Honor 4X - négytalálatos

Hirdetés

Kamera, video, audio

A hátlapon elhelyezhető kamera autofókuszos, 13 megapixel felbontású képeket és 1080p-s videókat rögzít, sötétben egy ledes villanó világítja meg a környezetet. Az előlapi szenzor 5 megapixeles alkotásokat készít, kisfilmeket pedig 720p-ben vesz fel. A főképernyőről szépítés, fotó és videó üzemmódok között válthatunk, plusz a szoftveren belül aktiválhatjuk a panoráma, a HDR, az utófókusz, vízjel és hangjegyzet (pár másodperces hangalapú szövegeket menthetünk a képek alá) módokat is. A beállításokban számos dologgal babrálhatunk, ilyen a felbontás, a GPS címke, a mentési hely, a hangvezérlés (vagy a csíz szó kimondása, vagy egy megfelelő hangerő elérése után exponál a kamera), az időzítő (2-5-10 másodperc), az ISO (100-1600), a telítettség, a kontraszt, a fényerő, a fehéregyensúly. Létezik úgynevezett ultra fotó mód, azaz előre beállíthatjuk, hogy a hangerőszabályzó gomb kétszeri megnyomása esetén csak a kameraalkalmazás nyíljon meg, vagy ezzel a lendülettel fotózzon is egyet a készülék.

Fotózásban ugyan nem alkot maradandót a 4X, arra mindenképpen alkalmas, hogy a legtöbb helyzetben lehessen vele kattintgatni. A dinamikatartomány korrekt, amin a HDR mód még tovább tud javítani, mindenesetre nappal kellemes képminőséget produkál a fényképező, jól látszódnak a részletek, a sötétebb területeken sem mos az algoritmus, mondjuk ennek következményeképpen marad is némi zaj a fotókon. A vonalélesség hellyel-közzel rendben van, nincs kromatikus aberráció, a makró képekkel pedig különösen elégedettek lehetnünk. A vaku nagyjából két méterig tudja megvilágítani a környezetet, és bár a képek nem lesznek így teljesen élesek, mégis jól kivehető marad minden, még akár a gépelt szöveg is. Éjszaka már nem brillírozik a szenzor, bár ebben még mindig elég kevés mobil mondható jónak. Mozgóképek felvétele kapcsán csak közepes minősítést érdemel a 4X.

[+]

A videolejátszó elboldogul az MP4 és H.264 kódolású fájlokkal, legyenek azok 720p vagy 1080p felbontásúak. A 2K már annyira nem tetszik a szoftvernek, nem mintha persze erre szükség lenne egy HD kijelző esetén. A gyári alkalmazásban ujjunkat csúsztatva szabályozhatjuk a hang- és fényerőt, bekapcsolhatjuk a DTS-hangzást. A DivX nem megy, kivéve ha választunk valami alternatív programot, ekkor már a feliratok is normálisan megjelennek, szóval már bátran lehet hosszabban is filmezni.

Az MP3, WAV, eAAC+, Flac formátumokkal megbirkózó zenelejátszó alkalmazásban dalok, listák és kedvencek alapján listázhatjuk a számokat, szűrhetünk időtartam alapján, kiválaszthatjuk azokat a muzsikákat tartalmazó mappákat, amiket be szeretnénk olvastatni a programmal. Adott az automatikus kikapcsolás, minimum 10, maximum 90 percre állítható be. Az albumborító egy kis körben jelenik meg, erre reflektálva változik a háttér színösszeállítása. Zenék hallgatásakor aktiválhatjuk a DTS-audiót, ami elvileg jobb hangzást biztosít. Kihangosítva szépen és viszonylag tisztán szól a phablet, ám nem ezzel van a gond, hanem a hangerővel, hiszen ebben sajnos maximum csak közepesnek ítélhető meg a mobil. Van rádió is, viszont nem RDS-es, így például a csatornák nevei és kiírásai nem jelennek meg.

A frekvenciaátvitel grafikonja mutat némi furcsaságot. A középtartományban mintha erősebben szólna, a legmagasabb hangokat viszont negligálja, ami viszont füllel hallgatva nem tűnik fel, pedig direkt odafigyeltünk rá. Valamiféle hangzásjavító algoritmus lehet a ludas, de ez nem kikapcsolható, amit lehetett (equalizer, DTS), azt mind nulláztuk.

Attól viszont egyáltalán nem kell tartani, hogy valamiféle sistergés megzavarná a zenehallgatást, hiszen a zajszint messze a hallható tartomány alatt marad.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!