Bevezető, tartozékok

Tavaly júliusban megjelent a nagy dérrel-dúrral beharangozott Samsung Galaxy S, amely bár magabiztosan hozta a kötelezőt, az úgynevezett wow-effect elmaradt, az állunkat azért nem keresgéltük a padlón. Ettől függetlenül egy igen korrekt gépről volt szó, amely a mai napig megállja a helyét a kínálatban, az eladások is ezt igazolják. Idén barcelonában pedig bemutatták a következő modellt, az i9100 Galaxy S 2-t, amely minden téren túl akarja szárnyalni a híres elődöt.

[+]

Már a februári Mobile World Congress is a Galaxy S II-től volt hangos, azóta pedig folyamatosan ketyeg a marketinggépezet, szinte minden héten kaptunk valamilyen kóstolót a koreai gyártó új zászlóshajójáról, melyre sokan szinte messiásként tekintettek. A specifikációkat tekintve ez nem is csoda: bivalyerős hardver, a legújabb Android rendszer, valamint a szanaszét reklámozott Super AMOLED Plus kijelző jellemzik a gépet; ezen szavak hallatán a legtöbb telefonrajongónak összefut a nyál a szájában. Lássuk, képes-e megfelelni a várakozásoknak!

[+]

Hozzánk egy forgalomba nem kerülő tesztkészülék érkezett, így a csomagolásról és a tartozékok minőségéről nem tudok nyilatkozni. A mi dobozunkban egy microUSB-kábel, egy hálózati töltő és egy sztereó headset lapult, a boltokban kapható modell mellett egy microSD kártya és egy speciális microUSB kábel is lesz, utóbbi segítségével csatlakoztathatunk például pendrive-okat a mobilunkhoz (ez az úgynevezett USB on the go funkció); a füles egy jó minőségű darab, közepes hangerő és dinamikatartomány jellemzi.

Külső

Tesztalanyunkat az ember önkéntelenül is az elődjével, a Galaxy S-sel hasonlítgatja össze. Az anyaghasználat maradt, a GSII-ben is a plasztik dominál, amelyet már az elődnél is többen furának éreztek, hiszen egy felső kategóriás modellbe sokak szerint fém borítás dukál. A telefon mérete 125,3 x 66,1 x 8,49 milliméter, az alig 8 és fél milliméteres vastagságával pedig a legvékonyabb okostelefon a piacon, két tizeddel megelőzve a Sony Ericsson XPeria arc-ot. A 116 grammos tömege is különleges, a gyakran féltégla nehézségű okostelefonok között kuriózum egy ilyet kézbe venni, ráadásul az enyhén ívelt alsó rész miatt szépen a tenyérbe is simul, így biztosítva a stabil fogást.

[+]

Az előlap nagy részét a 4,27 hüvelykes érintőképernyő foglalja el, szerintem ezzel senkinek nem mondtam újat. Felül található a hangszóró, a fény-szenzor, a közelségérzékelő és a 2 megapixeles másodlagos kamera, melyet elsősorban videótelefonálásra érdemes használni. Az előlap egyetlen fizikai gombja az alsó sáv közepére került, a billentyűt egyszer megnyomva a készenléti képernyő első oldalára ugrik a rendszer, dupla klikkre pedig a hangvezérlőt varázsolhatjuk elő. A gombot két kapacitív technológiát használó érintőbillentyű fogja közre: a bal oldalit tapizva előcsúsznak a beállítások, a jobb oldalit simogatva pedig visszaléphetünk az előző oldalra.

[+]

A kijelző képátlója 0,27 hüvelykkel nőtt a Galaxy S-hez képest, a felbontás viszont maradt: tesztalanyunk is 800 x 480 képponttal operál, a karcolásokkal szembeni ellenállást pedig a Gorilla Glass bevonat biztosítja. A panel Super AMOLED Plus technológiájú, amely mint a neve is mutatja, az eddig használt Super AMOLED továbbfejlesztése. A minőség kiváló: tűéles képeket, vibráló, élénk színeket, óriási betekintési szöget és komoly fényerőt kapunk, utóbbi állítólag 18 százalékkal erősebb az elődjénél. Ezt persze nem tudtuk lemérni, ilyen szempontból normál fényben nagyjából egyforma a két panel, sötétben viszont érezhetően erősebben világít a Plus. Közepes fénynél nagyon jól olvasható, az erős napfény viszont érezhetően odatesz neki, bár a konkurens technológiáknál érezhetően jobbak a láthatósági viszonyok. A Super AMOLED-ben használt pentile mátrixot egy sztenderd RGB mátrixra cserélték le, amely 50 százalékkal több subpixellel kecsegtet. Ezért bár a Galaxy S2 és az S felbontása megegyezik, előbbi érezhetően tisztább képet tud felmutatni a másfélszeres subpixel-szám miatt, a sávosodás eltűnt a panelről. A tónusokat ráadásul három lépcsőben állíthatjuk a szoftverben, mellyel a Super AMOLED kissé túlszaturált színeit fakóbb árnyalatokra cserélhetjük.

