Hirdetés

Huawei Mate 9 - Mate evangéliuma

Még mielőtt 2016 véget érne, a Huawei letette az asztalra az év egyik legjobb phabletjét, amely a Kirin 960-nal és az Android 7.0-val már 2017-et vetíti előre.

Hirdetés

Leica kamerák, multimédia

Íme, mit kezdett a Huawei és a Leica a P9-cel: nagyobb szenzor vagy blendenyílás választása helyett elhelyezett a hátlapi, 12 megapixeles RGB színszűrős normál lapka mellett egy színszűrő nélküli, ezért kétszer annyi fényt befogó monokróm szenzort, szintén 12 megapixelen. A rendszer fényviszonytól (naplemente, este az automatikára bízva) és módtól függően (tág rekesznyílás stb.) egyszerre mindkettővel fényképezett, az RGB színeit és a monokróm részleteit összegyúrta. Így nagy dinamikájú, természetes nappali fotók készültek, plusz este sem volt rossz a helyzet. Kézi módban ugyanakkor, DNG RAW rögzítés mellett csak egy szenzor működött, az meg ugye kevesebb fényt fogott be, így hosszabb záridőket kellett megtartani a jófajta fotóért. Bár a logikus talán az 1/2,9 hüvelykes szenzorméret 1/2,5-ösre növelése és az f/2,2-es rekeszértékű optikák f/1,7-re javítása lett volna a befogott fény megnövelésére, az eddig is elég jó kamerát más irányba fejlesztették tovább.


[+]

A 12 megapixeles RGB szenzor és az f/2,2-es lencse maradt, a monokróm viszont most 20 megapixelesre nőtt apróbb szenzorpixelekkel, ami annyiból nem gond, hogy azokra így is elég fény jut. Ez, a nagyobb felbontású fekete-fehér képek felvételén túl lehetővé teszi, hogy amikor mindkét szenzor dolgozik, a monokróm szenzor nagyobb részletgazdagságú képét a rendszer leskálázza, ily módon nyújtva részletgazdagabb, 12 megapixeles színes fotót. Ráadásképpen bekerült a rendszerbe az optikai képstabilizátor, ami külön jó hír. Az autofókusz a PDAF, a lézeres, a kontraszt- és a mélységalapú élesítési rendszert kombinálja, így villámgyors, bár makrók esetében és naplemente után érezhetően belassul egy S7-féle Dual Pixel rendszerhez képest. A LED vaku kéttónusú hátul és 5,9 hüvelykes elöl, szelfinél ugyanis a képernyő villan fel, egy példa.

Jegyezzük meg, hogy bár lehet 20 megapixeles színes fotót is lőni, nem érdemes, mert az eredmény (szemre legalábbis) a 12 megapixeles szenzor felskálázott változatának tűnik, pluszrészlet nélkül. A varázslat zoomoláskor jön be a dologba (legfeljebb 12 megapixelen): ilyenkor mindkét szenzor rögzít, az összefűzött képet pedig finomabb algoritmus élesíti és zajmentesíti. A Huawei által összehozott, hibrid 2x-es zoomfotók (3. oszlop fent), ha nem is hozzák az iPhone 7 Plus telés képeinek részletgazdagságát, meglepően komoly az előrelépés az egyszerű, 2x-es felskálázáshoz viszonyítva (2. oszlop). Az első oszlopban az alap színes kép látható 12 megapixelen, a negyedikben pedig a 20 megapixeles monokróm lövet. A lényeg: ezzel az ügyes trükkel a távolabbi témákról kicsit részletesebb fotók lőhetők, illetve gyakran előnyösebb egy arcot vagy tárgyat picit távolabbról lekapni a perspektivikus torzítás visszafogása miatt, lásd ezt a képet a gyűjtőládáról ezzel szemben. Ráadásul este nagyítva, amikor az iPhone a gyengébb telés optikáról visszatér a nagylátószögű kamerához és a digitális zoomhoz, a Mate 9 még mindig a két kamerát és a hibrid zoomot használja, így az almásnál jobb esti zoomfotók születnek. Mindez, bár nyakatekerten hangozhat, a lényeg: bátran az automatikára lehet bízni magunkat 12 megapixelen, akár élesek a kontrasztok, akár sötétek a körülmények, akár zoomolni kénytelen az ember, a rendszer mindig az ideális beállításokat veti be a fentiek logikája mentén.


