Használat, hangzás
Mivel a LinkBuds közepén vagy egy lyuk hangátjárónak, így a külvilágot folyamatosan úgy fogjuk érzékelni, mintha szabad lenne a hallójáratunk. A Sony-nál kimondottan ez volt a cél, a fülhallgatót arra tervezték, hogy az eszközt viselője hosszabb ideig használhassa, miközben a külvilágot és hívások közben saját magát is tisztán hallja. Utóbbi tapasztalataim szerint tökéletesen működik, telefonálni a LinkBuds használatával kényelmes és jó, a vonal túlsó végéről sem érkezett panasz a hangomat illetően. Ezért a V1-es processzor felel, ami DAC és félmilliárd mintával betanított mesterséges intelligencia segítségével képes megkülönböztetni a felesleges háttérzajokat a beszélő hangjától. A mikrofonok által felvett hangerő és hangminőség is jó, ugyanakkor erős háttérzaj mellett digitális visszhangot tapasztaltam több alkalommal, ezt hallani a lenti videóban. A vonal túloldaláról beszélő másik fél hangját mi tisztán és természetesen halljuk, csak az egyik füles is használható magában hívásokhoz és tartalom hallgatásához is.
Ez az élmény kicsit szétesik azonban akkor, ha zenét akarunk hallgatni. Csendesebb környezetben, így otthon, irodában, futópályán nincs annyi zavaró külső tényező, viszont egy forgalmasabb közlekedési csomópont, vagy épp egy régi BKV busz zaja már elnyomja az 50-60 százalékos hangerőn szóló zenénket, egy csendesebb hangokkal operáló dalt (például Sloppy Jane-től a Party Anthem első fele) teljesen élvezhetetlenné téve. A fülhallgató képes automatikusan növelni vagy csökkenteni a külvilág zajainak megfelelően a hangerőt, de ez számomra inkább volt zavaró, mint kellemes. Csendes környezetben ülve azonban 50 százalékos hangerőn tisztán szól minden, a billentyűzet püfölése tompán, az egy szobával arrébb ülő kollégák beszélgetése már nem hallatszik.
[+]
A LinkBudsról általánosságban elmondható a kiegyensúlyozottság: alapértelmezett beállítások mellett nyílt, tágas a térérzet, a zárt fülhallgatókhoz szokott fülnek súlytalannak érződhetnek a mély hangok, ám ezt kellő mennyiségű basszussal próbálja ellensúlyozni a Sony, mellette pedig tiszta és részletes a kínált magas és középtartomány. A hangból a kialakítás miatt ugyanakkor hiányzik az a lendület és dinamika, amit az in-ear fülhallgatók tudnak kínálni, helyette sokkal természetesebben, nyitottan szóló végeredményt kapunk. A hangzásra rásegít a Sony saját fejlesztésű digitális hangjavító motorja (DSEE) a tömörített forrásból származó magas frekvenciájú hangok helyreállításával, a kapott eredményben nincs nincs digitális zaj. Van opció a 360 Reality Audio funkció bekapcsolására a társított applikációban, ez viszont megöli a természetes eredményt egy minimális, de folyamatos alapzajjal. Méretéhez képest jó hangzást biztosító fülhallgatóról van szó, hallgatása közben bele lehet feledkezni simán egy vonósegyüttessel közreműködésben készült koncertfelvételébe (Ex:Re with 12 Ensemble) egészen addig, amíg meg nem szólal mellettünk a telefonunk. A hangerő függvényében kihallatszódik, hogy épp mi megy a fülhallgatón, ám ezt átlagos távolságból nem fogják érzékelni a mellettünk ülők. Ha valaki a vállunkra hajtja a fejét, az már tompán, de hallgathatja velünk együtt a zenét, podcastet. Utóbbiak egyébként kifejezetten jól szólnak, főleg ha az EQ-t a beszédkiemelésre állítjuk.
[+]
A fülhallgató irányításához érintőfelületet keresnünk kár, a LinkBuds beépített giroszkóppal és gyorsulásmérővel van felszerelve, ezekkel az apró koppintás átveszi az érintés szerepét. A fülhallgatót vagy a Sony ajánlása szerint inkább a tragust kell kopogtatnunk fejünk oldalán, ahol fülünk és arcunk találkozik, az innen felvett rezgéseket a fülhallgató érzékeli és ezek alapján teljesíti a programozott parancsot. Egyszeri érintésre nem reagál a véletlenek elkerülése érdekében, két vagy három koppintáshoz rendelhetünk hozzá zenevezérlési és hívásbeállításokat: felvehetünk vagy lerakhatunk, elutasíthatunk vagy átirányíthatunk hívást, számok között léptethetünk, hangerőt variálhatunk, elindíthatjuk a Spotify-t, hangsegédet aktiválhatunk, vagy szüneteltethetünk és újraindíthatunk lejátszást. Utóbbi kettő mehet egyébként más módon is, a Google Asszisztens és az Amazon Alexa parancsszóra is aktiválható, a lejátszást pedig a fülhallgató automatikusan szünetelteti, amikor kivesszük és újraindítja, amikor a fülbe visszatesszük. Akaratlan parancsok azonban így is születnek: például a maszkom levétele közben azt hitte a füles, hogy léptetni akartam a zenét, de rendszeresen szünetre parancsolta az evés közben a laptopomon nézett videót, mert az állkapcsom rágó mozgásáról azt hitte, hogy tapogatom a fülemet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
