EMUI 5.0

A Mate 9 az első Android 7.0-val elstartoló gyártói készülék Magyarországon, az itt részletezett nougatos főverzió számos előnyével. Ilyen a natívan támogatott osztott képernyős mód: egy appon belül elég az alkalmazásváltó gombra hosszan rányomni, és ha támogatja, felugrik alul az alkalmazásváltó, ahonnan egy szintén támogatott appra bökve máris összeáll a dupla nézet. Nagyjából minden második szoftver támogatja a kétablakos elrendezést, a lista pedig folyamatosan bővül. Aki viszont türelmetlen, a fejlesztői beállítások között minden appot osztott képernyős működésre kényszeríthet (a kamerának ez meg se kottyan, a tárcsázónak viszont nem tetszik).

Az elválasztóval az ablakok szabadon méretezhetők, letolva a felső, felhúzva pedig az alsó nyílik teljes képernyőre. A sztereó elrendezés az ujjperc vízszintes végighúzásával is aktiválható – egyébként más ujjperc-vezérlési izé is akad (pl. kopp majd betűrajz alkalmazásindításához), azonban ez megbízhatatlanul működik a gyakorlatban. Praktikus viszont a két legutóbbi app közötti gyorsváltás, ehhez csak kétszer rá kell bökni az alkalmazásváltóra.

[+]

Az egy ujjal lehúzható értesítési függöny az öt kapcsoló és a fényerősáv alatt immáron Android 7.0-s részletességgel mutatja a notifikációk tartalmát, ha viszont sok kártya van egymás alatt, kaotikussá válik az információhalmaz. A beállítások viszont nem részletezik a címszavak tartalmát, az 5.0-s EMUI így is átláthatóbb menüt kínál a korábbiaknál. A kapcsolópanel két ujjal vagy az értesítési függöny felől, eggyel gördíthető le, itt tizennyolc átrendezhető indító akad. A kezdőoldal alapból nélkülözi az alkalmazásmenüt, így minden ikon és widget az oldalak valamelyikén kap helyet 5 x 5, 5 x 4 vagy 4 x 4-es kiosztásban. Aki a fekvő elrendezést preferálja, kérheti, hogy a kezdőoldal is elforduljon. A gyorskereső az ujj lehúzásával érhető el, a két ujj széttolásával korábban előcsalható „rejtett alkalmazásmenü” viszont eltűnt. Mostantól ugyanakkor visszacsalható a klasszikus alkalmazásmenü, hogy ne tülekedjen minden ikon a kezdőoldalakon – az ábécérendes listában függőlegesen lehet görgetni.

[+]

Nekem kifejezetten tetszik az egyszerű animációkkal, letisztult ikonokkal és ízléses elrendezéssel operáló EMUI, ami küllemben még mindig eltér a vegytiszta Androidtól, felépítésében és logikájában viszont már nem. A témázás mellett állítható a betűméret és a DPI is, azaz az ikonok, az elválasztók és minden dizájnelem relatív mérete. Kisebbre véve az androidos kezelősáv is elvékonyodik. Ezen végighúzva az ujjat, továbbra is leugrik a képernyőtartalom a könnyű egykezes használathoz, a három gomb sorrendje pedig felcserélhető. Ezenfelül az értesítési panel ikonja is idedobható, bár ha ez opció, akkor én a sávot elrejtő nyilat és a kamera indítóját is ide helyeztem volna.

[+]

Kevésbé kiforrott a véletlen érintések kiszűrésének algoritmusa: elvileg 65 séma alapján figyel az EMUI, hogy mikor ne reagáljon a szerinte akaratlan bevitelre. Bár nem tudok felidézni olyan esetet, amikor a tenyerem a szélekhez érve csinált volna valami galibát, és fényképezéskor is remekül érzi az EMUI, mikor véletlen a bevitel. Előfordult ugyanakkor, hogy egy-egy sarokban elhelyezett ikonra flegmán, a mutatóujjam oldalával odanyomva nem történt semmi, az egykezes mód bekapcsoló mozdulatát is ignorálta néha a rendszer, és játék közben is előfordult, hogy a Mate 9 egész egyszerűen nem foglalkozott velem, ez utóbbi elvétve. Apró, ettől független kellemetlenség, hogy egynémely ikon és kapcsoló annyira parányi, hogy pontosan kell azokra rábökni, ez nekem nem mindig sikerült elsőre.

[+]

Az alkalmazások értesítései, engedélyei, háttérműködése és internetelérése széles közben paraméterezhető. Van egyszerű nagy ikonos és kesztyűs mód, plusz egy-két vezérlési extra, mint a némítás átfordítással, a magyarul nem tudó hangvezérlés vagy a lebegő gomb. A rendszerfelügyelőként tevékenykedő Telefon-kezelő immáron nem akar fontoskodni, csak néha figyelmeztet, ha egy-egy app rakoncátlankodik. Egyébként odafigyel az erőforrásokra, a rendszerbiztonságra, a kéretlen hívások tiltására, plusz az alkalmazásokat tetszés szerinti védelemhez köti. Viszont semmit nem csinál magától, és nem is jelez túl gyakran, ami jó dolog. Ujjlenyomatos protekció rendelhető a zárképernyőhöz és a fájlszéfhez is, plusz a Huawei bevezette a személyes teret, erről mindjárt.

[+]

A biometrikus szenzor hozza a Huawei szintet: egy pöccintés az olvasóra, és tízből tízszer azonnal felvillan a kezdőképernyő – nagyon pöpec a helyzet, csak a kissé magasra került szenzorért kár. Érintőfunkciók is vannak: az ujjat a panelen lehúzva legördül az értesítési sáv, kétszer megpöccintve eltűnik minden kártya, jobbra-balra simítva a galériában lehet lapozni, továbbá a hívásfogadáshoz, a riasztás némításához és az exponáláshoz is bevethető. A személyes tér, vagyis a PrivacySpace ügyes találmány a munkahelyi/nyitott és a perszonális/otthoni környezet elkülönítésére. Beállításakor a szokásos üdvözlő- és fiókképernyőkön végig kell menni, majd egy olyan ujjmintát megadni, amit a nyitott térben még nem tanítottunk meg. A személyes zónában szabadon lehet telepíteni, fényképezni, telefonálni stb., az adatok titkosítva és szeparálva maradnak. A váltás pofonegyszerű: a zárképernyőn az egyik ujjminta az egyik teret, a másik pedig a másikat dobja fel, gyakorlatilag késedelem nélkül ugorva, úgyhogy aki kétlaki életet él telefonjával, örömködhet. Egyébként a Facebookba és a Whatsappba is be lehet két fiókkal jelentkezni egy-egy téren belül, ezt iker-alkalmazásnak nevezi a Huawei. Vezetékmentes fájlmegosztásból elérhető WiFi Direct szabványú, NFC-s Bluetoothon és a Huawei Share, a Bluetoothnál kétszer gyorsabb átvitellel. A modemek teljesítményét a WiFi+ és a Link+ megoldások növelik.  

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!