Fotós képességek

A Magic5 Pro a kameramobilos trónért harcol négy hagyományos és két 3D ToF kamerával, és kapóra jönnek a Huawei-jel közösen szerzett tapasztalatok, illetve néha a hardveres megoldások. A P60 Pro már bizonyított, a Honor pedig kapásból jól kezd az előlapon nagy látóterű, fixfókuszos szelfikamerával (100 fokos látószög, f/2,4-es blende), amely ilyen jó szelfit ment teljes látószögben és ilyen kellemes portrét szűkebbre vágva – valamiért háttérelmosás csak az utóbbi látószögben opció.

Hátlapi portrék teljes látószögben(1-2. kép) és 2x-es nagyítással (3-4.)

Nem ez az egyetlen korlát: remek portrékat hoz össze a hátlapi főkamera és a másik ToF egység teljes látószögben (1-2. kép) és 2x-es nagyításnál egyaránt (3-4.), viszont nem kapcsolódik be a portréfotózáshoz a 3,5x-ös zoomkamera, pedig abban a P60 Pro tényleg profi, lásd a Csutka kutyáról készült felvételt. Általában jó a Honor-féle háttérelmosás, bár nem tökéletes, és néha sárgás, máskor pedig rózsaszínes irányba mozdulnak el a bőrtónusok. Minden kamera képes 4K-ban felvenni, az előlapi pedig ilyen jól stabilizált, dinamikus és éles felvételt ment 30 fpssel.

[+]

A szoftver gyorsan indul és minden fontos móddal felszerelt, kézi és 50 megapixeles lehetőségeket beleértve a három hátlapi kamera esetében, ahogy a kézi videós mód is akad LUT és LOG opciókkal, bár hangbeállítások nélkül. Hiányzik ugyanakkor a DNG RAW mentés az ultraszéles és a zoomkamera esetében, illetve az audiozoom kikapcsolása.

[+]

A Magic5 Pro egyik bűvésztrükkje mozgásérzékelős képrögzítés nevet kapott, amit bekapcsolva elvileg mozgás esetében a telefon maga kattint, vagy ha mi kattintunk és maga választja ki a legjobb pillanatot. Azért a bizonytalanság, mert ez nem működött megbízhatóan, hogy kiderüljön: mi történik, mindenesetre Daniról biztos több kép készült egy ugrása során, amennyit elkattintottam. A mód előnye inkább a rövid záridő és késlekedésmentes exponálás, erre pedig tényleg jó.

Főkamera, 50 megapixel (1/1,12”, 23 mm, f/1,6, optikai képstabilizálás, omni-PDAF)

Nehéztüzérséggel indítja a Honor a hagyományos felvételek sorát: a hatalmas szenzor minőségi és kellően széles látószögű optikával döbbenetesen sok részéletet rögzít 50 megapixelen, határozott, ám HDR manipuláció nélküli kontrasztokkal, pontos expozícióval és színekkel, valamint jó dinamikaátfogással. Simán odarakhatók ezek a képek az iPhone Pro és az S23 Ultra legjobb nagyfelbontású felvételei mellé, és a P60 Prónál jobbak a nappali, az S23 Ultránál pedig az esti példák, habár naplemente után az Apple ProRAW előnye megmarad. De még este is remekül használható a dolog, hiszen a színek, a dinamika és az expozíció sem botlik meg.

Főkamera, 12,5 megapixel

Azért is érdemes 50 megapixelen kattintani a főkamerával, mert bár bőven elegendő az automatika 12,5 megapixele, régi, rossz Huawei szokást megörökölve belevág a teljes látótérbe, aminek semmi értelme. Mindazonáltal a fenti tulajdonságokhoz képest még jobb dinamikaátfogást és kissé túltolt textúra kiemelést (lásd falak), illetve színeket kapunk (lásd zöld növények). A fotók így is a legjobbak között vannak, amibe a szuper esti minőség is beletartozik, éjjeli mód szüksége nélkül.

Főkamera, 2x-es szenzorzoom

Ki merem jelenteni: a Magic5 szállítja a piac legjobb 2x-es, szenzorszintű nagyítását: nappal tökéletes a vonalélesség és este is rengeteg részletet kapunk természetes színekkel, kontrasztokkal és textúrákkal, jó dinamika és expozíció mellett. Annyira jó a dolog, hogy hiba a 2x-es ikon hiánya a keresőn, sokszor jön ugyanis kapóra ez a nagyítási szint, és vérprofi benne a Honor.

3,5x-ös zoomkamera, 50 megapixel (90 mm, f/3, optikai képstabilizálás, PD-autofókusz).

Idén a Huawei és a Honor is dobta elődje 64 megapixeles, döbbenetes részletes periszkópos zoomkameráját, 48, illetve 50 megapixelre váltva, viszont csak a Honor biztosít teljes felbontású képet – elég gyatra minőségben, ugorhatunk.

