Funkciók

Egy nyomógombos telefon legfontosabb funkciója a telefonálás. (Igen, elvileg egy okostelefonnak is, ha már ez a neve, de azt annyi minden másra is használjuk.) A telefonkönyv 2000 nevet tud kezelni — papíron. Nyilván tud importálni a SIM-kártyáról, de a rendszer felkínálja, hogy Google-fiókból is berántsuk a névjegyzéket, amihez egy egészen ostoba megoldásként feldobja a Google bejelentkezési ablakát, ami persze nem fér rá a kijelzőre, szóval össze-vissza kell görgetni a képet, hogy be tudjuk írni az adatainkat, de tény, hogy meg lehet oldani és meg is csinálja az importot. Csak aztán meghal tőle, egyszerűen nem indexál, mert ha megnyitom a névjegyzéket, akkor tényleg kell még fél perc, mire keresni is tudok benne érdemben, ez így konkrétan használhatatlan.

Az SMS kezelése nem okoz meglepetést, nyilván nosztalgikus megint gombokkal írni, de hát csináltuk mi ezt sok-sok éven át. Az email postafiók is alapszintű, valahogyan az ember végigvergődik a beállításokon, de onnantól is igen nyögvenyelős a használat, ráadásul nem lehet érteni, hogy miért nincs egy gombos GMail-opció, ha már a névjegyzék miatt egyébként is megadtam az azonosítóimat. Ez is belassul, ha sok a levél, igazából inkább csak arra jó, hogy elolvassuk az új levelek első pár sorát, ha fontos, akkor pedig keresünk egy olyan eszközt, ahol válaszolni is tudunk normálisan.

Van külön menüpont az áruháznak a már említett 8 darab alkalmazáshoz, akad egy Maps, ami igazából működik, de arra persze magunknak kell rájönnünk, hogy az 1-3 gombokkal lehet zoomolni és persze pixelről-pixelre rajzolja ki a térképet, de tény, hogy megy. A naptár Google, Yahoo! és CalDav fiókokból tud szinkronizálni, havi, heti és napi nézetben is működik, ennél többet egyébként talán nem is várhatunk el tőle, illetve akad egy számológép, egy mértékegység-átváltó, egy diktafon, ami hívás közben nem elérhető, van vekker, valamint ténylegesen létezik és működik a Google Assistant. Angolul lehet vele csevegni, indít helyettünk keresést, illetve pár dolgot kérhetünk is tőle, hogy csináljon meg. De nem csinálja, hanem elmondja, hogy hogyan kéne, vagy csak simán közli, hogy bocs, de ezt nem tudom megtenni (ilyen például a Bluetooth bekapcsolása).

[+]

A kamerára nem lehet sok jót mondani, a felbontás 2 megapixeles, a képek álló tájolásúak, beállítások nagyjából nincsenek, autofókusz szintén nincs. A vakut lehet kapcsolgatni, az önkioldót és a rácsvonalakat, ennyit tud. A nagy kérdés inkább az volt, hogy miképpen fognak a képek átjutni a számítógépre, mert hiába dugom rá USB-kábellel a terméket, csak tölt, de nincs adatmozgatási opció. Sebaj, ott a Bluetooth, gondoltam naivan, de annak ellenére sem küldte át a fájlokat, hogy mind a gépemmel, mind pedig egy másik telefonnal a párosítás megtörtént. Oké, akkor tegyünk be egy microSD-t, de annak sem volt értelme, mert nincs fájlkezelő, tehát nem tudom rámásolni. Az MMS is kiesik, mert ilyenkor átméretezi a képet és még kisebb lesz, marad tehát az email. Ahol csak egyesével lehet csatolmányt hozzáadni, tökre köszi. De elszüttyögtem vele, megoldottam, tessék, itt vannak alul, ha már küzdöttem vele ennyit, akkor már legyen kedves és nézze is meg az olvasó, csak azért, hogy elborzadjon a minőség láttán.

