Android 8 - a jelen vagy a jövő?
Újabb főverzióhoz érkezett az Android, de most őszintén: nehéz a felhasználónak a friss tudáslistát végiggörgetve lelkesedni. Nem azért, mert a mobilvilágban abszolút domináns operációs rendszer rossz volna vagy nem fejlődött volna eleget, mert egyébként tök jó a 8.0 Oreo. A probléma ott kezdődik, hogy ami a Google két Pixel és Nexus telefonjának, illetve egy táblagépének és lejátszójának a zöld robotos jelen, az mindenki másnak a jövő. A sivár valóság a verziósivatagban ugyanis az, hogy 7.0 Nougat elemzésünk után fél évvel a 2016-os rendszer elterjedése még mindig csak 2,8%-on állt, és a 8.0 pár nappal ezelőtti megjelenéséig is csak 13,5%-ig tornázta fel magát. Mindeközben a 2015-ös Marshmallow a domináns főverzió, a mobilok harmadán pedig még régebbi Android fut.
[+]
Ezzel a Google is tisztában van, tavaly óta korábban indul a fejlesztői tesztelgetés, így a remény az, hogy az év végéig a korábbiaknál több okostelefon részesül a KitKat után ismét egy terméknevet viselő Android szoftverből. Ezzel párhuzamosan egyébként számos Google szolgáltatás és alkalmazás főverziótól függetlenül frissül és több programozói API használata sem feltétlenül igényel naprakész Androidot. Ennél is ígéretesebb a még eléggé ismeretlen Project Treble, ami egy olyan strukturális hátteret kíván adni az Androidnak az Oreótól kezdődően, amelyben szétválasztható a rendszer alapvető működése a gyártópartnerek egyéni felületétől, így az utóbbiaknak kevesebb dolguk lehet egy új verziószámra való átálláskor. Magyarán a frissítésekkel előbb meglehetnek, persze erre sosincs garancia és nem is világos még, hogyan működik majd élesben a dolog. Az mindenesetre tök jó lenne, ha a Google végezné az alapzat tatarozását, a partnereknek pedig maradnának a felső emeletek.
Mert egyébként az Android a legegyszerűbb, pixeli formában is tök jó mobilrendszer, átlátható, praktikus, mégis sokat tud, és annyira kevés a kritikus hiányossága, hogy 2017-ben inkább a motorháztető alatt történtek változások. Azért persze egy picit a sminken is igazítottak, kezdve a főképernyővel: még több ikonstílus választható a Pixel Indító beállításai között (mondjuk ez a Nexus 5X-re nem érhető el, mi egyéni forrásból tettük fel rá), illetve megjelentek az adaptív ikonok, amelyek mindig az adott gyártó ikonstílusához igazodnak. A Pixel Indítóban az ikonok fölött apró karika is megjelenhet: a többszínű értesítési pötty egy roppant pofás megoldás, ami lehetővé teszi a kapcsolódó notifikációkat helyben megtekinteni: csak hosszan rá kell nyomni. A „mini-értesítések” újabb tapival nyílnak meg vagy vízszintesen simíthatók el, emellett az ikonokra tapadva továbbra is elérhetők a kapcsolódó gyorsindítók és parancsikonok. Mostantól pedig a kapcsolódó widgeteket is ki lehet innen választani, nem kell értük a modultárban görgetni és görgetni.
A gyakorlott szem az értesítési panelen is észrevehet változásokat, kezdve a világosabb háttérrel. A függönyt lehúzva, a kapcsolósáv alatt mindjárt megjelenik a beállításikon, lejjebb húzva pedig az állapotsáv ikonjai libasorban értesítési kártyává alakulnak. Még lejjebb húzva a többi kapcsoló és a fényerőszabályzó is előbújik, fiókváltás és testreszabási opciókkal. Az Android Nougat újdonsága volt, hogy egyetlen alkalmazás értesítései, ha szaporodtak és sokasodtak, csoportosításra kerültek, mostantól pedig még összetettebb a notirendszer – valamiért a Google imádja ezt birizgálni. Eddig is adott volt a gyorsválasz lehetősége a kártyáról, hosszan rányomva vagy óvatosan balra simítva ugyanakkor egy appnak többféle típusú értesítését is kezelésbe lehet venni, ezeket csatornáknak hívják.
