Hirdetés
Rendszer, telekommunikációs képességek
A telefonon a Samsung saját rendszere fut, az átlagos sebesség kellemes, a menük és a kontaktlista gyorsan nyílnak meg, viszont párszáz megabájtnyi mp3 betöltésekor jócskán megizzad a kicsike. A zárt rendszer miatt a testreszabási lehetőségek vérszegények, kapunk három, csak a színekben eltérő témát, két betűtípust, valamint négy készenléti képernyőt. A négy igazából csak kettőt jelent, mivel három típus csak egy órát jelenít meg, eltérő helyen. A negyedik, Smart Home névre hallgató képernyőtéma már egy kicsit kellemesebb, az alsó kategóriás Samsungokból már ismert soros elrendezést használja. Az egyes sorokba különféle parancsikonokat és egyéb elemeket (például naptár, Facebook-kliens és zenelejátszó) helyezhetünk el, a sorrendet pedig mi határozhatjuk meg.
A telefonkönyv kellemesnek mondható, legalábbis a mobil kategóriáján belül. A partnereinkhez két telefonszámot, egy e-mail címet, saját képet, csengőangot és cégnevez rendelhetünk, valamint csoportokba is oszthatjuk őket. A listában a nevek mellett egy lila téglalapban lévő szám jelzi, hogy melyik SIM-kártyához tartozik az adott bejegyzés, erre természetesen szűrhetük is. A hangminőség bármelyik kártyahelyet használva kellemes volt, az éppen aktív SIM-et ráadásul bármikor váltogathatjuk a jobb oldalt elhelyezkedő fizikai gombbal, ezért jár a pirospont. Az üzenetkezelő viszont kimondottan fapados egy Chat névre keresztelt készülékhez. Az üzeneteket időrendi sorrendben böngészhetjük, nincs chatfolyam-nézet, a gépelés pedig lassan megy a billentyűzet érdekességei miatt. Apró furcsaságokkal van tele a szoftver, például két s betű lenyomására a német ß ugrik fel, két t-re pedig egy görög theta karakter kerül a képernyőre (szinte mindegyik billentyűre van egy ilyen), ezzel is ellehetetlenítve a gyors gépelést; ráadásul a beviteli nyelv angolra volt állítva, az említett karaterek pedig egyáltalán nem jellemzőek a britek nyelvére.
Az adatkommunikációs képességek terén is gyengén teljesít a készülék: kapunk négysávos GSM-modult (850 / 900 / 1800 / 1900 MHz) és 2.1-es A2DP-képes Bluetooth chipet. Internetezni EDGE-en keresztül tudunk a beépített böngészővel, utóbbi elég fapados: egyszerre csak egy oldalt nézhetünk, kezeli a könyvjelzőket és a teljes képernyős megjelenítést, valamint szavakra is kereshetünk az oldalak szövegében, ennyiben ki is merült a szoftver. A beépített SNS-kliensek viszont jópofák, érezni rajtuk, hogy ekkora képernyőre tervezték őket: jól használhatóak, minden funkciót könnyedén el lehet érni. A választék is kellemes, természetesen van egy Facebook és egy Twitter szofver, de mellette több, Magyarországon kevésbé használt alternatív közösségi alkalmazást is találunk, úgy mint a Hives, a flickR, a Friendster, a MySpace és a Photobucket.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