[+]

A kameraszoftver nagy vonalakban maradt a régi. A duplakamera lehetővé teszi a mélységinformáció rögzítését a dedikált képfeldolgozó (ISP) segítségével, így tág rekeszérték módban utólag is megváltoztatható a fókuszpont vagy az elmosódás mértéke, f/0,95 és f/16 között szimulált blendeállítással. Az éles és életlen részek határán azért még mindig nem tökéletes a helyzet, de nem is rossz. A kereső egyik oldalán lehet a vakuval, a szimulált rekeszértékkel, a Leica filmtónusokkal (lágy vagy élénk színek) és az effektekkel babrálni, illetve kamerát váltani. A másikon az exponáló, a videofelvevő és a galéria ikonja érhető el. A kis nyíllal simítható elő a profi mód panelja, ahol a mérési mód, az érzékenység (ISO50 - 3200), a záridő (1/4000 - 30 mp), az expozíció (+- 4 Fé), a fókuszmód (kézi csúszkával) és a fehéregyensúly állítható (sémák + csúszka). Kérhetők még rácsvonalak, vízszintezővonal, hisztogram és önkioldó. Rengeteg mód akad a fénnyel festést, a panorámát, a dokumentumfotózást vagy a monokróm képeket beleértve. Választható arcszépítő fotó és videó, a szelfikamerának pedig az érzékenysége és a fehéregyensúlya is állítható, plusz sötétben felvillan a kijelző. Mivel a nyers DNG fotók árulkodnak leginkább a 12 megapixeles hátlapi szenzor abszolút minőségéről, előbb ezek a fotók következzenek.

A lencserajzolat kifejezetten jó, remek a dinamika és nem jellemzők a komolyabb becsillanások. Este jól jön az optikai képstabilizátor, bár 1/5 másodpercnél hosszabb záridőt nehéz állvány nélkül megtartani. Ha viszont van támaszték, jöhetnek a művészfotók is. A stabilizálás hasznos videózásnál is, és 1080p-n, 30 fpssel elektronikus rásegítés is kérhető, átlagos, nem tökéletesen sima mozgáskiegyenlítéssel (egy példa). A négy mikrofon tiszta hangot rögzít (sztereó AAC, 192 Kbps, 48 KHz), a felvételek képminősége átlag feletti. Picit csökken a részletgazdagság 60 fps-re váltva (újabb példa), viszont nagyot ugrik 4K-ban, 30 fpssel (katt ide). Igen, végre ez is opció, a Kirin 960 ráadásul a helytakarékos H.265/HEVC kodeket használja 30 Mbps-mal, és a végeredmény tömörítési zajtól vagy elmosódástól mentes, csupa részlettel. A modern kódolás miatt ugyanakkor igazi erőforrás kell az ilyen klipek otthoni lejátszására, a telefon nyilván megbirkózik vele. A videofelvételhez is van kézi mód a mérési mód, a fókuszmód, a fehéregyensúly és az expozíció állításával, és kérhető mozgáskövető fókusz. A kis mikrofonikont benyomva irányított hangrögzítés indítható aszerint, hogy az előlapi vagy a hátlapi szenzor rögzít. Lassított felvétel is készíthető 120 (1080p) vagy 240 fpssel (720p, egy példa), ez azonban nincs az iPhone-ok szintjén. Következzenek az automatika által feldolgozott JPG fotók!