Super AMOLED Plus vs Super AMOLED

A hátlap kettős érzéseket váltott ki belőlem: egyrészt irtó jól néz ki a fekete, bordázott plasztiklapka, amelyet az ezüst Samsung felirat és a kamerát és vakut körbevevő, szintén ezüst színű fémkeret roppant elegánssá tesz. Másrészt maga a borítás alig pár gramm, viharos időben vigyázni kell, hogy memóriakártya-cserénél nehogy az elfújta a szél következő epizódjába csöppenjünk vele; érezni, hogy spóroltak az anyaggal a vékonyságra és könnyűségre igen érzékeny koreaiak. A fedlapot nem túl egyszerű lefejteni, több helyen is rögzül a készülékházhoz; emiatt viszont nagyon pontos az illeszkedés, egy átlag felhasználó pedig nem fogja naponta cserélgetni. Alul kapott helyet a külső hangszóró, amely kellemes hangerővel rendelkezik, így kihangosított hívásokhoz ideális. Zenehallgatáshoz már nem annyira, a dinamikatartomány keskenysége és a magasabb hangerő torzító hatása miatt nem kell audiofilnek lenni ahhoz, hogy visszadugjuk a fülest. Tovább boncolva a gépet a borítás alatt az akkumulátort, valamint a microSD-kártya és a SIM-kártya foglalatát találhatjuk; érdekes, hogy míg előbbi cseréjéhez a telep kivétele is szükséges, utóbbi kivételéhez nem kell az akkuhoz nyúlnunk. Persze SIM-csere esetén amúgy is újraindul a rendszer, viszont így a memóriakártyát sem babrálhatjuk reboot nélkül (a hot swap csak álom marad); érdekes koncepció, az biztos.

[+]

Az oldalsó interfészek és gombok száma négyre csökkent, ez részben az alul található Mobile High-definition Link portnak nevezhető. Ez a szabvány egy egységes interfészt definiál a multimédiás eszközök csatlakoztatására: egy microUSB-aljzattal van dolgunk, ezen keresztül köthetjük a számítógépre vagy a hálózati töltőre a mobilt, de ezek mellett 1080p-s HDMI kivezérlésre, valamint az úgynevezett USB on the Góra is képes a készülék. Az MHL porton kívül a bal oldalon találjuk a hangerő-szabályozó billentyűket, jobb oldalt pedig a képernyő lezárására és feloldására, valamint a ki- és bekapcsolásra szolgáló gombot láthatjuk, a 3,5 milliméteres kimenet pedig felül, enyhén jobbra tolva kapott helyet.

[+]

Hardver, sebesség

A hardveres specifikációknál egy kicsit elszaladt a ló a Samsung mérnökeivel, sikerült megalkotniuk a mai mobiltelefon- és táblagép-kínálat legerősebb gépét; legalábbis ami a borítás alatti vas képességeit illeti. A gép lelke egy kétmagos Exynos processzor, amely magonként 1,2 GHz-en ketyeg. A grafikus számításokat egy négy fragment processzorral szerelt MALI-400 GPU végzi, amely mellé 1 GB LP-DDR2 RAM került; az LP a low power szavakat takarja, amely az átlagosnál alacsonyabb energiafelvételre utal. Ezek mellett 2 GB ROM és 12 GB belső memória áll a rendelkezésünkre, utóbbit természetesen bármikor kibővíthetjük egy micro-SD kártyával. A processzor és a grafikus egység képességeire nem térnék ki külön, lévén ezekkel már részletesen is foglalkoztunk egy-egy cikkünkben.

A mobilon az android rendszer 2.3.3-as verziója, azaz a Gingerbread fut, szinte akadásmentes működést produkálva. Bár a Gingerbread még nem támogatja a két magos processzorokat, az 1,2 GHz-es órajel jótékony hatással van a rendszer sebességére. Persze azért a második processzormag sem marad kihasználatlanul, a Samsung mérnökei ahol tudtak, belenyúltak a rendszerbe, hogy a legtöbbet hozzák ki az Exynos-ból. A főképernyő lapozása és a menü görgetése teljesen folyamatos, az alkalmazások szinte azonnal elindulnak, a Google Maps szélsebesen rajzolja a térképet, a képek kétujjas nagyítása pedig igen komoly sebességgel megy végbe.

