Fotós képességek

Ez az első mobiltesztünk 64 megapixeles főkamerával, ám most is megjegyezzük: fontosabb a hatalmas, f/1,7”-es szenzorméret az f/1,89 blendéjű optika mögött, illetve a quad-Bayer szűrőelrendezés és a pixel binning képfeldolgozás 16 megapixelen a termékoldalon jól mutató, hatalmas számnál. Elég kell legyen a negyedakkora felbontás minden felhasználónak, az extra pixelszám viszont kapóra jön zajszűréskor és digitális nagyításkor, az optikai zoomegység ugyanis kimaradt. Helyette van 8 megapixeles ultraszéles kamera (f/2,2-es rekeszérték, fixfókusz), mélységérzékelős a portrékhoz (egy példa) és dedikált makrólencse, egyaránt 2 megapixelen. Szelfizni 20 megapixelen tudunk fixfókusszal, ilyen minőségben.

[+]

A szoftver a halkító gombot duplán lenyomva fürgén indul, a PD-autofókusz pedig este is gyors és megbízható marad. Van érintőfókusz és expozíciókorrekció, HDR és AI témafelismerés, gyors váltás a lencsék között, 64 megapixeles felbontás, közepes erejű vaku, pár effekt és arcszépítő funkció, panoráma, valamint profi mód, a főkamerához pedig éjjeli. De nézzük előbb a nappali eredményeket: a sort a 64 megapixeles négy példa nyitja, aztán jönnek az automatika, majd az én 16 megapixeleseim 64-ről számítógépen leskálázva, végül a zoomfelvételek.

A dolog jól indul: a 9248 x 6936 pixeles képek középen részletesek, ha nem is tiszták, aláhúzva, valóban 64 millió pixel lakozik a házban. Más kérdés, hogy a szélek felé haladva gyorsan kiderül: az optika nem bír el ennyi részletet, és egyébként is jelentős a zajszűrés. Ezen javítana ugye a 16 megapixeles automata mód (2. sor), ám a hiába a jó vonalélesség, ha a hátterek eléggé egybe vannak mosva, plusz a dinamikaátfogás se javult semennyit. Részletesebbek az eredmények, ha az ember 64 megapixelben lő, majd utólag leszabályoz (3.), és jobbak is a nagy fájlból kivágott részletek, mint a 2x-es digitális zoomképek (4.). Ám ez nem egyszerűen pluszmeló a felhasználó részéről: komolyabb erőforrásokat igényel a 9248 x 6936 pixeles képek megnyitása és kezelése, nem beszélve a 20 megabájtos méretekről.

A négy ultraszéles kép aláhúzza: a 8 megapixeles felvételek jóval visszafogottabb minőséget képviselnek mind részletesség, mind színkezelés és dinamikaátfogás szempontjából, de azért mégiscsak jó, hogy „ingyen adnak” egy ilyen látószöget. A makrólencse viszont elektronikus felesleg: a 2 megapixeles felvételek (1-2. példa) köszönőviszonyban sincsenek a főkamera közelképeivel (3-4.), bár azok is lehetnének részletesebbek. Az esti témát az automatika négy 16 megapixeles képe nyitja, majd az általam 64-ről leskálázottak jönnek, a harmadik sort az éjjeli móddal lőttek képviselik, a negyediket pedig az ultraszélesek.

Újfent jobbak az eredmények, ha az ember maga skáláz le 64 megapixelről 16-ra, kellemes részletességet kapva - igaz: az éjjeli mód javít a dinamikaátfogáson, képzaj árán pedig a részletességen. Akárhogy is: ekkora szenzorral világosabb, részletesebb képeket vártam az automatikától, a szinte mindig sárgás színeknél pedig pontosabb fehéregyensúlyt. Ezek nem az árcédulán, hanem az algoritmus optimalizálásán múlnak, és ezért jobb néha kevesebb szenzor, mert több figyelem jut rájuk. A ultraszéles lencse már inkább aláhúzza a költségkorlátokat: sokkal kevésbé használható, mint a Mi 9 ilyen kamerája, inkább nappal érdemes bevetni. A DNG RAW mentés nem opció, és működő Google Camera appot se találtam, összességében pedig, akinek mindenképp fontos a kamera, annak érdemes némi extrát mondjuk a Mi 9T-re rááldoznia.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!