Külső, kijelző

Isteni származtatásával ellentétben a Thor egy kifejezetten visszafogott, a matt fekete felületeknek köszönhetően mégis sejtelmes megjelenésű készülék. Nem feltétlenül az elegancia jut eszünkbe elsőre, inkább a nemes egyszerűség. 142 x 70,3 x 7,9 milliméteres dimenziók egészen kompakt összképet mutatnak, az egykezes használhatóság pedig még átlagon aluli kézmérettel sem lehetetlen. Bizonyos szintig persze. A mindössze 140 grammot nyomó, titán ötvözet vázra húzott szín műanyag felépítmény ellenére abszolút minőségi és letisztult érzetet kelt a holmi. A hátlap és élek gumírozott tapintású (kissé bizarr módon Babyskin elnevezésű) (mű)anyaga kimondottan ragaszkodik az ember kezéhez, így nagy eséllyel még akkor sem kell rettegnünk a tömegvonzás készülékre gyakorolt kíméletlen fenyegetésétől, ha fél kézzel ügyeskedünk. Az anyag jellegzetességeit tekintve nem lenne túl meglepő, de több mint egy hét intenzív használat alatt előjeleit sem tapasztaltuk kopásnak vagy bármilyen amortizációnak. Az összeszerelés minősége és az illesztések precizitása is kifogástalan, mindössze a hátlap felső harmadában lehet megropogtatni a készüléket, mivel a burkolat alatt alátámasztási hiányt okoznak az ott lapuló készségek, noha ennek ellenére sem horpadozik.

[+]

Az előlapot a teljesen ésszerű és valószínűleg a technikailag indokoltnál nem nagyobb méretű kávákkal körbevett, 5 hüvelykes, 1280 x 720 felbontású, 294 ppi pixelsűrűségű kijelző uralja. A számok alapvetően nem mellbevágóak, viszont a Gorilla Glass 3-mal védett, 2.5D csiszolású, légrésmentes LTPS LCD panel tulajdonságait is figyelembe véve teljesen elégedettek lehetünk a megjelenítés minőségével. Bár az automata fényerőszabályzó nemhogy kissé lomha, de meglehetősen ostoba is, tehát nem árt saját kezű intézkedéseket foganatosítanunk a kívánt hatás érdekében. Ebből kifolyólag – ahogy majd a szemünk teszi sötétben – éjszaka csak fokozott óvatossággal közelítsünk.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Ettől függetlenül láthatóan és tapinthatóan jó minőségű – vélhetően Sharp – panelt választottak a Vernee mérnökei. A betekintési szögek mértéke majd 180 fokig terjed, utána meg ugye a készülék hátulját látjuk, addig viszont a fényerő és a kontraszt rendületlenül tartja magát. A kissé eleve hűvösre kalibrált, de legalább módosítható (a MiraVisiont tessék keresni) hőmérsékletű színek azért minimális változást elszenvednek. Noha a maximum fényerő nem kiemelkedő, mindamellett tisztességes értéket produkál, a fekete fényerővel, vagy ez esetben inkább fényerőtlenséggel párosítva szokatlanul kontrasztos képet kapunk, ami szikrázó napsütésben is kifejezetten látványos megjelenítést biztosít. A napfürdőzni kedvelő userek számára külön megjegyezném: a cucc kiválóan alkalmas kültéri vizuális tartalomfogyasztásra. Is. Csak használjanak megfelelő fényvédőt. Nyilván magukon, nem a készüléken.

[+]

Annak ellenére, hogy a gyártó szerint a kijelző az előlap 80%-át teszi ki, ami ránézésre nagyjából akár életszerűnek is tűnhet, az érintésérzékeny kezelőgombok nem a megjelenítőt kisebbítik, hanem az alsó kávát bitorolják. Habár a középen elhelyezkedő Home érintőgombot két oldalról közrefogó menü és vissza mindössze egy-egy pötty képében mutatkozik, ezek sorrendje sajnos nem másítható meg. Ismét lélegezzünk mélyeket, az értesítő LED hiányából fakadó sokkhatást most kénytelenek vagyunk tetézni: a virtuális gomboknak nincs háttérvilágítása, tehát sajnos így nem tudjuk kijátszani a készülék legnagyobb hiányosságát. Így felül csak az 5 megapixeles előlapi kamerát, a fény- és közelségérzékelő szenzort, valamint a beszédhangszórót találjuk.

[+]

Az élek nem különösebben izgalmasak, bal oldalra például nem jutott semmi, így kizárásos alapon jobbra keresendő az egyébként remek elhelyezésű és nyomáspontú bekapcsológomb és a hangerőszabályzók. Alul microUSB és beszédmikrofon, felül pedig a (még?) elmaradhatatlan 3,5 milliméteres jack csatlakozó jelenti az arzenált. Ha megfordítjuk a készüléket, ne tegyük sík felületre, mert a 2.5D kialakítás „jó szokásához” híven istentelenül csúszik. Ezt mintegy mellékesen jegyzem csak meg, ugyanis a mondat a lényegesen mozgalmasabb hátoldal taglalásának indult volna, itt található ugyanis a jobb alsó sarokban a monó hangszóró, ami a mai trendekkel ellentétben meg sem kísérel többnek látszani, felette pedig a szerfelett visszafogott, alig feltűnő Vernee logó és Thor felirat. Mondjuk, mindkettőt kisbetűvel írja a gyártó, de nem következetesen, úgyhogy mi azért maradnánk a tulajdonneveket megillető írásmódnál.

[+]

A felső tartományt nem a szinte teljesen síkban lévő 13 megapixeles főkamera és az alatta elhelyezett, egyébként túlontúl hideg, de megfelelő fényerejű LED villanó teszi érdekessé, hanem az alattuk található biometrikus azonosító. A kezelhető méretű készülékházból adódóan még kifejezetten kis kézzel is pont útba esik, a fémkeretnek köszönhetően pedig eltéveszthetetlen, noha a negatív szintkülönbség sokakat zavarhat, mi nem találtuk kényelmetlennek a használatot. Többek között azért sem, mert bámulatos hatékonysággal üzemel. A hátlapi elhelyezkedés okán, noha 5 ujjat mutathatunk be a rendszernek, jobbára csak a két mutatót használjuk, így érdemes ezeket többször bevinni, biztos, ami biztos alapon. A Vernee honlapján egyébként egy gyorstalpalót is megtekinthetünk. A javasolt eljárás a megfontolt érintések helyett az eszeveszett tapicskolás, de bárhogy is csináljuk, a működésre nem lehet panasz. Legalábbis az első frissítésig, ami szimpla rovarirtást ígért. Mondjuk bugokkal, még kisebbekkel sem nagyon találkoztunk, viszont a kijelző feloldása az addigi bámulatosan gyors helyett inkább csak nagyon gyors lett, ahogy a pontosság is szenvedett némi veszteséget, így már csak 9/10. Persze ez összességében még mindig remek mérleg.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!