Külön ki kell emelnem az alkalmazások közötti váltást, azaz a multitaskingot: a procedúra rettentő gyors, a háttérbe pakolt programok egyáltalán nem zavarják az éppen futókat, a letöltések és szinkronizálások is a felhasználó számára láthatatlanul mennek végbe. Az 1080p-s videók lejátszása és felvétele meg sem kottyan a masinának, a két magra optimalizált internetböngésző pedig egyszerre több oldalt nyitva tartva is hasít. Persze mivel androidról beszélünk, a Galaxy S II-t is meg lehet akasztani, néhol tapasztalható egy kis röccenés, a képernyő feloldása sem teljesen sima, a telefon forgatása közben bekövetkező orientáció-váltás pedig még mindig nem a leggyorsabb; általában viszont olajozott a működés, tesztalanyunk a mai droidos kínálat legkomolyabb sebességbeli élményét nyújtja. Érdekesség, hogy a főoldalra kipakolható naptár-widgetek csúnyán beleköpnek a levesbe, ezek felett lapozgatva és a tartalmukat görgetve kellemetlen akadásokat tapasztalhat az ember. Fura módon ezt csak az említett két minialkalmazásnál tapasztaltam, ennek okára máig nem derült fény, álmatlan éjszakákat okozva ezzel a szerkesztőség tagjainak.

Operációs rendszer, felhasználói felület

A készüléken az Android rendszer legfrissebb, 2.3.3-as variánsa fut, amely anno a szintén Samsung által gyártott Nexus S-en debütált. Ez amolyan referenciamodell volt, amelyet az új verzió képességeinek bemutatására szántak, a felhasználói és a rendszer felület bárminemű módosítása szigorúan tilos volt. A Galaxy S II esetében viszont szabad kezet kaptak a Samsung mérnökei, akik éltek is ezzel a kiváltsággal, az alap felhasználói felületet a saját UI implementációjukra, a TouchWiz 4.0-ra cserélték, amely ezen a készüléken debütált.

A változások már a képernyő feloldásakor szembe tűnnek: az eddigi csúszkás módszert ugyanis egy, a bada rendszerből ismerős megoldásra cserélték, a képernyővédőként beállított képet végig kel húznunk a panelen. A kijelzővédő néhány adatot is közöl velünk, ilyen az aktuális dátum és idő (amelynek pozícióját három lépésben szabályozhatjuk), a háttérben futó zenelejátszót is innen vezérlőbillentyűi, valamint a nem fogadott hívások és a beérkezett üzenetek. Utóbbiak egy-egy csúszkaként vannak jelen a képen, melyeket elhúzva azonnal a megfelelő menübe ugrik a rendszer. A fentről lehúzható panel az értesítések mellett új elemekkel bővült: segítségével bárhonnan ki- és bekapcsolhatjuk a WiFi-t, a Bluetooth-t és a GPS-t, lenémíthatjuk a telefont és letilthatjuk a képernyő elfordulásait, valamint a zenelejátszót is vezérelhetjük.

A készenléti képernyő is átesett egy kisebbfajta átalakításon. Érdekes módon a legelső lap a főoldal, ezt már a bada rendszerben is eljátszották a koreai programozók, akkor sem fogadtam kitörő örömmel; persze ezzel azért simán együtt lehet élni. Ha széthúzzuk két ujjunkat az egyik lapon, az oldalaink kicsinyített másait láthatjuk, amelyeket szabadon rendezgethetünk, törölhetjük őket, vagy akár egy újat is hozzáadhatunk, ezek száma hétben van maximalizálva. A főmenü a régebbi TouchWiz verziókból már ismerős, oldalirányban lapozható fajta, az ikonok nagy részét pedig rajzolt hatású ábrákra cserélték. Utóbbi nekem annyira nem jött be: nem arról van szó, hogy csúnya lenne, hiszen ízléses és fiatalos kis grafikákkal van dolgunk, viszont egy ilyen masszív képességekkel rendelkező telefonhoz valami komolyabb dukál; persze ennek megítélése szubjektív. Ha az ujjunkat lenyomva tartjuk a lapok alatti kis körök egyikén, egy csúszka jelenik meg, mely segítségével villámgyorsan navigálhatunk az egyes oldalak között. A TouchWiz 3.0-tól elérhető, iOS-ben és badában is tapasztalható ikonokba épített értesítések viszont hasznos kiegészítései a rendszernek: sok alkalmazás a kiskép jobb felső sarkában található, narancssárga körben jelzi, ha valami mondanivalója van.

