Nem csinálja akárkivel
Amennyit idegeskedtem a One V-vel való bénázás miatt, annyira gördülékenyen ment minden a teljes mértékben támogatott One S-sel. Felcsatlakoztam az otthoni WiFi-hálózatomra, bekapcsoltam a televíziót, megjelent a három ujj feltolására vonatkozó kép, megtettem a mozdulatot, bejött egy konfigurálási képernyő egy töltési csíkkal, pár másodperc alatt ott is volt a telefon képe a televízión, fektetett nézetben. Állót nem tudtam csinálni, hiába forgattam a készüléket; úgy tűnik, hogy ez csak így működik. Már maga a menü is látszik, bárhova megyünk, a kép ott lesz, némi késés pedig van, de bőven vállalható.
A menürendszer demózásán túl igazából öt dologra használható a MediaLink: filmezésre, zenelejátszásra, képnézegetésre, játékra, internetezésre. A multimédiás tartalmaknál a támogatott fájlformátumok a következők:
- Videó: AVI, MP4, MOV, 3GP, MKV, H.264 BP/MP/HP
- Audio: MP3, WAV, WMA, AAC
- Kép: JPG
A filmeknél minden további probléma nélkül átmentek a FullHD felbontású anyagok is, de azokat kizárólag a televízión látjuk, a telefon kijelzőjére nem varázsolja ki a képet a rendszer. A zenék egyértelműek, a televízió hangszóróján szólalnak meg, a képnézegető pedig úgy működik, ahogy kell. A játékoknál felemás a helyzet; az mindenképp tetszetős, hogy a hangok a TV-ből jönnek, de a rendszer nem elég gyors ahhoz, hogy akár az Angry Birds legújabb része akadás nélkül, játszhatóan fusson. Voltak olyan szoftverek is, melyek képe elcsúszott, erre tehát nem túl jó a MediaLink HD; ellenben internetezni kiváló, gyakorlatilag ugyanazt az élményt megkapjuk, amit egy SmartTV nyújthat számunkra, de a linkekre kattintgatásnál rá kell néznünk a telefon kijelzőjére is.
Az összegzésnél felemás érzések kanyarognak bennem. A HTC nyilvánvalóan egy olyan kiegészítőt akart csinálni, mely más, mint egy egyszerű DLNA-s médiaközpont, de azzal, hogy gyakorlatilag csak a két csúcstelefonjukkal működik a dolog, tulajdonképpen arconvágták saját magukat. Ezeknél az okostelefonoknál viszont tényleg jó az élmény, az pedig kimondottan üdítő, hogy nem kell konfigurálással bajlódni. Működés közben egyébként a WiFi router van középen, azzal kommunikál a telefon és a MediaLink HD is, a csatlakozás pedig úgy van megoldva, hogy a jelszót nem kell mégegyszer beírnunk; hogy a MediaLink kiszedi a telefonból, vagy valami mást csinál, az nem tudni. Mindenesetre itt vannak korlátok, ha olyan helyen tolnánk ki a képet a TV-re, ahol nincs WiFi, akkor kenhetjük a hajunkra az egészet, plusz azoknál a routereknél sem működik a rendszer, melyek nem támogatják az IP multicastingot. A kiegészítő nem kap pecsnit, 23 000 forintért ugyanis nem különösebben olcsó és ugye korlátoltan is használható, de aki a munkájához tudja használni, az bizonyára nagyra fogja értékelni. Mondjuk így hirtelen elég kevés One X/One S készüléket használó, állandóan prezentációkat mutogató utazóügynököt tudok elképzelni itthon, de azért biztos van pár belőlük.
Bocha
A tesztkészüléket a Speedshop biztosította, köszönjük! Vásárláshoz kérem, kattintson ide!
A cikk elkészítésében a T-Mobile 4G mobilinternet volt segítségünkre.
