Multimédia

Jaj, a kamera. Mindig sarkalatos pont egy kínai cuccnál, ez most is így van. A „Real H-D” felbontás kemény 640x480 pixelt jelent, a megfelelő ikonra való kattintás után az iPhone-ból ismert animáció bukkan fel a képernyőn, amely ugyebár egy blende kinyílását utánozza, ám ez teszteszközünk esetében egy négy fázisból álló, lassú és szaggatott, leginkább animgif jellegű vizuális effekt. Mutattam Bochanak, hogy ezt nézzed meg, ezen besírsz, és tényleg besírt.

A képminőség a vártnak megfelelő, magyarán csapnivaló. Beállítási lehetőség rengeteg van, de a VGA felbontáshoz annyira felesleges, mint Pákónak a violinkulcs. A fotók visszanézése is lazán két vállra fekteti a ki tudja, hogy milyen processzort, még ezek a piciny képek is percekig töltődnek. A mozgásérzékelő azonban – mint ahogyan a menürendszer összes létező pontján – itt is működik.

A zenei minőség most nem annyira durva, mint a korábbi kínai tesztcuccoknál, de azért nem kell szégyenkeznie. A lejátszó fut a háttérben, az alapképernyőre ki is kerül az éppen játszott szám címe. A grafikai megjelenítés manifesztációja egy valós idejű spectrum-analyser, az opciókban sok opció viszont nincs, ez ennyit tud. A mellékelt füles olcsó kínai vacak, az előállítása költsége valószínűleg még a harmatgyenge forintra átszámolva is kétszámjegyű.

Vajon mire jó az antenna? Hát földi, analóg tévé adások vételére például egészen kiváló. Budapest több pontján is vakítottam vele, a királyi egyes, a TV2 és az RTL is elérhető volt, illetve abban biztos lehettem, hogy a háromból legalább kettő nem lesz zizis. Elfordított kijelzővel teljes képernyőn élvezhető az adás, és ráadásul fel is lehet venni, ez a nem mindegy. A móka másik fele, hogy az FM-rádió használatához sem szükséges a füles, egy ekkora böszme antennával simán megvolt a szlovák nemzeti karattyolás is, s ezt is fel lehet venni, ráadásul (a tévénél szintén) időzített rögzítés is beállítható.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!