Android rendszer lévén a főképernyő oldalait kedvünkre telepakolhatjuk ikonokkal, minialkalmazásokkal, mappákkal és parancsikonokkal, valamint mozgó háttérképeket is beállíthatunk. Utóbbiból két bónuszt kapunk, amelyek egyaránt igen csúnyácskák, viszont a készenléti képernyőre feltűzhető programok terén jó pár extrát kapunk, így összesen 30 minialkalmazásból válogathatunk. Többfajta óra, naptár, rss-olvasó és egyéb program között tallózhatunk, amelyek egy részét át is méretezhetjük, ennek menete a Motorola-féle MotoBlur rácsos módszerére emlékeztet. Nagyon jó dolog, hogy egy minialkalmazás feltűzése után a rendszer nem lép ki a widget-rendező módból, így sokkal jobb hatásfokkal szabhatjuk testre a felületet. A lapozás is jópofa: az oldalak között nem csak a képernyő húzogatásával, hanem a telefon döntésével is navigálhatunk; igaz, ennek nagyobb a füstje, mint a lángja, a jól bevált módszerrel bőven kényelmesebb a dolog. Összességében nem rosszak a minialkalmazások, bár ennél azért többet vártam volna, egy zenelejátszót vagy Facebook-klienst például boldog szívvel pakoltam volna ki a kezdőoldalra.

Alapképességek, naptárfunkciók

A TouchWiz 4.0 a telefonkönyv kialakításának átvariálását is magával hozta. A Névjegyek alkalmazás a tárcsázót, a hívásnaplót és a kontaktlistát tömöríti, így minden telefonálással kapcsolatos funkciót egy elérhetünk egy helyen. Az alap Google-fiók mellett több egyéb szolgáltatással is szinkronizálhatjuk a névjegyeinket, ilyen a Facebook, a Hotmail, a Yahoo!, a MySpace és a Linkedin, de ezek mellett saját szinkronizációs szervert is felvehetünk, valamint az Exchange ActiveSync is elérhető. A névjegyek összekötése kissé nyögvenyelős, bár a rendszer általában felajánl pár találatot, néha nagyon mellé tud lőni, a HTC Sense 3.0 algoritmusával labdába sem tud rúgni. A profilokat összeláncolva a képeket is behúzza a rendszer, így híváskor a partnerünk fotója jelenik meg a kijelzőn. A probléma ezzel az, hogy a fotókat a rendszer mindenképpen négyzet alakúra szabja át, viszont a kép nem tartja meg az arányait; így rengeteg ismerősöm törpévé avanzsálódott a torzítás miatt. Visszatérve a telefonálásra, a beszédminőség egyébként megfelelő, vevői és fogadói oldalon is tisztán és érthetően szól a készülék.

Az SMS-kezelő terén sok innovációt nem kapunk, de ezen a téren nem is nagyon lehet villogni. A chatfolyam-nézet alap, újdonság viszont, hogy beállíthatjuk a bejövő és kimenő üzenetek háttérszínét, valamint engedélyezhetjük az úgynevezett osztott nézetet. Ez fektetett orientációban működik, ekkor a bal sávban a partnereket, jobb oldalt pedig a hozzájuk tartozó üzeneteket tallózhatjuk; ezt egyébként az e-mail kliensbe is beépítették. A szövegeket a virtuális billentyűzettel pötyöghetjük be, az alap androidos klaviatúra mellett egy, a TouchWiz 4.0 szürkés színvilágához jobban illeszkedő modellt is kapunk; persze bármikor visszatérhetünk a Swype-képes beépített megoldásra. Az érintések észlelése egyébként mindkét billentyűzeten nagyon pontos, a félregépelések csak nagy ritkán adódtak.

A naptárprogram is Samsung gyártmány, az eseményeket napi, heti és havi bontásban nézegethetjük, a szinkronizálási lehetőségeink pedig hasonlóan sokrétűek, mint amit a névjegyzéknél tapasztalhattunk. Ráadásul a készenléti képernyőre is kipakolhatjuk a kalendáriumot, erre négy, szabadon átméretezhető minialkalmazást kapunk, melyek a napi nézettől a havi bontásig skálázódnak. A szervezőfunkciók ellátására kapunk még két noteszalkalmazást a Jegyzetek és a Feladatok személyében (utóbbiban riasztást is rendelhetünk a bejegyzésekhez), egy tudományos számológépet, valamint egy Mininaplót, amely GPS-koordinátákkal és képekkel dobja fel a mondandónkat.

