Külső

Közepesen nagy dobozban jött meg az eszköz. Kibontás után hamar kiderült, hogy a tartozékok közül hiányzik a memóriakártya, cserébe kaptunk egy ízléses bőrtokot (szerintem ez nem jó csere). Az adatkábel és a töltő természetesen megvan, illetőleg a gyártó egy alap sztereó fülest is csomagolt az E65 mellé. A dobozból kiemelt készülék már első pillantásra igen meggyőző darab.

Az E65 csak egy picivel nagyobb, mint egy Samsung Z560, nem is sokkal vastagabb, tehát nyugodtan kijelenthető, hogy abszolút rendben van a mérete. A súly kérdésénél 115 gramm a hivatalos adat, de nehezebbnek érződik az eszköz. Ennek oka talán, hogy nagyon masszív a készülék. Miután ez az első olyan E sorozató Nokia, amely szétcsúsztatható kivitelezést kapott, ezért a 6280 ilyen jellegű fiaskója után árgus szemekkel kerestem lötyögés nyomát, de nem leltem.

Stabil a fedlap, nyitva is, csukva is, ráadásul a csúsztatást rugós mechanika segíti, az ilyenkor hallható fémes kattanás pedig inkább kellemes a fülnek, hiszen minőséget sugall. A Samsunggal ellentétben a finn mérnökök meg sem próbáltak támaszt nyújtani az ujjnak ehhez a művelethez, úgyhogy leginkább a kijelzőt fogjuk összetapicskolni. Miután a Nokia igen király módon rögzíti a fóliát a képernyőn (ha nem lenne a sarkán egy kis háromszög, nem is látszana), ezért szerintem sokan rajta is fogják hagyni, mert könnyebb ezt tisztítani, mint magát az üveget.

A hátlapon ott terpeszkedik középen a kamera, de sem tükör, sem vaku nincs mellette, hiába, a Nokia komolyan veszi, hogy az E sorozat az üzleti funkciókról és nem a multimédiáról szól, örüljünk egyáltalán, hogy van benne fényképezőgép. A hátlap rücskös, bőrutánzatú része leszedhető, ekkor hozzáférhetünk az akkumulátor kiszerelése nélkül is a microSD kártyához, amennyiben vettünk egyet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!