Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

A telefon nagyon jól áll adatkommunikációs téren, egyedül az NFC maradt ki, ami igazából érthetetlen, pláne úgy, hogy a chipset támogatja, no meg egyre több helyen lehet már mobillal fizetni, amihez elengedhetetlen ez a modul. Ha viszont túlesünk ezen a blamán, csak jó hírrel találkozunk. Tesztalanyunk ugyanis két nanoSIM-et kezel, ezek a kártyák csak akkor lógnak együtt a hálózaton, ha nem bonyolítunk hívást, ahogy csevegünk az egyiken, a másik lekapcsolódik és internetezésre sem használható. A hangminőség nem rossz, bár néha recsegősnek érezték a hangomat, én pedig talán egy kicsit túl élesen hallottam másokat. A hangerővel nem volt gond, még a nagy forgalmú körutakon mászkálva is értettem mindent. A telefon rendelkezik 802.11a/b/g/n/ac-s WiFi-vel, ami kétcsatornás, internetmegosztásra használható, van Bluetooth 4.1 (A2DP), illetve természetesen GPS is. A földi tornyokon és routereken kívül a GLONASS műholdakat is látja a mobil, iszonyatosan pozicionál, méghozzá körülbelül három méteres pontossággal.

[+]

Amíg nem telepítünk más programot, addig kizárólag a Chrome böngészőt tudjuk internetezésre használni, ami nem támogatja a Flash-t. A Google fiókba való bejelentkezéssel minden, más platformon használt könyvjelzőt vagy előzményt elérünk, a jelszavak felelevenítésével sem kell tovább küzdenünk. Kérhetünk asztali nézetet, privát lapokat aktiválhatunk, a már megnyitott oldalakat az alkalmazásváltó segítségével érjük el. Két ujjal nagyítani tudunk a szövegre, sajnos ezután a dupla koppintásos sortördelés nem működik, kizárólag egy előre beállított szövegméret ajánl fel a szoftver.

Két nanoSIM-et fogad a telefon [+]

A hátlap alá szerelt lítium-polimer akkumulátor 3300 mAh kapacitású, ami bármennyire is jól hangzik, sajnos egy napnál hosszabb üzemidőt nehezen lehet kicsikarni belőle. Én például egy fél órás videotelefonálás, körülbelül ugyanennyi navigálás (egyébként ilyenkor egész kevés energiát fogyaszt a telefon), körülbelül húsz perc telefonálás, üzenetküldések sokasága, valamint egy kis böngészés után körülbelül 3,5-4 órás kijelzőidőt értem el, és este már enni kért a mobil. Nyilván lehet ennél kevesebbet is nyomogatni a készüléket, de másfél, nagyon maximum két napnál többet semmiképpen se várjunk tőle. Van egyébként energiatakarékossági mód, amivel csökken a teljesítmény, ez akkor jó, ha már minden kötél szakad, és még szeretnénk kibírni valamilyen áramforrásig. 20-ról 90 százalékos töltöttség eléréséhez egyébként nagyjából 80 percre volt szükség.

Látszik a méretbeli különbség a Samsung Galaxy S6, a OnePlus 2 és a Sony Xperia Z5 között [+]

A OnePlus 2 flagship killernek született, és több ponton azzá is vált, hiszen megmutatta, hogy kedvező áron is lehet nagyon jó minőségű és teljesítményű telefont piacra dobni. Az anyaghasználat és az összeszerelés kiváló, az mondjuk látszik, hogy a megnyerő dizájn kialakítására nem maradt nagyon idő, mivel ergonómiailag nem lett tökéletes a telefon, elég nehéz egy kézzel irányítani. A kijelző ugyan nem QHD felbontású, ezen aligha kell szomorkodni, a Full HD is bőven elég, még 5,5 hüvelyken is, és szerencsére a fényerő és a betekintési szögek is nagyszerűek. A Snapdragon 810 chipsettől lehetett tartani, viszont a kicsit visszafogott processzoros órajelnek köszönhetően nem melegszik annyira a lapka, és nincs negatív hatással a teljesítményre az sem, ha sokat játszunk a telefonon. Az Oxygen UI felület lényegében alig különbözik a gyári androidos megoldástól, ám ebbe semmi kivetnivaló nincs, legalább jobban gazdálkodik így a rendszermemóriával a rendszer. A szoftver sebessége nagyon jó, olykor azonban nagyon hosszan elgondolkodik, aminek okára nehéz megtalálni a választ, viszont eléggé idegesítő, főleg úgy, hogy ilyen momentumok már a tárcsázóból való kilépéskor is előfordulnak. A kamera nappal jó képeket készít, az éjszakai teljesítményen még bőven lenne mit javítani. A fókuszálás szintén nem a telefon erőssége, pedig ott a lézeres segítség, ami már több LG készülékben is bizonyított. Az ujjlenyomat-olvasó hasznos és jól működő extra, bár bőven lehetne köré építeni néhány funkciót. Az üzemidő átlagos, az ár viszont egyáltalán nem az, hiszen a 3GB/16 GB-os változatért 108 ezer forintot, a 4 GB/64 GB-os variánsért pedig 130 ezer forintot kér el a OnePlus, nem kérdés, hogy mindenképpen érdemes az utóbbi mellett dönteni, hiszen mind a rendszermemória, mind pedig a későbbiekben sem bővíthető tárhely miatt megéri a felárat. Ezen összegek mellett pedig nehéz konkurenst találni, ami ilyen felszereltséggel rendelkezik, a hasonló komponensekből álló Sony Xperia Z5 például több tízezer forinttal többe kerül, ugyanez a többi zászlóshajóra is igaz. A gyengébb tudású, de nagyobb felbontású kijelzővel szerelt Lenovo Vibe Z2 Pro vásárolható meg ugyanennyi bankóért, olcsóbban az LG G3 kaparintható meg, és nagy ellenfél még az ASUS Zenfone 2 ZE551ML is. A OnePlus 2 tehát tényleg megéri az árát, ha valaki hajlandó várni a sorozatosan érkező hibajavításokra és frissítésekre, akkor annak mindenképpen ajánlható a termék, én a jelen állapotára egy nagyon erős tetszett plecsnit tudok adományozni. Nem sokon múlt, hogy eggyel jobb legyen a végeredmény, az árazás remek, de még kell reszelni itt-ott a kamerán és az optimalizáción, fájóan hiányzik a memóriabővítés és érthetetlen az NFC kimaradása. Máskülönben viszont tényleg ott van a csúcsmodellek szintjén, olcsóbban.

OnePlus 2

Legendd

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!