Extra szoftverek

Az extra szoftverek osztogatásánál igen bőkezűek voltak a Samsungnál, az alap androidos programok mellett jó néhány bónuszt találhatunk a rendszerben, amelyek jól kiegészítik az amúgy is kellemes kínálatot. Kapunk négy úgynevezett hubot, amelyek különböző tartalomtípusokat hivatottak egy fedél alá tömöríteni. A Social hub már a Galaxy S-ben is jelen volt, igaz, sok hasznát nem vettük; a helyzet körülbelül most is ez, az alkalmazásba a különböző szociális hálózatok és e-mail szolgáltatók fiókjait regisztrálhatjuk be, így egy helyen láthatjuk az összeset. A Music hub egy zenebolt, Readers hubban könyveket és újságokat szerezhetünk be elektronikus formában, a Game hub pedig játékok váárlására jó; mindháromban közös, hogy kis hazánkban jelenleg nem érhetjük el a fizetős szolgáltatásokat, viszont a legtöbb hubnak van próbaverziója. Ha pedig valami új programra vágyunk, a Market mellett a Samsung Apps kínálatát is átfuthatjuk.

A multimédiás extrákat egy kép- és egy videószerkesztő alkalmazás képviseli. Előbbi elsősorban a fotóink effektezésére használható, utóbbival pedig képeket és videókat fűzhetünk össze, a kész mű alá pedig saját zenét is pakolhatunk. A videókészítő program érdekes módon maximum 720p, azaz 1280 x 720 képpontos felbontású filmeket képes kirenderelni, miközben az 1080p-s felvételeket is simán megeszi. Persze egyik program funkcionalitása sem ér fel a legegyszerűbb számítógépes alkalmazásokéhoz, a képszerkesztő néhány effekt erejéig jól jöhet, nagy szükség azonban egyikre sincs. Kapunk egy RDS-képes rádiót is, amely semmi innovatívat nem mutat fel, de ezen a téren nincs is erre szükség, megbízhatóan tesz a dolgát. A használatához igénybe kell vennünk a fülhallgatót, mivel a mobil azt használja antennaként.

Találunk továbá egy Hírek és időjárás névre hallgató programot is, amely, mint a neve is mutatja, az aktuális időt és a történéseket jeleníti meg. Sokkal hasznosabb viszont a Feladatkezelő, mellyel többek között a futó folyamatok memória- és processzorhasználatát monitorozhatjuk, szükség esetén pedig be is zárhatjuk őket. Egy okostelefon mit sem ér a megfelelő irodaszoftver nélkül, ezt a szerepet most a Polaris Office tölti be. Egy nagyon korrekt, Office-kompatibilis szerkesztővel van dolgunk, amellyel táblázatokat, szöveges dokumentumokat és diasorokat manipulálhatunk, ráadásul a pdf fájlokkal is játszva megbirkózik. További extra a Lost Phone Management szolgáltatás, melyet a Beállítások menü Hely és biztonság pontjában kapcsolhatunk be. Ekkor SIM-kártya csere esetén SMS üzenetben értesít minket a készülék, ráadásul így távolról is zárolhatjuk és nyomon követhetjük a mobilt, valamint az adatainkat is kitörölhetjük a háttértárról.

Multimédia

A zenelejátszó nagyon kellemes dizájnnal és remek testreszabási faktorral dicsekedhet. A dalokat rengeteg aspektus szerint listázhatjuk, ezek közül ráadásul mi dönthetjük el, melyek kerüljenek a felső sávba. A beépített hangszínszabályozóban 8 előre definiált beállítás közül válogathatunk, akinek pedig ez nem elég, saját magának is összeállíthat egyet. További extra az effektező és a vizualizáció, bár utóbbi egy kicsit lassú, mintha túl ritkán mintavételezné az éppen játszott zenéket. A szoftver virtuális 5.1 hangzást is képes kivezérelni a 3,5 milliméteres kimeneten keresztül, egy sztereó hangfalpárt azért nem változtat moziteremmé, viszont fülhallgatóval igen kellemes élményt nyújt. A lejátszó rengeteg formátummal meg képes birkózni, a lista tekintélyt parancsoló: az MP3, OGG, AAC, AAC+, eAAC+, AMR-NB, AMR-WB, WMA, WAV, MID, AC3, IMY, FLAC és XMF kiterjesztésű fájlokat is gond nélkül üvöltethetjük.

