes Porsche Design meg is kapta a QHD-s felbontást, az 5,9-es Mate 9 maradt 1080 x 1920 pixelnél és 373 ppi-s képpontsűrűségnél. Ez alapvetően rendben van, bár a versenyautós társat vagy egy másik 500+ ppi-s mobilt mellérakva az edzettebb szem kiszúrja a különbséget. A karakterek rajzolata ennek ellenére megfelelő, és tulajdonképpen lényegtelen, hogy ugyanazt a tartalmat, Full HD-n egy öt- vagy hathüvelykes okostelefonon nézi az ember, az utóbbit egyszerűen nem kell olyan közel emelni. A hátrány VR-kiegészítővel mutatkozhat meg – a Porsche Design megkapta a Daydream támogatást, a sima Mate 9 viszont nem, ennek amúgy az IPS panel is az oka. A kalibráció sajnos megcsúszott: eléggé kékes egy 6504 K-s standardhoz igazított vetélytárshoz képest, a meleg színhőmérséklet mód és a kézi kalibráció is csak szépségtapasz, az igazi egy sRGB mód volna.
Süssön viszont a nagy sárga égitest akár a tengerparton, a kiemelkedően magas maximális fényerő mindig kényelmes tartalomfogyasztást garantál. Kit ne zavart volna a fényképezés alig látható kijelzővel, ilyen gondok itt nincsenek. Az éjszakai minimum elég sötét, és még sárgás szemkímélő mód is akad. A betekintési szögek kiválóak, csak a legjobb AMOLED panelek múlják felül, a színek telítettsége is megfelelő. Az 5,9 hüvelykes képátló ráadásul dominálja az előlapot: döbbenetesen vékonyak az oldalkávák (65 féle szoftverséma figyel az akaratlan érintések kiküszöbölésére) felül is alig van valami (fénymérő, közelségérzékelő, értesítési led, 8 megapixeles kamera és beszélgetési hangszóró), alul meg ugye kell valamennyi hely a támasztéknak. Így aztán a Mate 9 lényegében a kisebb kijelzős iPhone 7 Plus méreteit hozza. Az érintési visszajelzés pontos, a rezgőmotor elég erélyes.
A hátlapon egy mikrofonfurat nyitja a látnivalók sorát (ezen kívül még három rejtőzködik valahol), alatta következik a Leica 12 + 20 megapixeles kamerarendszere, a kéttónusú ledes villanópár, a lézeres fókuszsegéd majd az érintésalapú ujjlenyomat-olvasó. Ez kerülhetett alacsonyabbra, egy Bone123 ujjhosszúságú férfiú még nagyjából eléri mutatóujjal, AliceWake kolleginának viszont már túlságosan magasan van, a phabletek márpedig a hölgyek körében is népszerűek. Az elvékonyodó oldalszegélyre dobott hangerőszabályzóval és bekapcsolóval hasonló a helyzet: a fém billentyűk nyomáspontja szuper, ám Alice-nek fogást kell változtatni, hogy megtekerje a volumét. Alulra megy a Type-C típusú USB kábel, itt egy-egy rács is megpillantható, bár hang csak jobb oldaliból jön. Zenelejátszáskor viszont a beszélgetési hangszóró is megszólal, fekvő helyzetben egyfajta hibrid sztereó hangzást biztosítva, erről később.
A 3,5 milliméteres fülhallgató-kimenetet a Huawei szerencsére nem spórolta le, ahogy az infraportot sem, ezekért a Mate 9 tetején érdemes szétnézni. A nyomásérzékelés viszont kimaradt, ami már csak azért is véleményes, mert a phablet nem éppen olcsó, és pont egy Mate vezette be a mobilpiacon. A P9 Plus egyik legjobb tulajdonsága volt a három virtuális gomb elrejtése, funkciójuk előcsalásához csak a helyükre kellett nyomni határozottan, remekül működött a gyakorlatban. Illett volna tehát az aktuális szupertelefonba belepakolni valamit, amit a Huawei már sikeresen prezentált. Komolyabb por- és víz elleni védelem is előfordul a piacon, ez is kimaradt, anyaghasználatban és összeszerelésben azonban példaszerű, tökéletes munkát végeztek Sencsenben.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!