Bevezető

Egy jó poént egyszer lehet úgy elsütni, hogy az mindenkinek tessék. Másodszorra már azért elég erőltetett. Pláne, ha egyébként már az első poén is csak ötletes volt, nem pedig különösebben forradalmi. És a HMD a 3310 újragondolásával a múltba való nosztalgikus révedezés poénját már nem csak maximálisan kiaknázta, de túl is tolta, mert odáig oké volt, hogy milyen menő, hogy visszanyúltak egy klasszikushoz, csak aztán kiderült, hogy el is akarják adni, mi meg használtuk is volna, ha a formán kívül bármennyire is sikerült volna megidézni az elődöt.

Az előd és az utód egymás mellett [+]

De a 3310-ről kiderült, hogy azt a tudást (tudásocskát), amit nyújt, azt ugyanez a Nokia feleennyiért is képes kínálni egy 2-es szériás cuccban (Nokia 222), tehát egy rakás, párás szemüvegű, a nosztalgiától elérzékenyült geekkel kifizettetek némi felárat azért, mert úgy nézett ki a cucc hetven méterről, ellenfényben és hunyorítva, mint egy korabeli 3310, miközben ergonómiai szempontból súrolta a katasztrófa határait. És akkor nesztek, itt egy másik, ha lehet, akkor még patinásabb előd, gyorsan elrontjuk ezt is. És ezzel össze is foglaltuk így elöljáróban azt, amint a 8110 4G-ről leginkább tudni érdemes.

Jóval vékonyabb az új 8110, nem csak a régi modell extra akkumulátora miatt [+]

Pedig mi legalább nem vesszük ezt a dolgot félvállról. Mert lehetne, hogy ez az anyag úgy néz ki, mint egy teszt, csak épp helyette egy ömlengős bemutató arról, hogy jaj, van rajta kígyó és milyen jópofa, hogy gombokkal lehet gépelni, láttam egy csomó ilyen felületes és alapvetően egocentrikus YouTube-bemutatót akkor, amikor a 3310 megjelent. Oké, elmúltak az idők, amikor azon húztam fel az agyam, hogy minek beszél videóban valaki egy termékről, amihez szakmailag hozzá sem tud szagolni, ha valaki van olyan korlátolt, hogy ezek alapján dönt, akkor szíve joga, de biztos vagyok benne, hogy majd megint lesz egy csomó vélemény arról, hogy mekkora jópofaság a Nokia 8110 4G, pedig csak odáig kéne eljutni, hogy az ember — ha már a lehetőség adott — importál egy combosabb GMail névjegyzéket. Megtettem, átugrott 1800 bejegyzés a készülékre, onnantól számítva a telefonkönyv ikonra való kattintás és a keresőmezőbe való beírás lehetősége között fixen 8 másodpercet kell várni. És abban sem volt különösebb köszönet, mert annyira összeroskad a termék ennyi adat kapcsán, hogy ha én egy “b” betűt szeretnék ide beütni (kétszer a 2-es gomb), akkor mindenképpen az lesz, hogy “22”, mert annyira le van terhelve a rendszer, hogy még ezt sem képes felfogni, hogy mennyi idő telik el két darab 2-es gombnyomás között.

[+]

Tudom, előreszaladtunk.

Mert egyébként lehetett volna ezt másképpen is. Biztosan a HMD-nél is fogtak egy eredeti 8110-est, ahogyan mi is megtettük (ezer hála a Mobilmementók csapatának érte), de ők addig jutottak, hogy banán alakú, meg flipes, pedig ha bekapcsolják, akkor még ennyi év távlatából is mellbevágóan remek az ergonómia, a menürendszer logikája és sebessége. A régi 8110 egy pillanatnyi időre sem gondolkodik el, nyilván kevesebbet tud, de tök őszintén: ki fog ezzel Facebookra postolgatni? Ki fog vele navigálni? Fotózni? YouTube-ot nézni!? Mert ezeket az új Nokia 8110 4G papíron mind tudja. Csak az a kérdés, hogy minek. Oké, tudom a választ, rá lehet írni a dobozra, meg rá lehet tenni a kreatívokra, meg a weboldalra, meg a boltban a kis papírfecnire a tulajdonságok közé. Hogy nézzed már, ez olyan, mint régen, de mennyivel többet tud. Csak az nincs odaírva sehová, hogy hogyan.