Kapunk egy igen jó videólejátszó programot is, amely a két magos processzornak köszönhetően úgy eszi az 1080p-s filmeket, mint kacsa a nokedlit. A támogatott formátumokkal itt sincsen gond, az MPEG4, H.264, H.263, WMV, DivX, Xvid, VC-1 videókat gond (és mindennemű akadás) nélkül lejátssza a szoftver, viszont az AAC 5.1 csatornás hangot nem tudja megemészteni; erre érdemes odafigyelni, nehogy a végén némafilmet bámuljunk. A feliratokkal is jól boldogul, feltéve, ha a .srt kiterjesztésű fájl és a videó neve megegyezik; a szövegek méretét három lépésben állíthatjuk, ráadásul tizedmásodperc alapon szinkronizálhatjuk is azt. A virtuális 5.1 kivezérlés itt is elérhető, ráadásul a képernyő színtónusát és fényerejét is állítgathatjuk, valamint az úgynevezett kültéri módot is bekapcsolhatjuk a minél kellemesebb élményért; persze az egérmozi-hatáson ez semmit nem változtat, értékelhető filmezéshez még a 4,3 hüvelykes képernyő is kicsi.

A készülékben található egy maximum 8 megapixeles, azaz 3264 x 2448 képpontos felbontású fotók készítésére alkalmas, autofókuszos kamera is, amely mellé egy LED-es villanó is került. A kameraszoftver rengeteg beállítási lehetőséggel operál: állíthatunk a képminőségen, a fényértéken (-2 és +2 között), a fehéregyensúlyon, bekapcsolhatjuk a geo-tagginget, a pislogásészlelést, a képstabilizációt, valamint rengeteg effekt és egyéb nyalánkság közül válogathatunk. A gyakran használt opciókat ki is tűzhetjük a felület jobb oldalára, szám szerint összesen négyet. Természetesen videókat is rögzíthetünk a géppel, a maximum felbontás 1920 x 1080 pixel, másodpercenként 30 képkockás sebességgel. Felvételek készítésénél is rengeteg beállítás közül szemezgethetünk, bár a kínálat jóval kisebb a fotó módnál tapasztalható opció-orgiánál, még így is bőven az átlag felett van a testreszabási lehetőségek száma.

Bár a képek egy monitoron vagy a telefonon megtekintve kellemes minőséget sugallnak, száz százalékos nagyításnál már nem ez a helyzet. A zajszűrő algoritmusnak hála kissé elmosott képeket kapunk, az apró részletek ezért oda is vesznek. A dinamikatartomány kicsi, egy minimális kromatikus aberráció is fellelhető; a 8 megapixeles felbontásnak hála viszont egészen élvezhető képeket készíthetünk a géppel; persze mindaddig, amíg rá nem nagyítunk a részletekre. A makró mód nem rossz, az alábbi fotók némelyikét 5-10 centiméterről fényképeztem, az eredmény egészen kellemes lett. A vaku pedig hozza az elvárt szintet: a pár méteres hatótávolság miatt komolyabb esti fotózásra nem alkalmas, a bulik megörökítésére viszont tökéletes. Kipróbáltuk a Full HD videófelvételt is, az eredmény korrekt egy mobiltelefonhoz képest, a gyors mozgások azért megfektetik a szoftvert; a tesztvideó itt látható.

Adatkommunikáció, internet, szenzor alapú vezérlés

A készülék adatkommunikációs képességeire nem lehet panasz, a koreaiak minden elképzelhető szabvány kezelésére felkészítették a gépet. Kapunk egy négy sávos GSM-modult (850/900/1800/1900 MHz) és egy négysávos UMTS-chipet (850/900/1900/2100 MHz), 21 Mbps sebességű HSDPA-t és 5,76 Mbps sebességű HSUPA-t, WiFi-modult (802.11a/b/g/n), Bluetooth 3.0-át, a számítógéphez pedig microUSB 2.0-án vagy a Kies Air-en keresztül csatlakozhatunk. A telefon képes az internet megosztására (azaz a tetheringre) és a WiFi Directre (így a WiFi-képes készülékek mindenféle router vagy hotspot nélkül is képesek kommunikálni egymással), valamint a Samsung saját DLNA-kliense, az AllShare is elérhető rajta.

