Hirdetés
Bevezető, tartozékok
Ú, mit kaptunk Kínából! – szólt két éve a Mobilarena TV címe, amikor először járt nálunk tesztkészülék az aprócska kínai gyártótól, manapság azonban teljesen magától értetődőnek vehetjük létezésüket, és általában, ha a szoftverezéssel nem rontják el az összképet, akkor a termékeikkel sincs komoly gond: egyszerű, de jól összerakott és komoly kompromisszumok nélkül használható mobilokat láttunk tőlük az utóbbi időben. Ilyen volt legutóbbi tesztünk alanya, a Super is, korrekt nyolcmagos rendszerchip, nagy akkumulátor, szép kijelző és egy kezdetben optimalizálatlan, ám egy frissítéssel elfogadhatónak nevezhető szoftveres háttér volt jellemző a komoly súlyban lévő phabletre.
Az UMi Max nem csak azért volt ismerős, mert egy átlagos kínai phabletet tisztelhetünk benne [+]
Aki nem olvasta vonatkozó cikkünket, az a folytatás előtt mindenképpen tegye meg, hiszen nem titok, hogy a Max alapvetően ugyanaz a készülék, mint a Super, külsőt és belsőt illetően is, tesztünk alanya azonban valamennyivel visszafogott processzort és 4 helyett csak 3 gigabájt rendszermemóriát kapott, így csak arra voltunk kíváncsiak, mik a különbségek a két eszköz között, javították-e a fontosabb hibákat és hiányzik-e a nyers erő a rendszerből. A készülék ezúttal a Gearbest jóvoltából jutott el tesztasztalunkra.
Nincs fémdoboz és gyorstöltő [+]
Visszafogottabb felszereltséghez szerényebb csomagolás is jár, ám a felhasználónak valószínűleg nem a fémdoboz kartonra cserélése, hanem a beltartalom csonkítása fog inkább fájni: nem csak a védőfólia, az OTG kábel és a védőtok maradt ki, hanem a fülhallgató és a gyorstöltő is: a mobilon és a közepes minőségű USB Type-C kábelen kívül egy SIM-tűt és egy hagyományos, 1 amperes fali adaptert talál a vásárló a jellegzetes, tornacipőszagú környezetben.
A kütyü legegyedibb része a ledes értesítőkarika, ami egyben érintésérzékeny billentyű is. [+]
Az UMi Max egy phablet, külső adottságait pedig gyakorlatilag teljes egészében a Supertől örökölte. Kijelzőméretéhez képest egyáltalán nem sok a 150,8 x 75 milliméteres magasság és szélesség, ahogy a 8,5 milliméteres vastagság is nagyon kedvezőnek tűnik, viszont érdemes tudni, hogy ez az ívelt hátlap két szélénél mérve értendő, legvastagabb pontján megüti a 10 millimétert a nehézkes, 200 grammos eszköz. Az alapvetően fémből készült, unibody készülékház minőségére nem lehet komoly panaszunk, illesztési hibák nincsenek, egyedül az antennaelválasztóként funkcionáló műanyagbetétek peremét lehet érezni, de mivel alul-felül helyezkednek el, nincs velük komoly gond. Megmaradt a finom fémes zörgés, ami az enyhén lötyögő gombokra vezethető vissza, az elrendezés sem változott: jobb oldalon bekapcsoló és hangerőszabályzó billentyűk, bal oldalra pedig egy egyénileg konfigurálható funkciógomb jutott.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | UMi Max | UMi Super | Huawei P9 lite | Vernee Apollo Lite |
| Fehér fényerő (max.) | 405 nit | 403 nit | 507 nit | 445 nit |
| Fehér fényerő (min.) | 18,0 nit | 16,5 nit | 10,7 nit | 17,4 nit |
| Fekete fényerő | 0,21 nit | 0,19 nit | 0,38 nit | 0,45 nit |
| Kontrasztarány | 1928:1 | 2120:1 | 1335:1 | 988:1 |
| Színhőmérséklet | 7555 K + kézi | 7045 K + kézi | 8575 K + kézi | 8750 K + kézi |
Több készüléknél is tapasztaltuk, és ismét megerősítést nyert, hogy mobilos kijelzőpanelekből a Sharp elég jó darabokat szállít a megrendelőinek, tőlük származik ugyanis a Gorilla Glass 3 védettséget élvező, 5,5 hüvelykes érintőképernyő, aminek szélein nagyon enyhe lekerekítések vannak ugyan, de a körülötte lévő vékony műanyagperem miatt inkább csak látni lehet, mint érezni. A Full HD felbontású IPS LTPS panel meglepően jó kontrasztaránnyal, kiemelkedő élénkséggel és 401 ppi-s képpontsűrűséggel hívja fel magára a figyelmet, viszont kissé kékes kalibrációja, közepes betekintési szögei és nem túl magas maximális fényereje miatt nem nevezhetjük tökéletesnek, pedig az automatikus fényerő jól dolgozik és az érintésérzékelés is rendben van.
Az ergonómiával nincs gond, viszont méretes és nehéz eszközről beszélünk [+]
Az értesítési led nem a kijelző fölött, hanem alul, karikában világítva jelenik meg, és mivel az m1 note utáni Meizukról ez az ujjlenyomat-olvasós home gomb miatt eltűnt, így gyakorlatilag ez az egyetlen stíluselem, ami egyedivé teszi az UMi versenyzőjét. A Max egyébként szintén hord magán biometrikus azonosításra alkalmas szenzort, csak nem elöl, hanem a hátán, a 13 megapixeles kamera és a hozzá tartozó, kéttónusú vaku alatt, szerencsére jól bemélyítve és mutatóujjhoz abszolút kényelmesen használható helyen. Alul USB Type-C csatlakozó, felül 3,5 milliméteres jack csatlakozó, a SIM-tálca mögött sincs változás: két microSIM-et, vagy egy microSIM-et és egy microSD kártyát fogad be.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
