Hirdetés
Külső, kijelző, csomagolás
Mire a legtöbb gyártó felocsúdott az iPhone X szenzorszigetes formavilága okozta sokkból, és azon kezdett tanakodni, vajon Androidon is érdemes-e ezzel a sokak szerint otromba képernyőarány-javító trükkel próbálkozni, az uleFone alighanem sokadik notchcsos formatervével végzett, és megindította az előkészületeket a legyártásra. Az év eleji MWC-re vagy fél tucat bevágásos telefonnal érkeztek, és akadt közöttük a strapatelefontól kezdve a szemrevaló T2 Próig mindenféle. Más kérdés, hogy a kisebb gyártóknak több idő egy-egy ötletet a tervezőasztaltól a prototípusokon és tesztelésen át az összeszerelésig és a polcokra kerülésig végigverni: az Armor 5 csak nemrég vált elérhetővé, a T2 Prónak pedig még se híre, se hamva az uleFone honlapján. Az első bevágásos fecske egyébként az X volt a részükről, amely már a nevével is jelezte, melyik Apple termékre kíván választ adni, bár nem biztos, hogy bárki feltette az idevonatkozó kérdést.
Vajmi kevés esély mutatkozik ugyanis arra, hogy valaki emiatt a telefon miatt lesz iFanból androidos felhasználó. Egyébként is inkább arról van szó, hogy egy-egy feltörekvő gyártó, ha mással nem tud, hát a trendek meglovaglásával igyekszik kitűnni, és az uleFone ugyebár utánzott már iTerméket. A gyártó pedig annyira hisz a szenzorsziget megváltó erejében, hogy ekkorát még szerintem nem látott a világ: nem csak olyan széles, hogy nevetségesen kevés ikon fér a két képernyőfülre, annyira nyúlánk is, hogy belelóg az állapotsáv alatti képernyőtartalomba. Azaz a böngészőbe, a videókba és a játékokba is belekontárkodik – még akkor is, ha rejtve marad az állapotsáv.
![]()
Lényegesen nagyobb a OnePlus 6 (balra) előlapi képernyőaránya, mint az uleFone X-é (jobbra) [+]
Egyébként az iPhone X keretei sem voltak ultravékonyak, de az legalább az alsó sávtól sikerült megszabadulni, szemben az uleFone X-szel, amelynek az idevonatkozó szekciójára akár az ujjlenyomat-olvasó és a kezelőgomb sor is odaférhetett volna. Ebben a formában viszont annyira előnytelen lett az előlapi hasznos képernyőarány, hogy éppen a kávamentesítő trendeknek nem sikerült megfelelni – akkor meg mi a fenének a betüremkedés? Notch, ez egy olyan kérdés, amire Kínában, az Oppótól és a OnePlustól kezdve a Huaweien át a Vivóig inkább senki sem ad választ. Ázsiában ugyanis a menőség és a mimézis rokonszavak, a szenzorsziget pedig legalább addig marad, amíg az Apple ki nem talál valami mást.
A 720 x 1512 pixelen nem éppen éles, 5,85”-es LCD panel formája és ívei tehát adottak, azzal viszont a bevágás támogatói is kénytelenek lesznek egyetérteni, hogy így nem lehet: a szenzorsziget körül egyetlen a kijelző háttérvilágítása: a notch mintha árnyékot vetne erre a szekcióra. Az egyébként sem túl combos napfény alatti fényerő mellett ráadásul a panel éjszaka harsányan világos marad, a kékes kalibráción pedig nem lehet igazítani.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| uleFone X | Honor 7X | Xiaomi Redmi Note 5 | Nokia 6.1 | |
| Képátló | 5,85 hüvelyk | 5,93 hüvelyk | 5,99 hüvelyk | 5,5 hüvelyk |
| Felbontás | 720 x 1512 | 1080 x 2160 | 1080 x 2160 | 1080 x 1920 |
| Technológia | IPS LCD | IPS LCD | IPS LCD | IPS LCD |
| Fehér fényerő | 440 nit | 455 nit | 500 nit | 484 nit |
| Fehér fényerő (min.) | 23,4 nit | 3,0 nit | 1,1 nit | 2,0 nit |
| Fekete fényerő | 0,54 nit | 0,23 nit | 0,17 nit | 0,36 nit |
| Kontrasztarány | 814:1 | 1979:1 | 2941:1 | 1343:1 |
| Színhőmérséklet | 8244 K | 7919 K + kézi | 9331 / 8227 K | 8418 K |
Az érintési érzékenység legalább megfelelő, a rezgőmotor viszont gyengécske. Felülre 8 megapixeles kamera, fénymérő, közelségérzékelő és beszélgetési hangszóró került, de akár mindenféle egyéb, 3D-s szenzornak is jutott volna hely. Oké: nem 200 euróért születik meg a tökéletes iPhone klón, és el kell ismerni, ha az uleFone X-et megfordítjuk, a látvány kifejezetten közel kerül az eredetihez.
A 150,93 x 73,41 x 9,05 milliméteres és 217 grammos ketyere ugyanis nem csak az iPhone X vaskosságát veszi át: a fémkeret és a két üveglap illesztése tökéletes, és annyira masszív a váz, hogy komolyabb erőbehatásra sem lehet meghajlítani. Ha pedig a hátlapon az egyébként mutatós márkafeliratot és az ovális, jó helyen lévő ujjlenyomat-olvasót letakarjuk, az egyszeri vásárló akár az Apple ketyerével is összekeverhetné az utánzatot. A dupla kamera ugyanis a „helyén van” a bal felső sarokban, és még az üveglapok is ismerős csiszolást kaptak. Erről az oldalról nézve az uleFone X még szépnek is mondható, azaz a gyártónál jól főztek a cupertinói receptkönyvből.
Csakhogy már az alapanyagoknál félrement az ízvilág: az extra alsó sávval az uleFone X és 19:9 arányú kijelzője túl nyúlánk lett, hogy az ember minden pontját egy kézzel elérje, az iPhone X gesztusfunkciói helyett pedig virtuális gombok járnak, amelyek legalább elrejthetők. Az öröm az ürömben a 3,5 milliméteres port meghagyása felül, de máris jön a fekete leves: a microUSB kimenet annyira laza alul, hogy otthon három kábelből csak eggyel tudtam a ketyerét tölteni, a többi egyszerűen kicsúszott a járatból. Az uleFone-tól idevándorolt dobozban mellékelt csatlakozó már stabilabban helyre ment, a csomagolás egyébként még egy SIM-tűt, egy 5V / 1A-es adaptert, egy felhelyezett és egy bontatlan fóliát, valamint egy USB-OTG átalakítót rejtett, némi nyomtatvánnyal megspékelve.
Az akkumulátor nem képezte a csomag részét, azaz természetesen igen, csak már a ragasztott készülékházban lapult, és a jókora tömeget figyelembe véve nehéz volt megemészteni, hogy miért csak 3300 mAh-s fért bele. Aztán a specifikációból kiderült: az uleFone X támogatja a vezetékmentes töltést Qi szabványon, ami elismerésre méltó az árszegmensben. A jobb oldali bekapcsoló és hangerőszabályzó trió is pont jó helyen van, balra pedig akár két nanoSIM-et, illetve egy nanoSIM-et és egy microSD kártyát lehet a phablet gyomrába juttatni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!