A Zenekönyvtár üres. A kezdéshez adjon hozzá dalokat a tárhelyhez. Ezzel fogadott a zenelejátszó és megint csak ültem felette, mint egy tök, hogy mit kéne tennem. Gépről ugyebár nem látom a telefont, mint tárhely. A Bluetooth küldés-fogadás nem működik, úgyhogy betettem egy microSD-t. Nem vagyok nyeretlen kétéves, direkt felkészültem mindenre, tettem zenét a gyökérbe, csináltam “Music” és “My Music” foldereket is, de ez hiábavaló erőfeszítés volt, mert a zenelejátszó továbbra is csak annyit közölt, mint eddig. Akkor azt mondtam, hogy oké, hogy a specifikáció szerint tudja kezelni a 64 GB méretű kártyát is, de talán lehet, hogy mégsem. És előtúrtam a szekrény mélyéről egy 16 GB-os modult is. Tök hiába. Ez volt az a pont, ahol felhívtam a Nokia hazai ügynökségét és kifejeztem csalódottságomat. És akkor történt egy meglepő fejlemény, kiderült, hogy a beállítások menüpont, tárhely fülén külön engedélyezni kell, hogy USB kapcsolat esetén lássuk a tárhelyet. És csoda történt, rá tudtam másolni a telefonra néhány mp3 fájlt, amik bekerültek a lejátszóba, lehet őket rendezni ID3 tagek alapján, van ismétlődés, mutat albumborítót, éljen. Aztán kilépsz a főképernyőre, szól tovább a zene a háttérben (remek), felül az állapotsávon van is neki ikonja és innentől nincs opciód. Nincs gomb, nincs felület, nincs semmi input, amivel bármit tudnál csinálni a zenével, még halkítani sem tudod, mert nincsenek hangerőgombok, nem lehet leállítani, léptetni, konkrétan csak az az egy opciód van, hogy vissza a menübe, vissza a zenelejátszóba és ott már lehet matatni. És erre még rátesz egy lapáttal a KaiOS azzal, hogy ha szól a zene és elindítod a Google Assistentet, megnyomod, hogy figyelje, amit mondasz, akkor sem kapcsolja le a muzsikát. Hát tényleg gratulálok.

Az adatkommunikációs funkciók maradtak a végére. GPS van, működik. Bluetooth van, nem működik. MicroSD-t be lehet tenni, nem látja. A böngésző viszont üzemel, hát nem lesz egy óriási élmény ekkora képernyőn mozgatni egy kurzort a navigációs gombokkal, de ennél jobban amúgy sem lehetett volna megoldani. És még a WiFi is korrektül teszi a dolgát. A hátlap alatt levő kis akkumulátor 1500 mAh-s, ezzel napokig el lehet létezni, pár óra alatt fel is lehet tölteni, az embernek úgysem jut eszébe, hogy bármit is csináljon a 8110 4G-vel, ha nem jön bejövő input. Ha kivesszük az akkut, akkor tudjuk betenni a microSD-t (felesleges), illetve egy microSIM-et is, a második szolgáltatói lapkát oldalról lehet betolni, ez viszont nanoSIM.

Összegzés. Vigyétek innen, ne is lássam többet. Ez megint egy összecsapott, olcsó, egy régi, tényleg patinás telefon hírnevére építő, alapvetően rettenetes termék. Konkrétan rossz. Nem működnek funkciók (microSD, Bluetooth), ami valahogy üzemel, az is átgondolatlan, kényelmetlen, idegesítő. Szörnyen kezdetleges, bétás a KaiOS, hiába látszik, hogy a fejlesztés elején egy jobb képességű arc leült és tök jól átgondolta, hogy hogyan kéne működnie, ha nem úgy működik. Mütyürkézni kell a gombsorral, nincs hangerőszabályozó oldalt, a telepített szirszarokkal együtt van rá maximum egy tucatnyi app, aminek a fele valami pixelart játék, a kamera teljesen felesleges, a zenelejátszó egy konkrét ergonómiai katasztrófa, ez a jelen állapotában egy selejt. Ha van maximum 150 telefonszámod és semmi mást nem akarsz csinálni, mint telefonálni — na, arra tökre alkalmas, de ezt 10 ezer forint alatt is megkapod, igaz, az nem lesz sárga és az asztalon sem fog billegni. Meg az sem lesz ráírva, hogy Nokia. De semmiképpen nem szabad elhinni, hogy a 8110 4G egy amolyan fél-okostelefon, ami kompromisszumosan, de tud egy csomó netes fícsört, mert lehet, hogy ezeket elvileg tudja, gyakorlatilag azonban egy konstans kínzás arra használni, amire hivatalosan képesnek kell lennie. A 8110 4G a klasszikus, 1996-os Nokia 8110 meggyalázása és sárba tiprása, már a 3310 kapcsán is szomorú volt látni, hogy mennyire csak a forma és a PR-érték dominált, amikor kitalálták, de ezzel a termékkel végképp megalázza a saját múltját a Nokia (HMD), elsőre még jó poén volt, de ez most már nem csak erőltetett, hanem végletesen gyenge is. Ha nagyon vissza akarnak nyúlni a múltba, akkor vegyék elő a 7650-et, arra kis trükközéssel rá lehet fabrikálni az Androidot, de ezt a múltból építkező, modernizáltnak szánt feature phone vonalat sürgősen el kéne felejteni, mert óriási öngól.

Bog

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!