Az algoritmus észrevehető zajmentesítéssel és JPG tömörítéssel vesz el a nyersfotók remek minőségéből, bár még így is bőven átlag feletti a részletgazdagság 12 megapixelen, előrelépést érzek a P9-hez viszonyítva. Továbbra sem jellemző a felesleges túlélesítés, a késedelem meg egyáltalán, a fotók kattintásra azonnal elkészülnek és a fehéregyensúly is megbízható, így sok nyomtatásra alkalmas fotó lőhető. Este az automatika a két szenzor fényerejét összegyúrva csökkenti a szükséges záridő hosszát, és teszi egész hatékonyan: sok részlet előkerül a sötétből, bár az algoritmus itt már jelentősebben mos. Valamit valamiért: az automata módban lőtt képek szinte biztos nem fognak bemozdulni, és jó aránnyal készülnek teljesen vállalhatók, a makulátlan éjjeli képekért viszont a kézi móddal kell gépészkedni. Este már előfordulhat, hogy a fókuszon érintéssel kell igazítani, a makrók is megköszönik az efféle segítséget. Tisztában vagyok vele, hogy sok olvasónk az abszolút vonalélességben hisz és ez alapján kritizál vagy ismer el mobilokat, ám én úgy vagyok, hogy egy sokrétű és kiegyensúlyozottan jó kamera jobb egy bizonyos tekintetben kitűnőnél, amely máshol több sebből vérzik (pl. Lumia 950 XL). A Huawei a megbízható minőséget hozza, elég móddal és opcióval, hogy ki-ki megtalálja a maga kedvencét. Innentől viszont a legjobb mobilkamera címére csak szenzorméret és blendenyílás növeléssel lehet lépni, remélhetőleg a harmadik generációs Leica kamerával már ez következik.


[+]

A zenelejátszó előadók, albumok, mappák és ábécérend szerint csoportosítja a helyben tárolt állományokat. Képezhetők listák és kedvencek, valamint megjelennek a hallgatási előzmények. A gyártó nem hisz a hangszínszabályzóban (mi sem), a fülest bedugva csak a DTS mód aktiválható, bár ez is felesleges: nélküle is remek minőségű, dinamikus, részletes hang jut a fejhallgatóra, kiegyensúlyozott frekvenciaátvitellel. Hangerőből átlagos mennyiség meny a fülesre, a dobozban mellékelt sztereó headsetet viszont nem volt módom kipróbálni. Az FM-rádió kimaradt. A zenelejátszó megbirkózik a FLAC és a WMA kiterjesztésekkel, a videolejátszónak pedig a H.265 és a 4K felbontás sem gond. Az AC3 hanghoz és a feliratokhoz viszont egy Play játszóházas alternatívára lesz szükség.


[+]

A gyári szoftver ablakos és osztott képernyős módban is elfut, és az egyik szélen gördítve az ujjat, a fényerőt, a másikon pedig a hangerőt szabályozza. Ha nem is amoledes a kijelző, elég jó a kontrasztarány és a fényerő a mozizáshoz, hát még a képátló – annyira kellemes a Mate 9-en filmezni, hogy a szokásosnál fájóbb az igazi sztereó hangszórópár hiánya, bár a Huawei megpróbálkozik egy hibrid megoldással. Balra fordítva a phabletet a beszélgetési hangszóró sugározza a bal csatorna jelét, az USB port melletti rács pedig a jobbat, lényegesen erélyesebben és tisztábban. Álló helyzetben a beszélgetési hangszóró inkább a magas, az alsó pedig a közép és mélyebb tartományokra gyúr rá, összességében igen erélyes hangzást biztosítva. A kombináció közép- és magas tartományban szól szépen, mélyekből nincs meg a BoomSound szintje, a zúzósabb hangszerek pedig már zörejesebbek, nem árt a hangerőt ilyenkor a maximumról lejjebb venni a korrekt minőségért.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Hirdetés