Kamerák, multimédia
Küllemben és hardverben ismét megrázta magát a Xiaomi, kamerában viszont újra konzervatív utat választott. Az előlap jobb alsó sarkába egy 5 megapixeles, fixfókuszos modul jutott (fejére kell állítani a mobilt szelfi készítéshez, egy példa), a hátlapra pedig egyetlen, 12 megapixeles szenzor (Sony IMX386). Ehhez PD-autofókusz, négytengelyes optikai stabilizálátor, f/2-es rekeszértékű optika és kéttónusú LED villanó jár. A lencse némileg kiemelkedik a hátlap síkjából, és csak egy igen keskeny, 18 karátos aranybevonatú sáv védi a karcoktól lapos felületere rakva. A szoftver továbbra sem túl izgalmas: bal oldalon a vaku és a HDR, jobbra az effektek, a módok a kameraváltó, mellettük pedig a videó/fotó váltó, az exponáló és a galéria kapott ikont. Átlagtempóval reagál az érintőfókusz, az expozíciót utána lehet állítani.
Maradt az egykamerás rendszer a Mi Mix 2 hátlapján [+]
A beállítások között a rácsvonalak, a QR-kód olvasás, a kamerahang, a képminőség (alapból a legjobbra állítva) és a mérési mód variálható. Van arcszépítés, vízszintező, négyzetes vágás, csoportos szelfi, panoráma és esti mód, az utóbbi automatikusan is bekapcsol. Kézi módban a fehéregyensúly (4 séma + Kelvin-skála), a fókusz, a záridő (1/1000 - 32 mp) és az érzékenység állítható (ISO100 - 3200). DNG RAW mentés vagy camera2 API támogatás nincs, a Mi Mix 2 a Google Kamerának sem a barátja. Továbbra sem jár a Xiaomi fotós téren az élen, bár a tavalyi Mi 5s Plus egész ígéretes volt. Nappal gyors a működés, korrekt a fehéregyensúly és jó a dinamikatartomány, ám olyan gyakran jött elő fókuszhiba (középen éles, jobbra elmosottabb részletekkel), hogy a lenti képek java érintőfókusz rásegítésével készült. Ez jó eséllyel a tesztkészülék egyéni bakija, de legalábbis valami, ami frissítéssel orvosolható. A zajmentesítés elég tekintélyes, így remek helyett inkább csak átlag feletti részletgazdagsággal kell beérni, a sarkaknál elmosottabb eredményekkel, de nyomtatásra ennyi elegendő.
A HDR ügyesen kompenzál ellenfényben, ám további részletveszteséget hoz. Szerencsére a Xiaomi nem vágja agyon az eredményeket túlélesítéssel – aki akarja, otthon megteheti, mindenesetre az átlag feletti ideális jelző a makrók minőségére is, amelyek szintén meghálálják az érintőfókusz rásegítését. Este mindenképpen irányítani kell az élesítést, cserébe teljesen átlagos eredmények születnek. Megbízható a fehéregyensúly, a jófajta optikai stabilizátorral pedig 1/4 másodperces kézi záridő is megtartható támaszték nélkül, alacsonyabb érzékenységgel, ám messze van az f/1,7-es rekeszértékű riválisok éjszakai szintje. Ez megnyilvánul abban is, hogy a fenti négy példát vagy négy tucat próbálkozásból kellett kiválogatni, a legtöbb jóval előnytelenebb lett, ez a négy viszont teljesen rendben van. Videofelvétel legfeljebb 4K-ban lőhető, rengeteg részlettel, jó dinamikával és egész jó stabilizálással (42 Mbps, H.264, egy példa), a sztereó hang viszont sajnos jelentősen túl lett szűrve, kár érte (96 Kbps AAC LC). Íme, egy 1080p-s klip).
A Xiaomi Kínában zenét is streamel, a Music nevű app így ajánlóval indul, persze a helyben tárolt számok is lejátszhatók a veszteségmenteseket és a WMA kódolást beleértve. A szokásos csoportosítási formulák mellett kérni lehet a dalszöveg megjelenítését (általában nem talál), illetve kezdőképernyős, értesítési paneles, zárképernyős és lebegőablakos widgetet. Az EQ füles csatlakoztatása után érhető el, és akad pár séma a Xiaomi és egyéb fejhallgatókhoz. 3,5 milliméteres port ugyan nincs, az USB-C átalakítóval azonban csatlakozhat az analóg füles, arra pedig zászlóshajóhoz méltó, kitűnő minőségű hang jut. Zajra, sztereó áthallásra vagy a frekvenciaátvitel elmozdulására a fülünk nem lett figyelmes, a részletesség és a dinamika nagyon korrekt, a maximális hangerőre sem panaszkodtunk, illetve pont hogy igen, mert a maximum sértette a fülünket.
A két alsó hangszórórács közül a jobb oldali szól, méghozzá átlag feletti hangerővel, a bejövő hívást nem gond meghallani. Ugyanakkor ezt a rácsot pont olyan könnyű eltakarni, mint bármely hasonló pozíciójú megoldást, az egycsatornás hang pedig nem a legtisztább a maximumon: az énekhangok és a zúzósabb hangszerek búgnak-zúgnak, tompák, bizonyos állásnál pedig hallhatóan belekorrigál a rendszer a hangerőbe. Nevezzük a produktumot közepesnek, és akkor a csúcskategóriában kicsit hízelgünk, a fekete pontot az analóg audiokimenet lespórolása miatt mindenesetre vastagon odarajzoljuk. A videolejátszóhoz úgyszintén passzol online tartalomajánló, egyébként pedig megbirkózik a H.263, a H.265, a H.265, a DivX, az XVid és az AC3 kódolásokkal, a feliratokat és a HDR kódolású videókat viszont nem játssza le. Nem gond a 4K-s fájlok meghajtása. A 16:9-es nézet mellett kérhető teljes, 18:9-es képarányú lejátszás és átjátszás vezetékmentesen külső készülékre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!