Multimédia

Kezdjük annak a ténynek a tudatosításával, hogy a két szenzor ellenére portré módról álmodni sem érdemes. Valami gyenge, szoftveres rekeszmódosítást imitáló megoldás van, ami maximum koncentrikusan hajlandó elmosni a változó méretű körön kívül eső területet. Így vagy így. A 20+2 megapixeles rendszer, ami egyébként natív monokróm képeket is elő tud állítani erős zajmentesítéssel és ugyanolyan csapnivaló dinamikával, mint a színes felvételeken látható. A PD autofókusz lusta, néha teljesen elfelejti felvenni a műszakot, de ha előkerül, legalább stabil, csak a kép elkészítése lassú.

[+]

A szoftveren hegesztettek valamit, az élőkép még olyan, mint bármelyik másik mostanság, de a beállítások az egy darab HDR mód alatt, görgethető alsó sávban sorakoznak. Itt egyébként a képminőséget nem befolyásoló döntéseket foganatosíthatunk, mint a helyadatok kérése vagy tiltása, a képarány és felbontás, vagy az exponálás hangjának kapcsolgatása. Néhány paramétert a Pro-nak csúfolt módban módosíthatunk, ilyen a fehéregyensúly, az érzékenység és az expozíciókorrekció. minden más automatikusan megy. A Face Beuty módot a 13 megapixeles szelfikamera esetében sem érdemes bekapcsolni, főleg nem maximumon. Ez nemes egyszerűséggel csak formátlanul elmossa a fix fókusz közepén lévő akármit.

A képminőség szinte elkeserítő: a dinamika nem is határozható meg mint tartomány, statikus fogalomként pedig értelmetlen, de ha ráküldjük a HDR-t valami egészen furcsa, valószerűtlen színvilágú, fátyolos és erősen felülexponált képet kapunk, továbbra is tisztességgel kiégett részekkel, tehát haszna pont nincs. A lencsetorzítást és a kromatikus aberrációt sem ússzuk meg, a zajmentesítés pedig erősen elsikálja a textúrákat. Ehhez jön a hektikus fókusz, ami makró közeli körülmények között egyszerűen feladja, közeli témát viszonylag távolról lehet megörökíteni, ami konkrétan egy önellentmondás. Este sötét, zajos, de erősen zajmentesíteni próbált képek készülnek, nem igazán érdemes próbálkozni.

A videónál szintén súlyos a fókusz bizonytalansága, adott pontra is többször ráélesít, mozgás közben pedig reménytelen, ahogy a dinamika is gyászos. Szakadó esőben, szinte szürkületi sötétségben is kiégnek a világosabb részek, viszont a vihar hangját nagyon autentikusan visszaadja a felvétel az alapzajjal és a csobogással együtt. Amúgy 1080p 30 fps és így néz ki, amit az imént vázoltunk. A lejátszó fapados beépített megoldás, érdemes inkább ab start letölteni valami értelmes fejlesztést és azzal próbálkozni, mert így még a hangsávokat sem választhatjuk ki, cserébe a maximum 2K felbontást és a H265-ös kódolást viszi.

[+]

Zenét vagy az AOSP lejátszó, vagy a Google Play Zene fog megszólaltatni, mindkét helyen elérhető valamiféle hangszínszabályozás, de elég csekély ráhatásunk van a dolgokra, főleg fülhallgató nélkül. A multimédiás hangszóró szinte kellemetlen, nyomott, kásás, üres, a Sepultura például majdnem felismerhetetlenül torz. Abszolút nem érdemes erőltetni, felejtsük is el, hogy van ilyen lehetőség. Egy átlagos fülhallgatóval viszont egyáltalán nem kellemetlen, lehet hallgatni, nem okoz maradandó pszichés sérülést. Majdnem kellemes, van egy minimális mélyebb tartomány, a magas sem fülsértő, egész összeszedett. Az FM-rádió pedig hajlandó tárolni az állomásinfókat is, szóval ez rendben van.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!