Doboz, külső

De lépjünk egyet hátrébb, mielőtt túlságosan megtaposnánk már az elején a holmit, már csak azért is, mert ez a 8110 közel sem kerül annyiba, amennyiért annak idején a klasszikus verziót vesztegették. Amaz egy prémium terméke volt egy éppen fénykorát élő márkának, amit 1996-ban 200 fontért lehetett megvenni, emez pedig inkább egy olcsó, jópofa szükségtelefon, amit retró formába öltöztettek és elkérnek érte 27 ezer forintot. Nyilvánvalóan más megítélés alá kell essen a két termék, noha pont a HMD az oka az összehasonlításnak, ugyanúgy hívják, ugyanarra a formai trükkre építik, de ha nem azon a nyomvonalon haladunk, hogy amit elvileg mind tud, azt miképpen tudja, hanem azon, hogy 27 lepedőért kapunk egy telefonálásra és egyéb alapfunkciókra alkalmas, olcsó, jópofa és új mobiltelefont, akkor közel sem ennyire tragikus a helyzet.

[+]

A doboz egyik fele áttetsző, hogy látszódjon maga a készülék, hiszen nyilván az elsődleges értékesítési érv az, ahogyan a termék kinéz. A másik fele pedig tényleg egy doboz, benne az akkumulátor (cserélhető), a nagyon gyenge headset és a töltőfejjel egybeépített microUSB-kábel. Vicces ez a csomag addig a pontig, amíg nem kéne visszarakni bele a tartozékokat, mert az teljesen egyértelműen lehetetlen.

[+]

Az új 8110 4G hosszában és széltében is kábé akkora, mint a régi, de sokkal vékonyabb. És tényleg banán, tud szépen himbálózni a hátán. Aktív a flip (akárcsak az eredeti gépen), ha lehúzzuk, akkor bekapcsol a QVGA felbontású, 2,4 inches kijelző, valamint a gombok háttérvilágítása is. Aprócska érdekesség, hogy bár a Mátrix című filmben Neo egy gombnyomással nyitotta le a fedlapot, a kereskedelmi forgalomba kerülő 8110-esek ezt a trükköt nem tudták (később, a 7110-nél jelent ez meg), csak a film kedvéért oldották meg így. És igen, a friss 8110 4G sem tud ilyet.

[+]

Mivel a kijelző nagyobb, ezért a flip lehúzása után a billentyűzet jóval kisebb helyre kellett beférjen, ami bizony nem sikerült jól. A gombok egy síkban vannak, könnyű félrenyomni, rövid úton járnak, ezért nem egyértelmű a nyomáspontjuk sem, a négyirányú, navigációs kezelőszerv pedig nagyon vékony karimát kapott, nehéz vele dolgozni, főleg felfelé lépdelni béna. Bezzeg régen csak le-fel kellett közlekedni… És a flip nyitási minősége is gyengébb, az új 8110 4G-n érezhetően lötyög a vékonyka műanyag, a régi, több mint 10 éves 8110-nél még mindig masszív és stabil ez az elem.

[+]

A hátlapra természetesen került kamera, még egy kis villanónak is jutott hely, felül elfért egy 3,5 mm-es jack dugasz, oldalsó gombokat viszont ne keressünk, mert csak jobb felül találunk majd egyet, amivel a kijelzőt lehet kapcsolgatni. A beszélgetés közbeni hangerőt a navigációs gombok kapargászásával tudjuk majd állítani menet közben. Szóval igen, a régi 8110-hez képest silány kis fröccsöntött jószág, a 27 ezer forintos árhoz képest viszont nem olyan dráma, ráadásul nyilván van ebben a sárga színben valami olyan embermágnes, hogy mindenki rácsodálkozik, megnézhetem? Persze. És a kutyám is cuki, amúgy. Így ismerkedtem random emberekkel a napokban.

