Hirdetés

OnePlus 8 - újrahasznosítva

Az 5G modem és az új hardver üdvözölendő, ám amíg a 8 Pro szintet ugrik felfele, a sima főként tavalyi receptből dolgozik.

Kamerák, multimédia

Évek óta ragaszkodik a fixfókuszos, 16 megapixeles előlapi kamerához a OnePlus, amely ezúttal a képernyőbe fúrt magának helyet – amúgy a szokásos, jó minőséget nyújtja, komolyabb kifogás nélkül (katt). A sokk a telefont megfordítva ül az ember arcára, és nem a szimpatikus lencseelrendezés miatt: nemhogy nem fért bele a Pro modell új generációs három látószöge: a OnePlus 8 a 7T 2x-es zoomoptikáját is elhagyja az ipari hulladék kategóriájába tartozó makrólencséért. Ez nem csak azért felesleges húzás, mert borzalmas a 2 megapixeles szenzor minősége (lásd az első képet lejjebb), hanem mert a 4:1-es pixel binning képpont-egyesítéssel dolgozó, 48 megapixeles főkamera (1/2”, 25 mm, f/1,8, PDAF, OIS) és a 16 megapixeles ultraszéles is jófajta közelképet lő (f/2,2, 13 mm, autofókusz), lásd a 2-4. példákat.


[+]

A minőségi zoomfelvételek mellett így viszont a 2x-es optikai nagyítást használó portrék is kiesnek, a kameraszoftver IQ-ja pedig átlagszinten ragadt pár éve, ami korrekt automata módot jelent, panoráma, gyorsított és lassított felvétel (1080p / 240, 720p / 480 FPS), portré, éjjeli, illetve kézi móddal megspékelve. Az utóbbival azonban továbbra is csak a főkamerához férhetünk hozzá, DNG RAW mentés opciójával, és a vaku ilyenkor valamiért még mindig hiányzik, mintha a szoftverre a OnePlus 3 óta rá se néztek volna. A képfeldolgozás persze sokat fejlődött, lássuk is az első oszlopban a 48 megapixeles példákat, majd a 12 megapixeles automatát, a 2x-es szenzorzoomot és a 16 megapixeles ultraszéles felvételeket!


[+]

Lehet, épp csak felesleges 48 megapixelen rögzíteni, nem hoz elég extra részletet a 12 megapixelhez képest, amely jófajta vonalélességgel dolgozik, valamennyi, észrevehető zajszűréssel és élesítéssel. A többelemes képfeldolgozásnak hála kitűnő a dinamikaátfogás, csak közbeszól némi túlexponálás, illetve a pontos fehéregyensúly, viszont több a kontrasztból és a telítettségből a kelleténél. A zoomfelvételek pocsékak, a szenzoralapú, hibrid nagyítást a P40 Pro sokkal több részlettel tudja le. Az ultraszéles kamera megtartja a főegység előnyös dinamikáját és középen a részletességét, igaz: a szélek felé haladva jelentősen romlik a lencserajzolat. Néha előfordul kis eltérés fehéregyensúlyban, ám ez nappal ritka.

Este csak normál és ultraszéles módban kattintottam, a felső két sorban automata, az alsó kettőben kézből megtartható, több másodperces éjjeli módban. A főkamera jófajta dinamikával és expozícióval dolgozik, nagyjából a fehéregyensúly is rendben, csak itt is sok a telítettségből. A széles viszont homályos, elmosott, gyenge felvételeket szül. Szerencsére az éjjeli mód mindkét kamera felvételein javít: a főegység némi extra részletességet és dinamikát nyer, a széles pedig közepesre javítja a gyenge vonalélességet, szóval este akár alapvető lehet az éjjeli mód. Ha viszont koromsötét a téma, akkor a OnePlus 8-nak (katt) semmi esélye az RYYB szenzoros P40 Pro ellen (katt) – nem mintha jómagam a mobilteszteken kívül bármikor fényképezném a nagy, fekete semmit.

A videós opciók teteje a 4K felvétel 60 FPS-sel, a főkamerára korlátozva, amely optikai és elektronikus képstabilizálással egész kiegyensúlyozott felvételeket lő mozgás közben. A vonalélesség jó, bár nem kiemelkedő, a fókusz stabil, a sztereó hang tiszta. A telítettség és a kontraszt viszont itt is túl lett tolva, lásd a néhol konkrétan fekete árnyékos részeket vagy a szinte rikító zöld leveleket.

Hasonló a szuperstabil felvétel minősége 4K-ban, 30 FPS-sel, valamivel jobb kiegyensúlyozással, míg sima vagy 21:9 arányú CineWide módra váltva máris elérhető mindkét látószög, digitális zoommal megspékelve.

A Play Zenének lőttek, a helyben tárolt számokat így a YouTube Music mélyéből kell előrángatni – bár szerintem jobb alternatív lejátszót beszerezni, a videókhoz például a VLC-t. Nincs hangszínszabályzó, FM-rádió vagy jack kimenet, se átalakító vagy headset a dobozban, amiért jár a fekete pont. Saját átalakítóval viszont dinamikus, részletes hang jutott jól bejáratott fejhallgatómra. Természetesen gond nélkül futnak a 4K / 60 FPS videók akár HDR10 kódolásban, az egérmozi a tökéletes feketékkel, az élénk színekkel és a sztereó hangzással pedig abszolút életképes.

[+]

A beszédhangszórót és az alsó rácsot bevető kombináció kiemelkedő hangerőt kínál, viszont csak átlagos minőséget. A maximumon az ütős hangszerek és a beszédhangok elég élesen szólnak, 80% környékén az igazi a helyzet, egy kis méllyel megspékelve. Megvan a Widevine L1 védelem és a HD/HDR lejátszás Netflixszel, amit előre telepítettek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés