Belső
Onnantól elmúlik minden ellenérzése az embernek a külső kapcsán, amint beleül az iX-be. Nekem nem stílusom ez a vöröses bőr, de ahogyan az ülésen a steppelés végigfut, az tényleg könnyfakasztóan szép. Nem ízlésem a kristályszerű kapcsolók és kezelőszervek megjelenése sem, de annyira koherens és egyedi, hogy ezt is megkedveltem. Ráadásul nem gyűjtik a koszt és az ujjlenyomatokat sem, nem is karcolódnak. Nem vágytam a fa utánzatú navigációs panelre sem, de a francba is, még ez is jól néz ki, sosem volt igényem arra, hogy az ablakok alján LED-csík fusson végig, amiből jut az ajtón levő hangszórókra is: de ez is iszonyú látványos. És akkor a kormányküllők felső élére tett világításról nem is beszéltünk, amik akkor villognak, ha a sávtartónak közlendője akad.
[+]
Persze a show jelentős részét a finoman ívelt kettős kijelző viszi el. Ebben benne van a BMW-s vezető felé fordítás öröksége éppúgy, mint a modern idők követelményei, az már csak a saját problémám, hogy ezt fotózni igazi kín, mert mindenképpen valamerre torzulni fog a végeredmény, ha a menürendszer elemeit szeretném láttatni ebben az anyagban. Viszont minden letisztultság és sallangmentesség mellett azért most is meg kell említeni, hogy bár látszik, hogy az iDrive OS8-on rengeteget dolgoztak, de azért néhány fizikai gombot igazán hagyhattak volna mondjuk az ülésfűtéshez, vagy a klímához.
[+]
A helykínálat fejedelmi, elöl természetesen minden kényelem megvan, a tesztautóban üléshűtés és masszázs is volt, de hátul is bődületes a lábtér, mindkét hátsó utasnak jut fejenként két Type-C is az első ülések háttámláján. Az ezek közötti burjánzás egyrészt a könyöklőt tartalmazza, amibe egy literes palack is belefér állítva, másrészt ott a fahatású burkolattal ellátott kezelőpanel. Itt van az üzemmódkapcsoló (RNDB), az iDrive OS tárcsája, amit döntögetni és benyomni is lehet, a hangerőtekerő, valamint érintőgombok néhány extra funkcióhoz, mint amilyen a módváltás, vagy a parkolássegéd. A középkonzoli kijelző alá még a vészvillogó gombja és az első-hátsó párátlanító kapcsolója odafért, a vezetőoldalon balra megvan a lámpa tekerője is, az ülést pedig az ajtóra biggyesztett ülés alakú panelekkel lehet állítgatni.
[+]
A beszálláshoz a keret nélküli ablakokat kicsit lehúzza a rendszer, a vezető pedig jókora helyre ugorhat be, mert csak a start/stop gomb megnyomása után nyújtja a kormányt a kezünkbe az autó, miközben az ülést is a megfelelő felhasználó profiljához eltárolt módon állítja be. A középső tükör (ami tényleg tükör, nem kijelző) felett is van gomberdő a segényhívóhoz, az ilyen-olyan lámpákhoz és a tesztautóban az üvegtető elhomályosításához külön, plusz itt egy belső kamera is akad, amivel a távolról is belenézhetünk a kocsiba, ha mondjuk bent hagytuk a kutyát, vagy esetleg riasztást kaptunk a telefonunkra, hogy megmozdult a távollétünkben a kocsi.
[+]
A kormány kellően kicsi és húsos — legalábbis az autó általános méreteihez képest. A két küllőn okosan elkülönítve vannak balra a vezetést támogató rendszerek kapcsolói, a másikon pedig a telefonálás és a multimédia bizgentyűi, semmi sem érintős, minden gomb és tekerő fizikai mivoltában van jelen. Ha levonom a képletből, hogy túl sok funkciót zavartak át az érintős menürendszerre, akkor a megmaradt kezelőszervek logikája és ergonómiája kifogástalan.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
