Hirdetés
Külső, kijelző, csomag
A Xiaomi ismét lendületben: rekord negyedévet zárt a kínai gyártó, húszmillió mobilt leszállított, és jövőre, a Huawei után másodikként szeretne százmilliót, egy naptári évben. Az ismét szócska nem véletlenül dőlt meg: pár éve felrobogott Lei Jun vállalata a kínai piac dobogójának a tetejére, ám kifogyott a lendület, és a helyi (Huawei, Oppo, Vivo), illetve a nemzetközi (Apple) szereplők mögé csúszott. A megtorpanást részben a hazai piac telítettségének, részben pedig a tízmilliós mércével már korlátokkal bíró, online értékesítési modellnek lehet tulajdonítani. Az új eredményesség motorját épp a gombamód elszaporodó üzletek és az Indiai piaci óriási rajongása adja, elsősorban az olcsóbb Redmi modellekre építve, ám a várva-várt Mi 5-tel és annak variációival, majd a Mi Mixszel és idén a Mi 6-tal feljebb is jutott bőven figyelem.
A portfólió persze régen is széles volt, ma viszont mind anyaghasználatban (általában fém, esetleg üveg, ritkábban műanyag), mind pedig üzemidőben rendbe lettek téve a dolgok. A MIUI felület is fejlődött és sok extra bent maradt (pl. infra), így jó ideje nem találkoztunk félresikerült modellel. A Redmi 4X és Note 4 ár/érték vonalon tarolt, a Mi Mix minket is lenyűgözött (bár a mindennapokban kevésbé győzött meg), a Mi Note 2 már ívelt kijelzővel, a Mi 6 pedig Snapdragon 835-tel hódított. Annyira elfoglaltak voltunk ezekkel a versenyzőkkel, hogy a csendesebben elstartolt Mi 5s-re és a Mi 5s Plusra időnk sem jutott, ám a nyári, 40 fokos uborkaszezon – no meg az XXL GSM felajánlása nyomán – most az utóbbit is kipipáljuk, egyelőre 8-as, nemzetközi MIUI-val.
Bár a Mi 5s Plus tavalyi alapokon nyugszik, ám igaz ez a szintén Snapdragon 821-es LG G6-ra is, és a Xiaomi phabletje már csak azért is releváns 2017 közepén, mert ott virít a hátulján a dupla kamera, RGB színszűrős + monokróm kivitelben. Ráadásul mostanra zuhanni kezdett az ára, befarolva a középkategória felső parkolószintjére, úgyhogy mindenképpen érdemes áttekinteni, mit nyújt. Például ízig-vérig csúcskategóriás külsőt: az alumíniumház elölről talán jellegtelen, szálcsiszolt, fényezett hátlapi kivitelével viszont vonzza a tekinteteket, és az alsó-felső, keskeny antennakilépő sávok is beleillenek a képbe, műanyag mivoltuk ellenére. Az egykezes használathoz a 154,6 x 77,7 x 7,95 milliméteres és 168 grammos ház persze túl nagy, legalábbis fogásváltás nélkül, amit a remekül összerakott, ám csúszós konstrukció bátor bűvészmutatvánnyá tesz.
Kijelző-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Xiaomi Mi 5s Plus | Samsung Galaxy J7 (2017) | Honor 6X | Moto Z Play | |
Képátló | 5,7 hüvelyk | 5,5 hüvelyk | 5,5 hüvelyk | 5,5 hüvelyk |
Felbontás | 1080 x 1920 | 1080 x 1920 | 1080 x 1920 | 1080 x 1920 |
Technológia | IPS LCD | Super AMOLED | IPS LCD | Super AMOLED |
Fehér fényerő | 596 nit | 310 / 586 nit | 556 nit | 402 / 596 nit |
Fehér fényerő (min.) | 0,9 nit | 4,4 nit | 5,4 nit | 6,5 nit |
Fekete fényerő | 0,22 nit | 0 nit | 0,29 nit | 0 nit |
Kontrasztarány | 2709:1 | végtelen | 1952:1 | végtelen |
Színhőmérséklet | 7826 / 7142 K | 7656 / 6626 K | 8166 / 6590 K | 7739 / 7136 K |
A méretek ugyanakkor indokoltak: 5,7 hüvelykes Full HD kijelző lapul az előlapon, felül fénymérővel, közelségérzékelővel, értesítési LED-del, 4 megapixeles kamerával és hangszóróval, alul pedig menü mintázatú, de alkalmazásváltó funkciójú érintőgombbal, kezdőképernyővel és visszával, fehér háttérvilágítással. Az IPS panel tűéles, kitűnő fényerejű, megfelelők a betekintési szögek, este pedig kellően elsötétül a háttérvilágítás. Leginkább a kalibrációba lehet belekötni: kissé kékes lett, de a színegyensúly a menüből állítható. A panel érzékenységével és a rezgőmotor erősségével nincs gond, a Mi Note 2-vel szemben a nem pontosított védőüveg azonban csak minimális csiszolást kapott a széleken, a panel sem kanyarodik le.
Vesszőparipám a gombelhelyezés, és a hozzám hasonló, lapáttenyerű olvasóknak jó hír: nemcsak a bekapcsoló, a hangerőszabályzó is hüvelykujjra esik jobbra, fogásváltás rítusa nélkül. Az utóbbi viszont lötyög a foglalatában – kiesni nem akar, ám a telefont csörgőhöz hasonlóan rázogatva hangeffekt kíséri a tehetetlenséget. Átellenes oldalon a SIM-tálca piszkálható ki, rajta két nanoSIM foglalattal és nulla microSD-vel – bővíteni nem lehet, viszont a tárhely opciók kövérek (64 / 128 GB). A járatot a mellékelt SIM-tűvel lehet megnyitni, a fehér kartondobozban emellett még egy Type-C USB kábel, egy 18 W-os gyorstöltő (esetünkben ázsiai), némi leírás és egy átlátszó szilikon tok lapul, headset, fólia nem.
A fülesnek egyébként felül a helye, az infra és egy mikrofon mellett, míg a töltő- és adatkábel alul tud a Mi 5s Plusszal összegabalyodni, egy mikrofont és egy multimédiás hangszórót rejtő rácsozat közé ékelődve. Ízlés kérdése, hogy a szálcsiszolt, alumínium hátlap igényelte-e a fényes kivitelt – szerintem nem, a fémnek a matt finish áll jobban – a dupla 13 megapixeles kamerarendszer és a ledes villanópár mindenesetre síkban marad, így az asztallapon nehezebben karcolódik. A fent vázolt tenyérmérettel nem gond az ujjlenyomat-olvasó elérése, ráadásul a szenzorral a képernyő akkor is felvillantható, ha védelem nincs beállítva. Az azonosító túlérzékenysége miatt, mondjuk ez többször ártott, mint használt. A használattal, mennyiségi oldalról viszont biztos nem lesz gond: a telep 3800 mAh-s. Az első fogás és a beüzemelés sebessége pedig a minőséget is előrevetíti, egy igazán komoly bakival errefelé: nem támogatott a B20-as LTE sáv.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!