3,5x-ös zoomkamera, 12,5 megapixel

12 megapixelen ugyanis máris döbbenetes a részletesség jó dinamikával és expozícióval, előnyös textúrákkal és kontrasztokkal, valamint természetes színekkel. Mindez esete is megmarad, bár a zajszűrés ilyenkor már csökkent a részleteken és az elődhöz képes van egy kicsi visszalépés. Így is bátran használható a zoomkamera sötétben az éjjeli mód bekapcsolása nélkül, optikai stabilizálással pedig a bemozdulás is ritka.

7x-es szenzorzoom, 12,5 megapixel

Bár a kereső 3,5x-os és 10x-es ikonokat kínál, 7x-es állásra csíptetve tudom az 50 megapixeles lapka 2x-es szenzorzoomját demonstrálni a fenti nyolc képpel, lent pedig a natív látószöget, illetve a 7x-es és 10x-es nagyítást vetem össze a P50 Pro és az S23 Ultra elleni, nagy zoomcsatában (a P60 Pro nem volt nálam). Nappal rengeteg a részlet a Magic 7x-es nagyítású képein, jobb színelkülönítéssel a P50-hez képest és hatalmas részletelőnyben az S23 digitális nagyításához viszonyítva. Viszont a P50 eggyel természetesebb, ha finom részletekről van szó, este pedig tudása határára ér a Magic: elég komoly a zajszűrés, is ilyenkor nem mindig jól használható az eredmény. A Samsung a 10x-es optikával tér vissza a versenybe, egyértelműen több részletet mentve, mint riválisai, és újfent a P50 áll közelebb a natív 10x-es zoomkamerához. Akárhogy is: rendkívül sokrétű a Magic, ha zoomról van szó, ám nem ennyire jó, ha ultraszéles felvételről.

3x-os, 7x-es és 10x-es zoom, Magic5 Pro (1. sor), P50 Pro (2.), S23 Ultra (3.)

Ultraszéles kamera, 50 megapixel (1/2,76”, 13 mm, 122 fokos látószög, f/2, autofókusz)

Vegyünk egy nagy levegőt és próbáljuk elkerülni a sokkot az ultraszéles kamera 50 megapixeles képeire nézve: borzasztó a részletesség és nagyon gyenge a szélek felé haladva a lencserajzolat – felszaladtam a GSM Arenára ellenőrzésképpen, és ott is pont ugyanez a helyzet – 50 megapixelen tényleg csak a főkamerával érdemes rögzíteni.

Ultraszéles kamera, 12,5 megapixel

Az automatika 12,5 megapixelén mindjárt acélosabb a Magic: a kellemesen széles látószöghöz átlag feletti dinamika és részletesség jár, este is megbízható színekkel és kontrasztokkal. Viszont a Find X5 Pro remekeléséből kiindulva (és elvileg az X6 Pro, illetve a Xiaomi 13 Ultra ebben még jobb), picit többet vártam ettől az egyébként teljesen jó kamerától – mondjuk a széleknél is tűéles rajzolatot nappal, amit egy minőségibb, szabadformájú optika teljesíthetett volna. Azért nem kell a Magicnek a csúcskategóriában szégyenkeznie, és elég ügyes az algoritmus, hogy este is használható legyen pár riválisát lepipálva, néhánynál kevésbé részletes képet mentve, és van még egy trükkje: szupermakrók készítése 2,5 cm-ről.

Ultraszéles makrók, teljes látószög (1. sor), kis nagyítás (2.), nagy (3.), főkamera szenzorzoom (4.)

Igen közel lehet az ultraszéles kamerával férkőzni a legapróbb témákhoz, és kapunk is ehhez szupermakró módot, ám lomha és megbízhatatlan a fókusz automata és érintésalapú működés esetében egyaránt, teljes látótérben a közeli téma pedig túl apró marad, különösebb háttérelmosás nélkül (1. sor). Zavart keltően 1x-es és 2x-es ikonokkal jelzi a mód tisztán digitális nagyítást, azaz nincs lencseváltás és kifejezetten gyenge a minőség. Ám amikor a legtöbb tesztelő és influencer a közelképeket már temeti, itt vagyunk mi a remek ötleteinkkel: mi van, ha egy témát a főkamerával közelítünk meg legfeljebb 8 cm-re, és 2x-es szenzorzoommal belenagyítunk (4. sor)? Kitűnő makrókat kapunk szuper részletességgel és természetesen elmosott háttérrel – vesd össze az 1 milliméteres kis szöcske rajzolatát az ultraszéles képekkel szemben. Oké: a P60 Pro telemakrója is szuper, ha sikerül szűk élességtartományába fogni a témát, ám a szenzorzoomos trükkel a Magic sem vall szégyent. De mi a helyzet a kamerás trónnal? Itt-ott maradt még a Honornak tere a fejlődésre, ám fotózásban szerintem megvan a dobogó.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!