Hozzávalók

Először is szükségünk van egy Symbian rendszerű okostelefonra. Esetünkben ez egy SonyEricsson P910i volt, amit a gyártó hazai képviseletétől kaptunk. Jó nagy darab készülék, volt hozzá egy tartó is, amit sikertelenül próbáltunk feltenni a műszerfalra, úgyhogy kitámasztottuk a hamutartóval az egészet, így stabilan rögzült a sebváltó előtt.

Természetesen a telefon önmagában nem képes semmire, úgyhogy a másik dobozból elővakeráltuk a GPS-t is, amely Bluetooth kapcsolaton keresztül kommunikált a mobilkészülékkel. Ehhez tartozott egy szivargyújtó töltő is. A tájékoztató ugyan többször is jelezte, hogy fontos, hogy a kütyü lássa az eget, de simán behajítva a kesztyűtartóba, ugyanolyan pontossággal működött. A két eszközt összepárosítottuk, és elindítottuk a harmadik hozzávalót, a Wayfinder nevű programot.

A Wayfinder kellemes szoftver. A P910i-n ráadásul beszél is, azaz nem kell mindig a kijelzőt lesni, ha az a kérdés, hogy merre forduljunk, mert egy speciális tájszólással rendelkező néni folyamatosan kommentálja az útvonalat.

Még egy hozzávaló hiányzott, ugyanis a Wayfinder mindig az internetről frissíti a térképet, hiszen – bár a P910i nem gyenge telefon – Magyarország utcaszintű hálózata nem fér el a készülék memóriájában, ráadásul így elvileg mindig a legfrissebb helyzetet látjuk, amely azonban a gyakorlatban nem jött össze. A tesztcsomag egy Pannon GSM kártyát tartalmazott, aktív GPRS internet szolgáltatással. Jártunkban-keltünkben úgy tapasztaltuk, hogy a kütyürendszer megbízhatóan működik, bár a GPRS kapcsolat néha feldobta a talpát, de mire lemásztunk volna a térképről, újra összejött, így nem okozott navigációs fejfájást.

Használat közben

A szoftver nagyon sokat tud. Jellemzően úgy érdemes használni, hogy kérünk egy „mutasd hol vagy” opciót, amely után rápakol minket a térképre a program. Ezek után a keresővel megtaláljuk a célállomást, és egy gombnyomással kérünk egy útvonaltervet. Itt kapunk némi információt, hány kilométer az út és mennyi időt fog igénybe venni (a budapesti csúcsforgalom és az útfelújítások nincsenek bekalkulálva). A gyakori célállomásokat fel lehet vinni a kedvencek közé, és egy két gombnyomással elkészülhet az útvonal.

Többféle nézetben követhetjük magunkat nyomon. Számunkra a térképes ábrázolás volt a legkézenfekvőbb. Ilyenkor a sebességgel arányosan változik a lépték, ha gyorsan haladunk, akkor messzebbről látjuk a környéket, álló járgányban csak pár utcáig látunk előre. Ízlés szerint a térkép velünk együtt forog, vagy mindig északra néz. Választhatjuk azt a lehetőséget is, hogy csak az adott utcát látjuk, és a környező házakat zöld téglalapok jelzik. Ez azoknak lehet felhasználóbarát, akik térképolvasásban sem jeleskednek. Ezenkívül kérhetünk itinert is, ami szépen leírja egymás alá, hogy mikor, melyik úton, mennyit kell menni.

Útvonaltervezés

Az útvonal megtervezése több paraméter alapján történhet. Az idő, a távolság és a közlekedési paraméterek figyelembevételével. Az első opció a szoftver szerint leggyorsabban megtehető utat ajánlja fel, ez jellemzően a főútvonalakat használja ki. A második esetben tekergősebb az útvonal, itt a lehető legrövidebb távolság alapján dolgozik a program, ezt találtuk a legkevésbé hasznosnak, hiszen így elképesztően pici mellékutcákba is bevisz a navigáció. A közlekedési paraméterek figyelembe vétele esetén a dugókat próbálja kerülni a rendszer, ennek ellenére simán ki akart vinni a Hungária körútra, amely még egy verőfényes szombati délutánon is zsúfolt volt.

Ha az ember letér a kijelölt útról, akkor néhány másodperc gondolkodás után máris az aktuális helyzetnek megfelelő új útvonal készül, és azonnal navigál az alkalmazás. A tapasztalat azt mutatta, hogy Budapesten érdemes a rutinunkra hagyatkozni, ám ha ismeretlen címre megyünk, akkor nagyon hasznos a rendszer.

Hangos navigáció

Az egész dolog legjobb része az, hogy egy kissé érdes női hang folyamatosan nyomja a sódert, hogy mikor merre kell kanyarodni. Csak akkor szól, ha el kell térni az egyenes iránytól, és csak abban az esetben ha másik nevű közterületre érkezünk. A körúton például kommentár nélkül végigsuhanhatunk, tekintve hogy a különböző József, Szent István és egyéb körutak egymáshoz egyenesen kapcsolódnak.

A csaj persze hajlamos olykor összezavarodni. Ha túl gyorsan jönnek a fordulók egymás után, akkor nem mindig tudja követni a lavírozást, ám a szoftvernek arra mindig van ideje, hogy egy jellegzetes csippanással jelezze, hogy a jó úton haladunk. A rendszer alapvetően úgy működik, hogy előre közli a dolgokat, ahogyan az ember közeledik egy elágazáshoz. „Menj két kilométert, fordulj jobbra”. Aztán 1 kilométer múlva, 500, 200, 100 és 50 méter múlva is szól, majd a kanyarodás helyén a biztonság kedvéért még közli, hogy „Fordulj jobbra itt”. Finomabb dolgokat is ismer a csaj, ha csak enyhén kell letérni az útról, akkor a „Tarts” kifejezést használja, autópályán a „Kijárat” szóval operál, és jelzi azt is, hogy körforgalom esetén mi a helyzet. Ha sűrűn jönnek az irányváltások, akkor a nő is összefűzi mondatait, az elért leghosszabb duma a következő volt: „Menj 100 métert. Menj egyenes a körforgalmon át, majd utána menj 100 métert, fordulj jobbra”. Mire kimondta már meg is csináltuk.

Természetesen muszáj volt kicsit megzavarni a navigációs rendszert. A Lágymányosi híd alatt a térkép nem jelzett útvonalat, úgyhogy egy huszárvágással befordultunk Kvassay útról. Először csak a normál szöveg jött: „Most letértél az útvonalról”. Ezek után próbált minket betájolni a szoftver, majd rájött, hogy szerinte út nélküli helyen vagyunk és a következőket közölte: „Menj.” Hatásszünet. „Fordulj.” Újabb szünet, majd a legjobb megoldás: „Fordulj meg itt.”

Mindent egybevetve hasznos kis dolog ez a GPS. Budapesten persze nem mindig praktikus, de ismeretlen helyre autózva, vagy vidéken kószálva nagy segítséget nyújthat, és sok bosszúságtól védheti meg használóját. Bog

A tesztkészüléket és a SIM kártyát a Sony Ericsson Magyarország biztosította.