Hozzávalók

Először is szükségünk van egy Symbian rendszerű okostelefonra. Esetünkben ez egy SonyEricsson P910i volt, amit a gyártó hazai képviseletétől kaptunk. Jó nagy darab készülék, volt hozzá egy tartó is, amit sikertelenül próbáltunk feltenni a műszerfalra, úgyhogy kitámasztottuk a hamutartóval az egészet, így stabilan rögzült a sebváltó előtt.

Természetesen a telefon önmagában nem képes semmire, úgyhogy a másik dobozból elővakeráltuk a GPS-t is, amely Bluetooth kapcsolaton keresztül kommunikált a mobilkészülékkel. Ehhez tartozott egy szivargyújtó töltő is. A tájékoztató ugyan többször is jelezte, hogy fontos, hogy a kütyü lássa az eget, de simán behajítva a kesztyűtartóba, ugyanolyan pontossággal működött. A két eszközt összepárosítottuk, és elindítottuk a harmadik hozzávalót, a Wayfinder nevű programot.

A Wayfinder kellemes szoftver. A P910i-n ráadásul beszél is, azaz nem kell mindig a kijelzőt lesni, ha az a kérdés, hogy merre forduljunk, mert egy speciális tájszólással rendelkező néni folyamatosan kommentálja az útvonalat.

Még egy hozzávaló hiányzott, ugyanis a Wayfinder mindig az internetről frissíti a térképet, hiszen – bár a P910i nem gyenge telefon – Magyarország utcaszintű hálózata nem fér el a készülék memóriájában, ráadásul így elvileg mindig a legfrissebb helyzetet látjuk, amely azonban a gyakorlatban nem jött össze. A tesztcsomag egy Pannon GSM kártyát tartalmazott, aktív GPRS internet szolgáltatással. Jártunkban-keltünkben úgy tapasztaltuk, hogy a kütyürendszer megbízhatóan működik, bár a GPRS kapcsolat néha feldobta a talpát, de mire lemásztunk volna a térképről, újra összejött, így nem okozott navigációs fejfájást.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!