Kamerák, multimédia

A kamera mindig is a Nexus készülékek mostohagyermeke volt, az ígéretes specifikációk ugyanis rendre optimalizálatlan képfeldolgozással és puritán szoftverrel találkoztak. Fejlődés persze mindig volt, csak épp a riválisok léptek előre nagyobbat. Idén előre akkora felbontású szelfikamera került (8 megapixeles, (íme, mit lát)), hogy a hátlapi alig nagyobb (12,3 megapixel). Ez azonban ne ijesszen el senkit: a keresőóriás mindkét idei Nexusba méretes, 1/2,3 hüvelykes szenzort pakolt 1,55 mikronos pixelekkel, amelyek több fény befogását, és az ígéretek szerint jobb esti képek rögzítését teszik lehetővé. Besegíthet a széles látószögű, F/2-es blendéjű lencse, a lézeres autófókusz és két, erős LED-es villanó, viszont az optikai képstabilizátor kimaradt.

Fekete hátterű üvegsáv védi a kamerarendszer elemeit [+]

Sajnos a szoftver maradt az automata módra kihegyezett fajta panoráma, gömbpanoráma és életlenítés extrákkal, de azért eltanult egy s mást. A videofelvevőhöz balra simítva például lehet 4K-ban 30 fpssel és 720p-ben 120, illetve 240 fpssel rögzíteni, ráadásul mi határozhatjuk meg, hogy a klipek mely része legyen belassítva a telefonon. Kár, hogy ez nem menthető úgy, hogy a számítógépen is hasonlóan lehessen visszanézni (ott ilyen). A 4K felvételek részletgazdagsága pazar, a fókusz stabil, a hangminőség pedig megfelelő, egyedül az optikai képstabilizátor hiánya és a felvevő kézremegése figyelhető meg (egy példa). Fényképezőmódban az exponálóra telepedve sorozatkép készül, amelyből tetszőlegesen ki lehet választani a legjobbnak ítélt elemet, a sorozatból pedig animált GIF-et ment a rendszer. Bevethető továbbá a HDR+ mód, amely több expozíciójú képet gyúr egybe, némi utómunkával. Az opció a szelfiknél is elérhető. Többet ez a szoftver sajnos még mindig nem tud, expozíciókorrekcióra és többi paraméter állítására mégis akad lehetőség, erről kicsit később. Kellemes újdonság, hogy a kamera a bekapcsológomb kétszeri lenyomásával egy másodpercen belül elindul, aktív és lezárt képernyőről egyaránt.

A Google Fényképezőgép egyszerű szoftver, alább a vele készült fényképek láthatók: [+]

Nappal remek vonalélességgel rögzít a rendszer, és bár zajcsökkentés és helyi élesítés itt-ott felfedezhető, kötekedés lenne bármi mást állítani, mint hogy a részletgazdagság kitűnő a képek egészén. A lézeres fókusz ráadásul éjjel-nappal villámgyors, a fénymérés és a fehéregyensúly pedig hajszálpontos. A dinamikatartomány átlagos, úgyhogy szükség lehet a HDR+ bevetésére, amit akár automatikus választáson is lehet hagyni. Ez ugyanis a gyári szoftver sztárja: nappal alig észrevehetően, de roppant hasznosan javít a túl sötét vagy világos részleteken, egyetlen hátulütője, hogy 2-3 másodperc feldolgozni egy ilyen fotót. Este viszont sokkal jobb képeket szül, mintha nem lenne bekapcsolva, olyankor ugyanis túl sok az elmosódás, a HDR+ viszont szépen megtartja a finom részleteket, sokkal jobban szerepelve minden korábbi Nexusnál. Közelképet 7-8 centiméternél közelebbről sajnos nem lehet lőni, ám, ha a fókusz rendben van, csupa finom részlet a fotós jutalma.

Az AZ Camera felülete mindjárt jobban hasonlít egy komolyabb gépére, íme a vele készült fotók DNG-ből feldolgozva: [+]

A Google tavaly közzétette, és ma már több alkalmazás is ráépül a camera2 API fejlesztői környezetre, amellyel 5.0-s vagy újabb Androidot futtató készülékek számára papíron elérhetővé válik minden kézi beállítási mód. Sajnos a gyakorlatban alig találkozni olyan mobillal, amelyik ezt natívan támogatja, a Nexus 6P viszont ilyen. Az AZ Camerával ráadásul ISO60-tól ISO7500-ig el lehet menni érzékenységben, a fókusztávolság és a fehéregyensúly egyénileg paraméterezhető, elérhető a nyers DNG fájlba is való mentés az egyéni képfeldolgozásért, a záridőt pedig 1/105000 másodperctől lehet állítani, egészen 1/4-ig. Sajnos hosszabb nem választható egyik camera2-es alkalmazással sem, és azok is lomhán működnek a maximum fele. Kár, mert szívesen kipróbáltunk volna fél és több másodperces záridőket. Így is majdnem teljes a kézi beállítások sora (az expozíciókorrekciót leszámítva), úgyhogy lőttünk képeket egy rakattal, a DNG fájlokat pedig Photoshoppal dolgoztuk fel, az élességet és a képzajt érintetlenül hagyva. Kamerafronton a Nexus család most tényleg komolyat lépett előre, a Sony IMX377-es szenzor roppant fejlett és jól is muzsikál, tényleg már csak a Google részéről kellene egy igazi, jól optimalizált kézi módot összehozni, és retteghetne a többi gyártó, így viszont még mindig van egy kis lemaradás.

A zenelejátszó mellett hangszínszabályzó is akad, az FM-rádió viszont kimaradt [+]

A Play Zene nem sokat változott – mondjuk ez nem is baj, hiszen az alkalmazásboltból vásárolt, a havi előfizetés keretében elérhető és a készüléken tárolt állományokat is rendben meghajtja (kivéve a wma kódolásúakat, arra a BS Player egy működő alternatíva). A zeneszámok előadók, műfajok, albumok, mappák és listák szerint csoportosíthatók. A hangszín is állatható, a rádió viszont kimaradt. A videofájlokat a fotók alkalmazás hajtja meg – már amelyik h.263, h.264 és mpeg4 kódolású, mert a natív támogatás igen alacsony. Az ilyen fájlokból egyébként a 4K-st is viszi a rendszer, minden másra viszont érdemes mondjuk egy MX Playert beszerezni, amivel a DivX, az Xvid, az AC3 kódolások és a feliratok is megjelennek a Nexus 6P kitűnő multimédiás képernyőjén. A mozizást a sztereó hangszóró teszi teljes élménnyé.

A két előlapi hangszóró a maximumra csavarva kiemelkedően hangos – mondjuk torzít is, úgyhogy érdemes 2-3 lépéssel lejjebb venni. Ilyenkor tényleg minőségi minőségi a dolog, mély hangokból is akad, viszont a Nexus 6P sem tudja a HTC BoomSound képességeit elérni. A fülesre menő hangminőség remek, a frekvenciaátvitel kiegyensúlyozott, a zajszint és a sztereó áthallás mért értékei alacsonyak, és fülünk sem hallott zörejt vagy torzítás. Az egyedüli kritika a maximális hangerőt illeti: komolyabb stúdió fejhallgatóhoz már kevés lehet a kimeneti feszültség.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!