Hirdetés
Külső
Az E3 megjelenése egyértelműen a Sony formatervét idézi, van aki unalmasnak mondja már ezt, van aki egyediként jellemzi a szögletes kialakítást. Az igazság odaát lehet, mindenesetre tény, hogy tesztalanyunk nem hoz semmi innovatívat az iparágba, ami nem feltétlenül probléma, a viszonylag széles káva ellenére könnyedén átérhető a kijelző minden pontja, egy kézzel kellemesen használható a telefon, ergonómiailag sem lehet ostorozni a mobilt, annak ellenére, hogy 137,1 x 69,4 x 8,5 milliméteres dimenzióival egy kicsit magas növésűnek számít a kategóriában. Anyaghasználatot tekintve legfőképpen műanyagra és üvegre kell számítani, a kütyünek jó a fogása, nem csúszik ki a tenyerünkből, a 143,8 grammos tömeggel sem fogja lehúzni a zsebünket.
Az előlapot semmiképpen nem nevezném szépnek, hiába a karcálló üvegborítás mögé bújtatott, nagyobbacskának számító kijelző, a keret nagyon vastag lett, rengeteg kihasználatlan hely maradt, ami főleg az alsó részen zavaró. A Sony ugyanis már régóta a képernyőre száműzte innen a vezérlőgombokat, a mikrofont pedig legalulra szerelték, szóval semmi nem indokolja a nagy fekete területet. A megjelenítő 4,5 hüvelykes, felbontása pedig 480 x 854 pixel, az IPS-panel jó betekintési szöget és kiváló fényerőt biztosít, viszont csak szemből, hiszen ahogy elkezdjük forgatni a telefont, rohamosan csökkenni fog. A színekkel azonban nem vagyok megelégedve, kissé fakónak tűnik a kijelző, nem a legjobb minőségű panel, bár még mindig sokkal jobb, mint egy átlagos TFT. Az előlap felső része ad otthont a beszédhangszórónak, a VGA előlapi kamerának, az értesítőlednek, valamint a fény- és távolságérzékelő szenzoroknak.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | Sony Xperia E3 | Motorola Moto G | HTC Desire 510 | Samsung Galaxy Ace 4 |
| Fehér fényerő | 566 nit | 420 nit | 373 nit | 305 nit |
| Fekete fényerő | 0,77 nit | 0,58 nit | 0,24 nit | N/A |
| Kontrasztarány | 735:1 | 726:1 | 1556:1 | N/A |
| Színhőmérséklet | 7092 K | 7755 K | 6609 K | 7555 K |
Az oldalakat egy kicsit feldíszítették, a fenti képen jól látható, hogy némiképp csillogó borítást kaptak, ami igazából csak erős fényben látható. A jobboldalon figyelhető meg a jellegzetes Sony-féle bekapcsológomb, mely már egyáltalán nem annyira ormótlan, mint az első ilyennel szerelt modelleken, az alatta lévő hangerőszabályzó billentyű is igencsak helytakarékosnak mondható, nyomáspontjuk megfelelőnek mondható. Felül lehet a telefonba dugni a 3,5 milliméteres fülhallgatót, oldalt pedig a microUSB csatlakozót vehetjük igénybe.
A hátlap nem a felsőkategóriában használt üvegből készült, hanem egyszerű, de legalább matt felületű műanyagból. Az ujjlenyomatok nem látszódnak meg rajta, és a tesztidőszakból következtetve egyáltalán nem karcolódik attól, hogy az asztalra helyezzük. A bal felső sarokban lapul az öt megapixeles kamera és a ledes villanó, középen a Sony felirat és az NFC logó tekinthető meg, alul pedig egy hangszóró vonza magára a tekintetet. A hátlap a töltőcsatlakozónál megkezdve vehető le, akkor láthatjuk a hűtést biztosító alumínium lap mögé bújtatott (ezáltal nem cserélhető) akkumulátort, valamint ez a művelet szükséges ahhoz is, hogy a microSIM és a microSD kártyákat behelyezzük a foglalatokba.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