Internetezni a beépített böngészővel tudunk, amely több, mint korrekt. Kezeli a könyvjelzőket, egyszerre maximum nyolc lapot tarthatunk nyitva, kereshetünk az oldalon és megoszthatjuk azt ismerőseinkkel, egy szóval mindent tud, amit egy mobil klienstől elvárna az ember. A Flash tartalmak megjelenítése pedig hab a tortán, az ilyen típusú vezérlők meg sem kottyannak a masinának, a beágyazott videók akadás nélkül futnak. A kétujjas nagyítás és kicsinyítés szélsebes, a zoomolási funkciókat ráadásul a telefon döntögetésével is megoldhatjuk, ehhez rajta kell tartanunk két ujjunkat a kijelzőn. Jópofa dolog, bár kissé felesleges, lévén ehhez is két ujj használata szükséges, akkor meg úgyis inkább a pinch to zoomot használja az ember. Mindent összevetve egy rettentően gyors böngészővel van dolgunk, ennyire komoly netezési élményt még nem tapasztaltam mobiltelefonon.

A készülék kezelését négy extra gesztúrával dobták fel, melyek a beépített szenzorokat használják; a funkciókat a beállítások menü mozgások pontjában engedélyezhetjük. Ilyen az előző bekezdésben említett döntés alapú zoomolás, valamint szintén ezen alapul a főképernyő oldalainak lapozgatása. Bejövő hívás esetén a telefont arccal lefelé fordítva lenémíthatjuk azt, ugyanez érvényes a zene- és videólejátszó alkalmazásokra is; a hangvezérlő alkalmazásban pedig új hangfelismerést kezdeményezhetünk, ha kétszer megbökjük a telefon tetejét.

GPS, akkumulátor, összegzés

A telefonban egy A-GPS modul is található, amelyet a kameraszoftver geotagging funkciója és az előre telepített térképalkalmazások ki is használnak. A jelet városban pár másodperc alatt meg is találja, ráadásul igen pontosan, a teszteknél maximum néhány méteres eltéréssel sikerült belőni a pozíciót. A Google térképeit használó Maps alkalmazás nagyon szépen fut, zoomolás után szinte azonnal meg is jelennek a részletek, a kép forgatását és a döntéseket is akadások nélkül kezeli.

A telefon az energiát egy 1650 mAh kapacitású lítiumos akkumulátorból nyeri, a töltést konnektorról vagy USB-kapcsolaton keresztül tehetjük meg. Bár a rendelkezésre állási időről még nincsenek hivatalos adatok, bizonyos források szerint két napig simán elmegy egy töltéssel. Nekem masszív használat mellett elsőre másfél napot bírt ki maximum fényerő mellett, a WiFi és a Bluetooth folyamatosan mentek, negyed óránkénti e-mail szinkronizálással és egy jó adag netezéssel és fényképezéssel megspékelve. Mivel még csak két napja van nálunk a mobil, messzemenő következtetéseket nem tudtunk levonni az akkumulátoridejéről, pár nap múlva már okosabbak leszünk; a tapasztalatinkat pedig természetesen megosztjuk az oldalon.

[+]

Azt kell, hogy mondjam: a Samsung megcsinálta. Már a barcelonai Mobile World Congressen érezni lehetett, hogy komolyan gondolják a telefont; körülbelül 55 percen át ajnározták a Galaxy S II képességeit az egy órás prezentáció alatt. A végeredmény a piac legjobb androidos gépe lett, hardverben mindenkit odaver, ráadásul érezni lehet a gyors és majdnem teljesen akadásmentes működésen, hogy a koreai gyártó programozói nem kevés időt töltöttek a rendszer optimalizálásával és a két processzormagban rejlő erő felszínre hozásával. A telefon a dual-core CPU-val szerelt masinák között is igen gyors, a lapozások, görgetések és zoomolások folyamatosak, az alkalmazások megnyitása és a közöttük történő váltások szélsebesek, a böngésző pedig az egyik legjobb mobilos netezési élményt nyújtja. Az egész mobilt ráadásul egy ultravékony és pehelysúlyú borításba zsúfolták össze a Samsung mérnökei, ezt az anyaghasználat sínyli meg, a felső kategóriában sokak preferálják a fémes borítást a plasztik helyett; persze ízlések és pofonok. A kijelző remekbe szabott minősége tovább javít az összképen: élénk színek, tűéles kép, korrekt fényerő és nagy betekintési szögek jellemzik a panelt; ráadásul aki idegenkedik a Super AMOLED vibráló színvilágától, pár mozdulattal a saját kedvére kalibrálhatja kijelzőt. Az egyetlen "gyenge" pontja a felbontás: bár a 800 x 480 képpont egyáltalán nem kevés, pusztán az androidos mezőnyt nézve is láttunk már ennél jobbat: anno már a Meizu M9 is 960 x 640 képponttal rendelkezett, a HTC Sensation és a Motorola Atrix 4G pedig 960 x 540 pixeles felbontással operálnak. A közeljövő csúcsgépei pedig legalább ekkora felbontású panellel lesznek szerelve, így a Galaxy S 2 némiképp hátrányt szenvedhet ezen a téren, bár tény, hogy a Super AMOLED Plus technológiát nem lesz gyerekjáték felülmúlni.

