Bevezető, külső
Hosszú ideje vagyok a Sony aktív zajszűréssel szerelt, vezeték nélküli fül- és fejhallgatóinak a kedvelője, mindig örömömre szolgált, ha volt lehetőségem kipróbálni őket. Így természetesen akkor is megörültem, amikor a japán cég magyar képviseletétől megkeresést kaptam, hogy érdekelne-e egy új audiotermék, amit még a bemutató előtt ki is tudnak futározni hozzánk, lehet tesztelni, és lesz online kerekasztalbeszélgetés is a régiós kollégákkal, ahol elmondják, szerintük miért és mire jó az új cucc. Hazudnék, ha azt mondanám, nem csalódtam kicsit, amikor rájöttem, hogy nem a WH-1000X szériából érkezik a Mark 5, hanem valami más lesz a téma, aztán megláttam a WF-L900-at és csalódottságom el is párolgott.
Hirdetés
Sőt, örömbe csapott át, amikor kiderült, a marketinges részleg úgy döntött, könnyebben megjegyezhető, kimondható és leírható módon is elkereszteli az új terméket, melynek így a becsületes neve LinkBuds lett. (A korábbi névadási séma sem totál érthetetlen egyébként, a fejhallgatók esetében WH a Wireless Headphones, a fülhallgatókéban a WF pedig a Wireless Free rövidítése, az X előtti szám a terméket, az M utáni szám pedig a generációt jelöli.)
A LinkBuds megjelenésében egyszerre hasonlít egy bagelre, egy bevásárlókocsi kerekeire és egy futurisztikus űrhajóra szerintem, de más open-ear fülhallgatóra biztosan nem. A fülesek két részből állnak, a felsőben kapott helyet minden elektronika és az akkumulátor, illetve itt csatlakozik a tokhoz és ezen keresztül tölt is. Az alsó rész ezzel szemben csak a hangok megszólaltatásáért és a külvilág hangjainak beengedéséért felel. Itt van ugyanis a gyűrű formájú, középen nyitott 12 milliméteres meghajtó, a hangszórót fedő membránt egyedi módon a házba integrálva. A Sony állítása szerint különböző országok lakóit vontak be a termékfejlesztésbe, akiknek adottságait megvizsgálva tervezték a formát úgy, hogy az minél többeknek kényelmesen illeszkedjen a fülébe.
A stabilitást szolgálja a dobozban található öt pár csúcsos kis gumi is (XS-től XL méretig), melyeket a LinkBuds felső részére lehet ráhúzni és a fülkagyló antihelix részén támasztják meg az eszközt. A gyűrű a tragus és az antitragus között akad meg, a hallójárat bejáratában, a conchában. Nekem az M-es méretű gumicsúccsal kényelmesen ült a fülemben a LinkBuds, de a barátnőm még csak kipróbálni sem tudta, túl kicsi füle van hozzá. Nálam a stabilitással nem volt probléma, egyszer mozdult el a fülemben a füles, akkor viszont meg sem állt, amíg ki nem ugrott. A felső rész a nehezebb, egyszerűen kihúzta a súlya. A kényelem hosszú távú, több órás használat során is érvényes, nem éreztem kellemetlen nyomást, húzást a fülemen, de a 4,1 grammjukkal annyit azért igen, hogy emlékezzek rá, épp fülhallgatóval járkálok. A fej síkjából a fülhallgató nem nagyon áll ki, de ha oldalunkra fordulva ledőlnénk vele, akkor kellemetlen élményben lesz részünk.
Két óra folyamatos zenelejátszás, telefonálás és videó nézés mellett a LinkBuds harminc százalékot merült, a Sony üzemidő kapcsán 5,5 órányi visszajátszást ígér egy töltéssel és 12 óra extra naftát a töltőtokban. Tíz perc a bölcsőben másfél órányi működésre elég energiát ad. A bemutatón nagyon hangsúlyozták, hogy milyen apró a készülék, ez a hordozó tokra is igaz: 34 gramm és akkora, mint egy jegygyűrűs díszdoboz. Ennek viszont hátránya is van, ráadásul több. Nincs vezeték nélküli töltés, csak az USB-C-n keresztül szed fel áramot (5 wattal) a bölcső. A fedelet nem mágnes tartja a helyén, hanem egy nyomógombos kampós zár. Az állapotjelző LED (zölden világít, ha elég a töltöttség, pirosan, ha 20 százalék alá esett, kéken villog párosítás módban) alatti gombot benyomni egy kézzel tanulandó művelet, ráadásul a zsanér szó szerint fellöki a tetőt, ami kiránthatja kezünkből a fülest. A bölcső hátulján a töltőcsatlakozó mellett egy párosításra kényszerítő gombot találunk, alul apróbetűs rész, felül Sony logó. Kinyitva a két füles néz ránk, helyük egyértelmű, de szürke L és piros R betű is segít őket visszatenni. Az alsó részt mágnesek, a felsőt két apró kampó tartja a helyén, kivenni-bedugni egyszerű művelet, nem kell precíznek lenni sem, mert ha a tok fedelét lecsukjuk, az mindent a helyére tol.
A kialakítás IPX4 szabvány szerint cseppálló, ráadásul valamennyire környezetbarát is. A cég állítása szerint újrahasznosított anyagokat is felhasználtak a termékben, a csomagolás pedig teljesen műanyagmentes. Utóbbit én is tudom bizonyítani, a fülhallgatón és a töltőkábelen kívül más nem tartalmazott műanyagot a dobozban. Fehérben (ami inkább piszkos szürke) és szürkében (ami inkább fekete) kerül piacra az eszköz, a matt műanyag bő egy hét alatt nálam nem szedett magára foltokat vagy karcokat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!