Menü

Ha életre leheltük a terméket, akkor azért nagyon más dolgot fogunk látni, mint ami a korabeli 8110-re jellemző volt. Ikonos menürendszer, rengeteg funkció, pontosan 26 rajzocskát kapunk, ha belépünk a menübe, ami masszívan túlzás. Ebben benne van három darab játék, külön ikon mögött van a számológép, a jegyzettömb, a mértékegység-átváltó(!), a diktafon, az óra, meg még a Snake is. Igazán lehetett volna kicsit jobban rendszerezni a funkciókat, pláne, ha még le is töltünk ezt-azt, hiszen a 8110 4G-re lehet alkalmazásokat telepíteni, mivel csak félig zárt az az operációs rendszer, ami ezen dolgozik. Neve is van: KaiOS. Hogy erről még nem hallott az olvasó? Hát semmi gond, mert én is csak akkor találkoztam vele először, amikor a terméket bemutatták, de ott sem derült ki róla sok.

Viszont a telefon bekapcsolása után az ember előbb-utóbb eljut a beállítások menüpontba. És ott nagyon ismerős volt a dolog felépítése, annyira, hogy aztán persze, hogy a homlokomra csaptam némi Google-keresés után, amikor kiderült, hogy a FirefoxOS-ből származtatott B2G-ből nőtte ki magát. A cél az volt, hogy nem érintős telefonokra üssenek össze egy életképes rendszert, amihez tartozik saját alkalmazásbolt is, egészen minimális hardveren is elfut, támogatja a 4G-t és az OTA-frissítéseket. Nem egy régi dolog ez, 2017-ben jött ki az első verzió, egy hónapja pedig a Google úgy döntött, hogy beszáll némi pénzzel, konkrétan 22 millió dollárt öntött bele a cégbe. Nem is meglepő, hogy a Nokia 8110 4G-ben van működő Google Assistant.

A hardverről amúgy egész sokat lehet tudni. Egy Qualcomm MSM8905-ös chipset (Snapdragon 205) képezi a dolog alapját, ez egy kétmagos, magonként 1,1 GHz-re skálázott processzor, valamint egy Adreno 304-es GPU, szóval kábé egy okosóra hardvere. Van benne 512 MB RAM (a KaiOS ennek a felén is képes futni) és 4 GB belső tárhely. Ezt további 64 GB-tal lehet bővíteni microSD használatával. Ahhoz, hogy le tudjunk tölteni alkalmazásokat, még csak be sem kell regisztrálnunk sehová, van egy online bolt, amiben a teszt írásakor kemény 8 darab alkalmazás figyel (mindegyik ingyenes), ebből hat játék, egy időjárás és egy Twitter. Ennyi. De ígérnek még Messengert, Facebookot és WhatsAppot is a jövőben, plusz a telefonon gyárilag is van egy-két apróság, például Google Maps és Assistant.

A KaiOS egyébként egész ügyes. Vagy legalábbis van egy logikája, ami kicsit építkezik a Firefox OS-ből, kicsit az Androidból, kicsit a nyomógombos telefonok korábbi megoldásaiból, tehát a lehetőség megvan benne, csak még úgy érezni, hogy nincs kész. Hogy bizonyos funkciók csak úgy bele lettek gyorsan rakva, hát ronda lett, meg ocsmány, de ott van, majd kipofozzuk idővel. A magyar fordítást is átnézhette volna valaki, az egy dolog, hogy ilyen csemegék fogadnak itt-ott, hogy “szolgáltatói szolgáltatások”, illetve “Mértékegység Átalakító”, de ahol több sorba tördelődik a magyar szöveg, mint az eredeti, ott szét is esik a felület csúnyán. De általános sebesség kapcsán nem okvetlenül lehet belekötni, inkább a felépítését tekintve akad még feladat.

