Multimédia
A multimédia szekció ígéretes, a 13 megapixeles Samsung S5K3L8 szenzor egyrészt lézeres, másrészt PD autofókusszal van felszerelve, elvileg a hibrid autofókusz technológiát használó rendszer mélységérzékelőt és kontrasztjavítót is alkalmaz. Az előlapon található modul szintén 13 megapixeles, valamint itt is elrejtettek egy Softlight megnevezésű, tompított fényt biztosító LED-et, ami azért így is elég erős, a szenzor viszont igen jó, így általában nincs rá szükség. Stabilizálásra viszont lenne, mert bár a fókusz tényleg nagyon gyors és precíz, este is, csak gyakran bemozdulnak a képek. Mint ennél a szelfinél is, ilyen (hideg, nyirkos) időben pláne elég nehéz stabilan tartani a készüléket. Viszont voltak szívesek saját szoftvert hegeszteni, amiben például van kifejezetten jól megszerkesztett kézi mód is.
A kameraszoftver inkább a nougatos alapverzióra emlékeztet. Az élőképen jobbra, illetve balra lapozgatva válthatunk videóra, vagy választhatunk módokat, mint a főkamerával is elérhető szépítés, a panoráma, vagy a Pro Photo. A lehetőségeink nem sokkal gazdagabbak, mint általában, de a megjelenítés és elrendezés irtó praktikusra és mutatósra sikeredett. A jobb szélen angol rövidítésekkel megjelenő opciók nem egyesével nyílnak meg, minden értéket egyszerre, egymáshoz viszonyítva tudunk huzigálni. A képernyőfelvételen kiválóan látszik, hogy mivel ügyeskedhetünk. A felső sávban a vaku kapcsolója, valamint a HDR érhető el, a beállításokon kívül. Itt nem sok érdekesség van, hacsak az nem, hogy a maximális felbontás 4:3-as és 16:9-es képarány mellett is elérhető. Plusz, ki lehet kapcsolni a lézeres fókuszrásegítést. Csak azt nem értjük pontosan, hogy miért.
A felvételek egyébként nem lennének rosszak, a fókusz gyors és megbízható, még rossz fényviszonyok mellett is, viszont elképesztően erős a zajmentesítés, ami lényegében bármilyen ideális körülmények között lőtt képből is képes olajfestményt generálni. A dinamika szűkös, a HDR viszont túlexponál és az eleve nem túl megbízható fehéregyensúlyt is gyakran bezavarja azon kívül, hogy a színeknek is búcsút inthetünk. Érdekes, hogy ködben jobb képek készültek ugyanarról a témáról, mint derült, napos időben, ilyenkor a kromatikus aberráció sem ritka. Éjszaka még feltűnőbb a széleken jelentkező elmosódottság és részlethiány, viszont az algoritmus itt is vadul zajmentesít, a dinamika pedig ugyanolyan hiányosságokat mutat, mint nappal, amin a túlkompenzáló HDR szintén nem segít.
Videót felvenni maximum 30 fps-ben tudunk, viszont tehetjük mindezt akár 4K-ban is, HEVC kodekkel, így. Vagy FHD felbontásban, így. A mikrofon iszonyú érzékeny, a 4K felvételen hallható baba nagyjából a másik utcában lehetett, majdnem hallótávolságon kívül. A lejátszó a galériából vagy a fájlkezelőből nyílik, és azon kívül nem tud semmit, hogy lejátssza a tartalmat. Azt viszont 4K-ig bezárólag hibátlanul. A feliratokat nem kezeli, az AC3 hangot nem meglepő módon szintén nem, de teljesen jól elvan a legtöbb kódolással, ahogy a H265-ös formátummal is.
![]()
Fekete háttéren fekete szöveg. Elmés. [+]
A zenelejátszó a következő és egyben utolsó alapszoftver, amelyen minimálisan variáltak valamit, aminek világos alaptéma és egy végtelenül át nem gondolt megoldás lett az eredménye. A szokás szerint előadók, albumok, dalok és lejátszási listák szerint rendező felület csak annyiban tér el az alap AOSP-től, hogy fehér a hátér. Kivéve, ha egy borítóval rendelkező albumot nyitunk meg. Mert akkor jó eséllyel éppen csak a számokat és egyéb írott dolgokat nem fogjuk látni. Az albumborító ugyanis fekete-fehér háttérként kerül a szöveg mögé, a szöveg viszont marad fekete. Sakk, matt. Ha szerencsénk van, egy-egy szürkés résznél elcsíphetünk a számok címéből pár betűt. Egyébként van gyári hangszínszabályzó, valamint Hangzásjavítás a beállításokban, amit egyébként nem érdemes bekapcsolni.
A multimédiás hangszóró nem egy élmény, bár olyan nagyon nem kellemetlen, legalább dinamikus, de magasabb hangerőn erősen torzít, ha egyáltalán vannak mélyek, akkor is inkább recsegnek, az összhatás részlettelen és kásás. Fülhallgatóval, amiről magunknak kell gondoskodni, kicsit más, például nem recseg, noha a mélyekkel komoly gondok vannak. Illetve vagy nincsenek, vagy aránytalanul üresen és tompán nyomulnak előtérbe, bádogos, fojtott hangzást eredményezve. Néha mintha kimaradnának tizedmásodpercek, bizonyos hangok simán csak nincsenek megjelenítve, a maximum hangerő pedig megdöbbentően alacsony. A hangzásjavítás itt sem ajánlott, műfajtól függően minden lesz tőle, csak jobb nem. A dinamika viszont jelentősen romlik fülhallgatóval. A legjobb hangzást (és némi plusz hangerőt) egyébként úgy érhetjük el, ha semmit nem kapcsolgatunk, de még a hangszínszabályzót is deaktiváljuk. FM-rádiót hallgatni, mert az is van, azért még pont jó.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!