Az Android Oreo szobor a Google-központban (forrás: SE Roundtable) [+]
Mondjuk, az ember nem szeretne minden közösségi bejegyzésről hangjelzést, a chat üzenetekről viszont igen. Mostantól az előbbi csoportot elnémítható, és meg van oldva a dolog. Típus szerint akár fél tucat értesítési csatorna fény-, rezgés és hangjelzése, illetve ideiglenes elnémítása megoldható egyetlen programon belül, plusz az is, hogy megjelenjenek-e a környezeti kijelzőn. Ez, vagyis az ambient display is fejlődött picit: ha a mobilt felemeljük, az óra mellett az értesítési ikonok jelennek meg, ha pedig noti érkezik, annak az egész kártyája felvillan. Aki egy multimédiás alkalmazást Android 8.0 alatt elindít (mondjuk a Play Zenét), kiszúrhatja: az értesítési kártya mögött megjelenik az albumborító. Más alkalmazás is megváltoztathatja a noti hátterét tartalom szerint, illetve az prioritás szerint is módosulhat: a kevésbé fontos kártyák sötétebb háttérrel, kompakt méretben, legalulra kerülnek.
Vizuális változások
A következő újdonság a beállításokat érinti, amely tovább egyszerűsödött, még kevesebb elválasztóval. Ugyebár eddig is megjelennek a főcímek alatt olyan hasznos információk, mint mondjuk az akkumulátor töltöttségi szintje és a hátralévő idő. Az akkumulátor beállításra rálépve ugyanakkor azonnal megjelenik a töltés óta eltelt képernyőidő, illetve a folyamatok szerinti fogyasztási adatok. Szinte hihetetlen, de mindenféle kezelőfelület-hangolás nélkül elérhető a százalékos akkumulátorkijelzés a referenciamobilokon, no meg a megszokott opciók, így a Doze paraméterei. A rendszer mostantól egyébként gyakrabban jelez, ha egy alkalmazás a háttérben rakoncátlankodik, plusz sokkal szigorúbbak lettek a rendszerszabályok a nem előtérben lévő appok és folyamatok esetében, így szabva gátat a gyors készenléti merülésnek.
[+]
Személyes rossz tapasztalatom, hogy bár a munkahely, az otthon és a város adott pontjai között ingázva, de azért javarészt WiFi-n lógva tök kellemes a készenléti fogyasztás. Egész nap az úton, mobilneten lógva, mondjuk Berlin utcáit járva viszont megindul a százalékdarálás. Nyilván egy rakás dolog történik a háttérben, elsősorban lokáció alapján, de mégsem okés, hogy a hordozható töltő kötelezően ott lapul a zsebben, akár 40 fokban, mert állandóan merül a ketyere. Remélhetőleg az Oreo új háttér menedzsmentje ezen a kellemetlenségen enyhít.
[+]
A beállítások visszatérve: elsőre kevesebb opció akad a főoldalán, persze inkább arról van szó, hogy ügyesen lettek szétosztva az eddig is meglévők. Például a rendszerfül egybefogja a nyelvet, a bevitelt, az időt, a biztonsági mentést, a fejlesztői beállításokat, a kezelőfelület-hangolást, a frissítéseket, a visszaállítást és a verzióadatokat. Ha új Android, új húsvéti tojás, vagyis rejtett kedvesség: az Android 8.0.0 feliratot szüntelenül tapogatva előbb egy nagy O jel bukkan fel, majd fölötte tapizva és hosszan rajtahagyva az ujjat egy polipféle arc jelenik meg, őt tetszőlegesen lehet mozgatni a képernyőn a fejénél fogva, miközben a csápjai próbálják felvenni a sebességet. Azt nem volt türelmem kivárni, hogy kiderüljön: történik-e valami, ha jó sokáig mozgatom szegényt.
Tavaly lett rendszerszinten hivatalos az osztott képernyős mód, idén pedig a kép-a-képben funkció (bár Android TV-n ez már korábban megjelent), azaz valamilyen tartalom kis ablakos lejátszása a főképernyő vagy egy alkalmazás előtt. Oké, több gyártónak évek óta van erre megoldása, mostantól viszont a dolog rendszerszinten támogatott, a kapcsolódó API-t használó alkalmazások tehát szabadon élhetnek vele. Ennek nyilván több praktikus haszna van 10"-es táblagépen, mint 5"-es mobilon, tableten mindenesetre az osztott képernyővel egyetemben egész produktívvá vált a zöld robotos rendszer. Jelenleg mondjuk elég kevés alkalmazás támogatja a kép-a-képben funkciót – a YouTube ilyen, de csak akkor, ha előfizetünk a havi szolgáltatásra, ami azért nem túl szép dolog. A Chome-ban viszont, ha nem YouTube-forrású videót játsszunk le teljes képernyőn, a home gombbal valóban kis méretűre ugrik a klip, lebegőablakos formában.
Futottak még
Kérjük, jelentkezzen be! Ki ne csóválná a fejét a gyakorta felugró üzenetet látva, mi pedig, akik mobilokat tesztelünk, készülékenként tucatnyiszor pötyögünk be felhasználónevet és jelszavat a legkülönfélébb indokból. Vannak persze jelszó-menedzselő appok, mostantól ugyanakkor a Google-t is meg lehet bízni, hogy ne csak egy fórumba, bármilyen felhasználónevet és jelszót igénylő appba vagy szolgáltatásba automatikusan belépjen, pontosan a szükséges mezőket kitöltse, ennek autofill a neve. Mondjuk az ember beírta egyszer a Messengerbe az adatait, a Google meg elmentette, így a Facebook telepítése után a rendszer maga kitölti a belépéshez szükséges dolgokat. Ehhez persze rá kell bízni a Google-re kódjainkat (már enélkül is elég sokat tud rólunk), plusz a fejlesztőknek az adott alkalmazásba az autofill with Google API-t integrálni kell. Mint mindig, a jövő zenéje, hogy hány app fog ezzel élni.
Ez még mindig nem minden: ismét nőtt a hangulatjel-gyűjtemény az Emoji 5.0 integrációjával. Sőt: a fejlesztők az emojikat és betűtípusokat meghatározott paraméterek szerint szabhatják appjaik stílusára. A fejlesztőknek jó hír, hogy mostantól támogatott a Kotlin programnyelv is. Okosabb lett a szövegkijelölés: attól függően, milyen szót, mondatrészt, esetleg linket, számot jelölünk ki, aszerint dob fel a rendszer lehetőséget vagy javasol alkalmazást. Érdekes útja lehet az egész operációs rendszernek, hogy bizonyos fájlok, linkek, szolgáltatások megnyitásához nem feltétlenül kell kompatibilis alkalmazással rendelkezni a telefonon. Az instant apps, vagy azonnali alkalmazások opció már tavaly felbukkant, ám csak nagyon kevés mobilon. A lényege, hogy egy fájlformátum vagy link megnyitásakor, megfelelő app nélkül nem a Play Áruházba vezet az ember útja, ahonnan elő kell kotorni és telepíteni valamilyen programot, hanem a rendszer ideiglenesen letölt egy alkalmazásrészletet, és másodperceken belül elindul, mintha eleve installálva lett volna.
[+]
Az azonnali alkalmazások (pl. Wish, Periscope) elérhetők a Google-keresőből is, ahol nem csak a telepítés, hanem a megnyitás is opció, azaz egyfajta betekintésnek vagy demónak is felfogható a dolog. Azért nincs szó arról, hogy az Android felhőalapú rendszerré válna, és a jövőben nem kell majd az Áruházat felkeresni, ez inkább csak egy érdekesség, ami szép lassan kezd a zöld robotos rendszerben teret nyerni, amúgy 6.0-s főverzió követelménnyel. Az Android 8.0-tól támogatott rendszerszinten a Bluetooth 5.0, a piacon van már több olyan okostelefon, amely rendelkezik a megfelelő hardverrel, és a frissítésre vár. Több jó minőségű Bluetooth audio kodek is támogatott, a Sony LDAC-ot beleértve. Elvileg adott a több képernyős megjelenés lehetősége is (multi-display support), egyes alkalmazások pedig állíthatják a képernyő színkörnyezetét, ha hardverileg engedélyezett (mondjuk egy fotószerkesztő az AdobeRGB, a Pro Photo RGB vagy a DCI-P3 standardok szerint).
A HTC 2018 előtt ígéri az Oreo frissítést az U11-re [+]
Nagyjából ezek az Android Oreo és a vele egy időben indult, verziófüggetlen változások. A 8.0 végigzongorázása után pedig jöhet a kötelező kérdés: jó-jó, de az én mobilom mikor kap kekszes Androidot? A Pixel telefonokra már megjött, a két támogatott Nexus mobilra pedig mostanában indul vezetékmentes frissítés – aki türelmetlen, itt mehet elébe a dolognak. A többiek? A OnePlus, a HTC, a BlackBerry és az Asus már jelezte, hogy dolgozik az Android O frissítésen, a Motorola sem szokott túl sokat késlekedni, ott vannak még az Android One ketyerék, idővel pedig a Sony, az LG és a Samsung is összerakja a maga verzióját. A prioritás persze, mint mindig, nyilván a legdrágább ketyeréknek ad előnyt. Kíváncsian várjuk, hogy az ünnepi időszakra beindul-e a gyártópartnereknél a frissítési lendület, mindenesetre reméljük, hogy fél év után az Android 8.0 sokkal jobban áll majd, mint a Nougat. Mert, mint mindig, a friss, ropogós Android ízletes, csak meg van az esélye, hogy kihűl, mire a gyártók a tálcán a felhasználókhoz kiviszik.
Bone123
A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.