A szoftveres kínálat és az egyedi felhasználói felület pedig hab a tortán. Az extra alkalmazások nagyon jól kiegészítik az alap androidos programokat; bevallom, a Facebook- és Foursquare klienseken kívül egyelőre semmit nem töltöttem le rá, annyira össze van rakva a szoftveres oldal. A TouchWiz 4.0 pedig felnőtt a nagyokhoz, bár a HTC-féle Sense funkcionalitásban szerény véleményem szerint még odaveri, a koreaiak UI megoldása viszont sokkal inkább felhasználóbarát, a megalkotásakor a könnyű kezelés és a hatékony navigálás lebeghetett a dizájnerek szeme előtt. A testre szabhatóság mértéke pedig igen komoly méreteket ölt, a minialkalmazások nagy része átméretezhető, a kamera szoftver gombjaitól a betűtípusig rengeteg mindent a kedvünkre variálhatjuk. A masina adatkommunikációs oldala is kiváló, a képességek között olyan ínyencségekkel lehet összefutni, mint a WiFi Direct, a HSPA+ és a Bluetooth 3.0.

Persze semmi sem tökéletes, a Galaxy S II is rendelkezik pár hibával. Ilyen például a már említett felbontás, a kamera által készített képek közepes minősége, az 5.1-es hanggal kódolt videók esetében némafilmet kell bámulnunk, valamint a plasztik anyaghasználat és a könnyű kialakítás is sokak számára aggasztó lehet. Azonban azt látni kell, hogy ezek a hiányosságok eltörpülnek a pozitívumok és a képességek mellett: egy multimédiás csúcsgéppel van dolgunk. Bár a magyarországi hivatalos ár egyelőre nem ismert, Angliában kártyafüggetlenül már 500 font (körülbelül 150 ezer forint) leszurkolása után boldog tulajdonosai lehetünk a jelenleg legjobb androidos telefonnak. Ha valaki rengeteg pénzt szeretne költeni egy igazán komoly gépre, amely jövő ilyenkor is meg fogja állni a helyét, a Samsung üdvöskéje a legjobb alternatíva. Ezek után nem kérdés, hogy milyen plecsnit sütök rá.

Samsung Galaxy S II

dr. Kind

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikációk

Samsung i9100 Galaxy S II

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	125,3 x 66,1 x 8,49 milliméter
	Tömeg	116 gramm
	Színvariációk	fekete
	Kijelző
	Kijelző átlója	4,27 hüvelyk
	Kijelző felbontása	480 x 800 pixel
	Kijelző típusa	kapacitív Super AMOLED Plus érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Memória	1 GB RAM, 2 GB ROM, 12 GB belső memória
	Memória bővíthetősége	microSD kártyával
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 21 Mbps / 5,76 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / van, 3.0
	WiFi	802.11 a/b/g/n
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van, alkalmazással
	GPS vevő	van
	Alapfunkciók
	Profilok	nincsenek
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 2.3.3
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	vannak
	Valutakonverter	van (letölthető)
	Extra szoftverek	Social hub, Music Hub, Readers hub, Game hub, Allshare, Kies air, Videókészítő, Képkészítő, Jegyzet, Feladatkezelő, Hírek és időjárás, Polaris Office
	Multimédia
	Fő kamera	8 megapixeles, autofókuszos, LED-es vaku
	Másodlagos kamera	2 megapixeles
	Videófelvétel	van, 1080p@30fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1650 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	? óra
	Beszélgetési idő	? óra
	Egyebek
	beépített gyorsulás-, közelség- és fényérzékelő, digitális iránytű, 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, két magos processzor, WiFi direct, virtuális 5.1 és HDMI kivezérlés, MHL port