Kamera és multimédia
A fotós képességek sosem tartoztak a Nexusok erősségei közé, ezért megörültem, amikor a nyáron a Google közzé tette új fotós API-ját, RAW támogatást és egy sor manuális beállítást megnyitva a fejlesztők előtt, és szinte felpattantam mobilarenás székemből, amikor megtudtam, hogy a Nexus 6 optikai képstabilizátorral és kettős villanóval megtámogatott, 13 megapixeles kamerát kapott (Sony IMX214). Sajnos azonban a régi, korlátolt kameraszoftver érkezett a Lollipoppal, automata módra kényszerítve Bone123-at. Az opciók közé az érintőfókusz, a módválasztás (panoráma, gömbpanoráma, életlenítés, videofelvétel), a HDR+, a vaku, a rácsvonalak és az időzítő tartozik, kézi beállításokról ne is álmodjunk. Ennél is furcsább, hogy más ismert kameraszoftvert feltéve a Nexus 6-tal még az érzékenységállításról is le kell mondanunk, a záridőállításról meg ne is beszéljünk. Ez mindenképpen csalódás a nyári ígéretes fejlemények után, mintha a Google tudomást sem venne arról, hogy a készülékeivel fotózni is lehet.
Az elkészült képek alapján az új referenciamodell mindenesetre előrelépett a tavalyihoz képest. A dinamikatartomány rendben van, a fehéregyensúllyal általában nem volt gond, az F/2.0-ás lencse pedig nagy látószögben és jó vonalélességgel rajzolt, némi torzítással a képek legszélén és az ideálisnál magasabb szoftveres élesítéssel. Néha viszont a képek jobb fele homályosabb lett a balnál, talán az autófókusz hibázott. Az expozíció sem sikerült mindig tökéletesen, kézi élesítéskor ráadásul elég agresszíven igazodik az automatika a kiválasztott ponthoz, gyakran alul- vagy túlexponált eredményeket szülve. Amikor viszont az automatika hibátlan munkát végez – az esetek nagyobb részében – remek nappali fotók születnek. A HDR+ mód jól jön nagy kontrasztkülönbségek esetében, viszont az elkészült fotók fehéregyensúlya a vöröses felé tolódott el a hagyományos képekhez viszonyítva. Makrófelvételeket 7-8 centiméterről lehet lőni.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Este is jó fotókat lehet készíteni, és ilyenkor jön jól igazán az optikai képstabilizátor, csak hát 1/10 másodpercnél hosszabb záridővel nem sikerült fotózni, opció meg ugye nem jár, hogy a Sony szenzorból kihozzuk a maximumot. A dupla ledes villanó fényereje igen jó, viszont aránylag kis területre koncentrálja a villanófényt, ami nem ideális nagyobb terület fotózásakor. A képstabilizátor jól jön videofelvételek készítésekor is, a Full HD-s és 4K-s klipek pedig rengeteg minőségi részletet rögzítenek. Kár, hogy a 60 képkockás vagy a HDR felvételi mód kimaradt.
Helyben tárolt vagy a Play Áruházban megvásárolt zeneszámainkat a Play Zenével játszhatjuk le műfajok, előadók, albumok, egyéni listák vagy a Google általi keverés szerint. A szokásos widgetek megmaradtak, a zárképernyős kezelőpanel viszont értesítési kártyává alakult. A Nexus 6 hangszínszabályzót kapott, FM-rádiót viszont nem. A videó lejátszó fapadosabb nem is lehetne, a szoftver semmi extrát nem nyújt, és a kódolások közül is csak a H.263, H.264, Mpeg4 és HEVC típusokkal birkózik meg, a DivX, Xvid és az AC3 tartalmak lejátszása alternatív szoftverrel viszont nem okozott gondot.
A mellékelt mikrofonos füles zeneileg nem egy nagy szám, minőségi hallgatásra valami jobbat érdemes beszerezni, a sztereó előlapi hangszóró pár viszont a legjobbak közé tartozik. A maximális hangerő kiemelkedően magas, és a leghangosabb állást leszámítva szépen is szól, telt hangokat és valamennyi basszust is sugározva a felhasználó felé, még ha nem is annyit, amit a boomsoundos HTC-ktől hallani. A Mobilarenánál nem győzzük hangsúlyozni az előlapi megoldás előnyeit, sokkal jobb a hallgatási élmény, ha semmi nem állja a hang útját, a sztereó hangzás pedig működőképes extra, úgyhogy újabb elismerés jár a Motorolának.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
