Kamerák, multimédia
Az uleFone X teljesen feleslegesen skálázza fel a 8 megapixeles előlapi kamera felbontását 13-ra, a 13 + 5 megapixeles hátlapi kombinációét pedig 16-ra, úgyhogy visszaállítottam a felbontásokat a szenzor paramétereinek megfelelően. Az előlapi modulhoz néhány arcszépítő funkció és effekt jár, az f/2,2-es rekeszértékkel szerelt, Sony IMX135-ös hátlapihoz pedig HDR, LED villanó, a segédkamerát bevető SLR mód, panoráma, önkioldó, villódzásgátlás és segédvonal. A puritán szoftver ennél többet nem tud, és nem is fürge a működése – a kontrasztalapú fókusz és a HDR kép mentése pedig kifejezetten lomha.
Eddig nem sikerült az uleFone-nak megoldania a mobilkamerák talányát: ez a kis gyártók szűkös erőforrásainak az átka, és ez az X-en is érződik. Középen éppenséggel egész sok részlet látható nappal, de már arrafelé is jelentős a zajmentesítés, a szélek pedig a szokásos módon homályosak. Ennél is zavaróbb a sárgás, fakó színegyensúly és a szűk dinamika, a lomha HDR ezen pedig inkább csak ront, semmint javít. A makrókra akár kellő mennyiségű részlet is juthat, míg az SLR mód, úgy tűnik, témától függetlenül csak a széleket mossa el, tehát túl sok gyakorlati haszna a másodkamerának nincsen. Este a főmodulnak sincsen: vakuval lehet ugyan próbálkozni, de azzal együtt is maszatosabb az uleFone X képe, mint egy három éves születésnaposé, aki fejjel esett a csoki tortának.
Videofelvétel legfeljebb 1080p-ben készíthető 30 FPS-sel, borzasztóan részlethiányos, remegős képpel (optikai vagy elektronikus stabilizálás nincs), újrafókuszálással és jelentősen megszűrt, sztereó hanggal. Az a helyzet, hogy amikor mifelénk a Huawei és Honor-féle, kínai nagyok mellett már a Xiaomi és a Meizu is mindennapos vendég, az uleFone-okat pedig külföldről kell ideutaztatni, árszinten ez a kamerateljesítmény éppen elég érv, hogy inkább egy megbízható márka mellett döntsön az ember, ha már spórolásra adta a fejét.
A Play Zene előadók, albumok, műfajok, dalok és listák szerint rendszerezi a helyben tárolt állományokat, a WMA kiterjesztéshez viszont bottal sem ér hozzá. Szerencsére adott a fülessel beüzemelhető FM-rádió, a galériához tartozó videolejátszó viszont annyira fapados, hogy a ritkább kódolások és a feliratok lejátszásához, illetve a teljes képernyő kitöltéséhez jobb áruházas alternatíva után nézni. Így is 1080p a legnagyobb felbontás, amit a hardver elbír, a HDR videók lejátszásáról pedig le kell mondani.
Az uleFone X alján két rács található, monó hang viszont csak a jobb oldaliból szól, közepes hangerővel és nem túl szépen, plusz a modult még könnyű el is takarni. A hangkép kissé lapos és a maximumon éles, a minőség mindenesetre a kategóriában elvárt átlagot hozza, aki pedig többre vágyik, egy olcsóbb Bluetooth hangfallal a legtöbb okostelefont lepipálhatja. A fülesre menő hang egyfelől nem torz vagy zajos, a sztereó áthallás mértéke is elviselhető, magyarán nincsenek hardveres problémák. Viszont a középkategóriás átlagot épp csak hozza a dinamika és a részletesség, míg a hangerő a mobilok között átlagosnak mondható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!