Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés
Az adatkommunikációban semmi izgalmas nem lenne, ha nem lehetne egyszerre nyolc eSIM-et is ráprogramozni az eszközre, miközben egy hagyományos nanoSIM is elfér „mellettük”. Persze egyszerre csak az egyik lehet aktív, jelen esetben tehát octa-standby működésről beszélhetünk. Technikailag egyébként úgy tűnik, hogy általában sincsen akadálya a multi eSIM támogatásnak, ha egy készülék már eSIM-képes. Az iPhone-ok is több (more) eSIM profilt tudnak tárolni, de az Apple nem specifikálja a termékoldalon, hogy mennyi az annyi. És a Samsung sem (Galaxy Fold). Úgyhogy megkérdeztük. Nyolc. Úgy tűnik, a jelenleg használt eSIM chipek tárolókapacitása nyolc. Feltehetően a Google Pixel 4 is ennyit tud.
[+]
Okkal merül fel a kérdés, hogy mennyire életszerű, hogy egy felhasználónak ennyi saját előfizetésre van szüksége, de tippre azt mondanánk, hogy ha valaki sokat utazik, nem hátrány, ha mindig az adott ország szolgáltatójának kártyáját tudja használni minden különösebb macera nélkül. Viszont arra figyelni kell, hogy gyári visszaállítás esetén az összes eSIM-et újra rá kell programozni az eszközre.
[+]
Ha beérjük két számmal, dual standby módban, fizikai hordozón, akkor a microSD bővítésről le kell mondani, mert hibrid tálcát kapunk. A WiFi 802.11a/b/g/n/ac szabványon Direct és HotSpot funkciókkal dolgozik, a Bluetooth 5.0-s, van NFC, a Type-C csatlakozó ismeri az OTG-t, jack viszont nincs. Szenzorok közül nem hiányzik semmi, csak a hómérsékletet és a nyomást kell mással megállapítani, a navigációt pedig az iránytű és az asszisztált GPS mellett a BeiDou és a GLONASS műholdjai is segítik.
Az 5000 mAh-s akkumulátorból kipréselhető üzemidő is korrekt, azt viszont valami érthetetlen okból elfelejti kommunikálni a gyártó, hogy a mellékelt hálózati adapter 15 wattos gyorstöltést tud, amit a készülék értelmez is. Helyben tárolt videótartalmat egyébként úgy 33 órán keresztül nézhetünk maximum fényerőn, ami sajnos nem túl magas, cserébe óránként átlag 2-3%-ot merül a készülék.
| Pro | |
|---|---|
| IP69 | |
| NFC | |
| Jó üzemidő / gyorstöltés | |
| Multi-SIM támogatás | |
| Kontra | |
| Gyenge fényerő | |
| Koros hardver | |
| Nincs jack | |
| Pontozás | |
| Kialakítás, védelem | 10 pont |
| Kijelző | 5 pont |
| Sebesség | 7 pont |
| Szoftverfelület | 7 pont |
| Fotózás, videózás | 7 pont |
| Hangminőség | 7 pont |
| Adatkommunikáció | 7 pont |
| Üzemidő | 9 pont |
| Ár/érték arány | 7 pont |
| Indulóár (HUF) | 99 900 |
Az Evolveo StrongPhone G9 alapvetően korrekt készülék, a legnagyobb hibája a ritka gyenge maximum fényerő, amit nagyon nehéz kompenzálni, már ha egyáltalán lehetséges. A gyártó mindenesetre megkísérli mobilfizetésre alkalmas NFC-vel, kitűnő üzemidővel, érthetetlenül alulkommunikált gyorstöltéssel, módosítatlan Android 10-zel és IP69-es minősítéssel. A MIL-STD most kimaradt, de az Evolveo összeszerelési minőségét ismerve ez kevésbé a mindenállóságot befolyásolja, mint az árcetlit, aminek a forint oldaláról nézve egyáltalán nem kedveznek az aktuális piaci folyamatok. A készülék megjelenése visszafogott és modern, a hardver nem friss, de az alapfeladatokat kulturáltan ellátja, a hangminőség kifejezetten jó, a kamera ebben a kategóriában teljesen elfogadható, de legalábbis használható szint. Ja, és egyszerre kilenc telefonszámmal is bűvészkedhetünk nyolc darab eSIM és egy darab nanoSIM kombinációban. Már, ha erre igényünk van. A StrongPhone G9 100 ezer forintba kerül, nem rossz, de ennyiért egy jack átalakító azért elférhetett volna, noha a kültéri láthatóságon az vajmi keveset segít.
AliceWake
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
