Kamera, multimédia
A hátlapi kamerarendszer hardveresen aligha tér el a Mi Mix 2S-től: egy f/1,8 rekeszértékű, négytengelyes optikai képstabilizálással megfejelt, 12 megapixeles, DualPixel autofókuszos Sony IMX363 szenzor csinálja a normál képeket, mellé pedig jár egy szintén 12 megapixeles, de f/2,4 apertúrájú telés lencse, ezek közt kézzel válthatunk. A dupla, viszont egytónusú ledes segédfény erős és jól terített fényt ad a beltéri fotókhoz, mindezt pedig az automatikusan kapcsoló HDR, illetve a bekapcsolható mesterséges intelligencia teszi teljessé. Ez utóbbi elméletben nagyjából ugyanazt csinálja, mint a többi ilyen rendszer, témafelismerés alapján javítja a beállításokat, gyakorlatban a telt, már-már túlontúl élénk fotók elkészítéséhez visz közel minket.
A MIUI-féle kamera rendkívül egyszerűen működik, de funkciókban gazdag: a módok közt simítással válthatunk, ilyen a portré, a négyzet, a panoráma, a videó, illetve a manuális csomag. Kézi módban a fehéregyensúlyt, a fókuszt, a záridőt és az érzékenységet piszkálhatjuk, RAW nincs, viszont egy 128 GB-os tárolóval végre eljutottunk oda, hogy a képminőségnél már sehol nem Normál, hanem a Kiváló minőségű tömörítés az alapértelmezett, ennek megfelelően a lenti tesztképek közt akad 10 MB fölötti is.
Kezdjük is a nappaliakkal, értelemszerűen vegyesen lehet látni odafent a normál és a telés képekből. Általánosságban véve kiváló, akár nyomtatásra is alkalmas képeket látunk magunk előtt, kellemes, már-már túlszaturált, rikító színvilággal, ennek egy része az AI műve. A zajmentesítés észrevehető, de nem jelentős, van bőven részlet, a lencsehibák közül a kromatikus aberráció és némi puha rajzolat a széleken, ami leginkább feltűnik, de egyik sem zavaró mennyiségben. A bokeh mód tárgyakkal is jól működik, a dinamika pedig átlagon felüli, makulátlan napsütésben sem fordulnak elő úgy kiégett részletek, mint ahogy azt rengeteg elődmodellben láttuk. A fókuszálás és az expozíció nem mellesleg pontos és gyors, így már ezeket megnézve is nyugodtan jelentjük ki, aki a jó kamerát hiányolta a Xiaomikból, az annak ellenére is vessen egy alapos pillantást a Mi 8-ra, hogy még mindig nem ez a piac csúcsa manapság. Árkategóriájából viszont ugyanolyan masszívan rí ki, mint szinte az összes többi attribútum.
Néhány éjszakait is nézzünk meg, ezek érdekes módon realisztikusabbak, kevésbé akarnak lemászni már a telefon kijelzőjéről is, egyszerűen csak világossá válik, hogy a dinamika és az érzékenység tényleg rendben van, és a zajszint sem ugrik meg brutálisan. A főkamera abszolút nem vérzik el sötét körülmények között, viszont a telés lencse sokkal inkább, még a fehéregyensúlya is összezavarodik, amire nappal lényegében egyáltalán nem volt precedens. A nagyított Lánchíd már éjszaka egyáltalán nem adja vissza a kellő hatást nagyítva, ez az optika láthatóan nem sötét körülmények közt lett finomhangolva.
A portrék elmosása továbbra is jó, és vannak különféle fényeffektek is, amik ugyan nem komoly mértékben, de valóban befolyásolják a hatást. Videózás kapcsán előkerül a ki- és bekapcsolható elektronikus stabilizálás, a gyorsított és lassított opció (120 és 240 fps-sel, akár 1080p-ben), illetve 4K, 30 fps-sel.
Filmezéshez kimondottan alkalmasnak bizonyul a méretes Super AMOLED kijelző, de sajnos a Widevine tartalomvédelmi szint csak L3-as szintű, ami a legnagyobb tartalomszolgáltatóknál a HD streamelés esélyét veszi el. Zenei téren csak az FM-rádió hiányzik teljesen, illetve némi kellemetlenséget okoz, hogy az analóg audiocsatlakozás csak adapter segítségével valósulhat meg. Cserébe akkor igen jó minőségben, korrekt hangerővel.
Több Xiaomi esetén találkoztunk olyan sztereó megoldással, ahol a beszédhangszóró veszi ki a második csatorna szerepét, a Mi 8-nál ezt szerencsére nem erőltették, monóban pedig egy zenére hangolt, átlagon felüli hangerejű, de értelemszerűen zéró térérzettel és szeparációval bíró hangzásvilággal találkozunk. Beszédnél tűnhet néha vérszegénynek, érthetetlennek a végeredmény, aki sokat telefonál kihangosítva, ezt biztosan észreveszi majd.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!