Hardver, rendszer
Mivel ez nem egy drága termék (mondjuk minden relatív), ezért nem okoz meglepetést, hogy a tajvani MediaTek chipsetjét találjuk a burkolat alatt. Az MT6750-es egy nyolcmagos, gazdaságos termék, amely 1,5 és 1 GHz-en ketyegő, Cortex-A53 magokat (4+4 elosztásban) és egy Mali-T860-as grafikus gyorsítót tartalmaz. Mindehhez 2 GB RAM társul, tehát nem várunk semmi kiemelkedőt, de a célnak okvetlenül megfelel ez a kompozíció, amit a mindennapos használat is igazol. Nincsenek különösebb akadások és döcögések, az alapfunkciók jó ütemben üzemelnek, az alkalmazásváltás is normális sebességű, persze a főoldalak váltásánál éles szeműek kifigyelhetnek némi szaggatást, de ez egy átlagos felhasználó számára annyira nem lesz zavaró, hogy fel sem fog tűnni. Még játszani sem ördögtő való, ez a 28mm-es csíkszélességű chipset igazából egész korrekt, amit a lenti sebességtesztek is igazolnak.
Teljesítmény-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Benchmark | Doogee Y6 | Oukitel U7 Plus | Huawei Y6 II | Meizu m3 note |
Rendszerchip | MediaTek MT6750 | MediTek MT6737 | HiSilicon Kirin 620 | MediaTek Helio P10 |
AnTuTu Benchmark 6.x | 40542 pont | 29474 pont | 29700 pont | 48606 pont |
Vellamo Browser | 2370 | nem futott le | 2084 pont | 3200 pont |
Vellamo Metal | 955 pont | 916 pont | 1340 pont | 1348 pont |
Geekbench 4 (single/multi) | 587 / 2415 pont | 561 / 1443 pont | n/a | n/a |
GFXBench Manhattan onscreen | 10 fps | 4,5 fps | nem futott le | 7,0 fps |
GFXBench Manhattan offscreen | 5,2 fps | 2,2 fps | nem futott le | 7,0 fps |
GFXBench T-Rex onscreen | 21 fps | 10 fps | 9,9 fps | 17 fps |
GFXBench T-Rex offscreen | 13 fps | 5,9 fps | 5,6 fps | 17 fps |
A rendszer a 6.0-s Androidon alapszik, ránézésre minimális változtatással, de ha beletúrunk a beállítások menürendszerébe, akkor egyből kiderül, hogy miket tettek hozzá, más csak azért is, mert ezek a funkciók következetesen angolul szerepelnek. Néha egyébként is felbukkannak teljesen röhejes, angol-magyar kevert információs szövegek, főleg a frissítések során láthatunk ilyesmit, minimális nyelvtudással azért összelegózható, hogy mit is akar közölni a termék velünk, de ez annyira tipikusan B kategóriás kínai ízélmény, hogy mi már meg sem lepődünk rajta, oly’ sokszor láttunk hasonlót.
Erős áthallás van a nemrég tesztelt Oukitel U7 Plus és jelen tesztalanyunk extra funkciói között, ami a származási helyet tekintve valószínűleg nem véletlen. Az viszont biztos, hogy míg az említett Oukitel eszközre már megjött a 7.0-s főverzió, az Y6 ezt egyelőre nélkülözi kénytelen, noha apróbb frissítések a tesztidőszak közben is érkeztek. A felület maga nem okoz különösebb meglepetést, az ikonokat kissé átrajzolták, de a rendszer logikája nem változott, főképernyőből több is lehet, a menü pedig lefelé gördítendő és ABC-sorrendben találjuk meg az alkalmazásokat.
Gesztusvezérlési fronton konkrétan minden létező varázslat benne van a cuccban, kezdve az igen hasznos, duplakoppos felélesztéstől a különböző rázásos és lefordításos funkciókig. Bejövő hívásnál csak a fülünkhöz kell emelni a telefont, ha fogadni akarjuk, ha némítanánk inkább, akkor fordítsuk le. Rázással lehet lépkedni a zenék és a galéria képei között, a home gombot kétszer nyomva lezárhatjuk a kijelzőt, három ujjat lefelé húzva készülhet képernyőmentés, felfelé a kamera indul, ugyanez két ujjal a hangerőt növeli, illetve csökkenti. Rajzolgathatunk a lezárt kijelzőre betűket, hogy feloldás után egy dedikált funkcióba ugorhassunk, ez tehát mind adott és egyébként teljesen ki is kapcsolható, ha úgy nekünk jobb.
Mindezeken felül kitehetünk egy fix kis köröcskét bárhová, ezt megnyomva egy csomó funkcióhoz gyorsan hozzáférünk, bezárhatjuk az összes appot, indíthatunk videót, ami lebeg az aktuális felület felett, lezárhatjuk a kijelzőt és bekapcsolhatjuk a game mode nevű okosságot, ami a vissza és a menü gombokat inaktívvá teszi, hogy azokat véletlenül se tudjuk megnyomni játék közben. Ezen kívül minden alkalmazáshoz rendelhetünk valamiféle gesztust (vagyis egy ujjal rajzolható ábrát), ezeket is innen tudjuk indítani. Más kérdés, hogy én speciel pont nem szeretem, ha valahol lebeg egy köröcske a kijelző felett, a Messenger-ikonokat is azonnal kiirtom, ahogyan lehet. További extra, hogy ha a nem osztjuk rá a home gomb kettős megnyomására a kijelző zárását, akkor ehelyett a zseblámpa kapcsolható be és ki ugyanezzel a módszerrel.
És még mindig nincs vége, hiszen az ujjlenyomat-olvasó is kap extra funkciókat. Egyrészt bármilyen alkalmazás hozzáféréséhez hozzárendelhetünk biometrikus védelmet, másrészt a szenzor megérintésével exponálhatunk, felvehetjük a hívást, lapozhatunk a galériában, megállíthatjuk és indíthatjuk a zenét, illetve a videót. Van egykezes mód is, ami kicsinyíti a kijelző tartalmát, illetve a szoftverek között találunk egy Parallel Space nevű okosságot is, amivel bizonyos alkalmazásokat klónozhatunk, így megoldva, hogy több Facebook és egyéb közösségi alkalmazással kapcsolatos fiókot kezeljünk egy telefonnal.
Az egyéb extra szoftverek között akad iránytű, diktafon, DG Xender nevű fájlküldő, WPS Office, fájlkezelő és néhány Google szoftver (de messze nem a teljes kínálat), mint a YouTube, a Maps, a GMail, illetve a Store. Ez első blikkre elég is, minden más már a felhasználóra van bízva.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!