[+]

A főképernyő tök egyszerű, operátori kiírás(ok), egy jókora óra, alul pedig értesítések, menü és parancsikonok feliratok fogadnak. Az értesítések tényleg a bejövő ezt-azt mutatják meg, a bal felső sarokban egy számláló mutatja, hogy hány elmulasztott notifikációnk van. A parancsikonok pedig igazából a gyorsbeállítások megfelelője, ez is halál egyszerű és átlátható. Még a hátsó LED-et használó zseblámpának is jutott itt hely. Ha a menübe lépünk, akkor jön 27 ikon, ezek grafikailag nagyon modernnek akarnak tűnni, szóval jól össze lehet őket keverni, de kérhetünk listát nézetet is, ha ez könnyít. Nem fog, mert nagyon hiányzik a mappázhatóság a rendszerből, noha nyilván érintőkijelzőn az ilyesmit megoldani pont tízszer egyszerűbb. A háttérben nemigen futnak alkalmazások, maximum a zene, viszont ez azzal is jár, hogy ha valamiből kilépünk, azt be is csuktuk, ha visszamegyünk, akkor kezdhetjük elölről.

Funkciók

Egy nyomógombos telefon legfontosabb funkciója a telefonálás. (Igen, elvileg egy okostelefonnak is, ha már ez a neve, de azt annyi minden másra is használjuk.) A telefonkönyv 2000 nevet tud kezelni — papíron. Nyilván tud importálni a SIM-kártyáról, de a rendszer felkínálja, hogy Google-fiókból is berántsuk a névjegyzéket, amihez egy egészen ostoba megoldásként feldobja a Google bejelentkezési ablakát, ami persze nem fér rá a kijelzőre, szóval össze-vissza kell görgetni a képet, hogy be tudjuk írni az adatainkat, de tény, hogy meg lehet oldani és meg is csinálja az importot. Csak aztán meghal tőle, egyszerűen nem indexál, mert ha megnyitom a névjegyzéket, akkor tényleg kell még fél perc, mire keresni is tudok benne érdemben, ez így konkrétan használhatatlan.

Az SMS kezelése nem okoz meglepetést, nyilván nosztalgikus megint gombokkal írni, de hát csináltuk mi ezt sok-sok éven át. Az email postafiók is alapszintű, valahogyan az ember végigvergődik a beállításokon, de onnantól is igen nyögvenyelős a használat, ráadásul nem lehet érteni, hogy miért nincs egy gombos GMail-opció, ha már a névjegyzék miatt egyébként is megadtam az azonosítóimat. Ez is belassul, ha sok a levél, igazából inkább csak arra jó, hogy elolvassuk az új levelek első pár sorát, ha fontos, akkor pedig keresünk egy olyan eszközt, ahol válaszolni is tudunk normálisan.

Van külön menüpont az áruháznak a már említett 8 darab alkalmazáshoz, akad egy Maps, ami igazából működik, de arra persze magunknak kell rájönnünk, hogy az 1-3 gombokkal lehet zoomolni és persze pixelről-pixelre rajzolja ki a térképet, de tény, hogy megy. A naptár Google, Yahoo! és CalDav fiókokból tud szinkronizálni, havi, heti és napi nézetben is működik, ennél többet egyébként talán nem is várhatunk el tőle, illetve akad egy számológép, egy mértékegység-átváltó, egy diktafon, ami hívás közben nem elérhető, van vekker, valamint ténylegesen létezik és működik a Google Assistant. Angolul lehet vele csevegni, indít helyettünk keresést, illetve pár dolgot kérhetünk is tőle, hogy csináljon meg. De nem csinálja, hanem elmondja, hogy hogyan kéne, vagy csak simán közli, hogy bocs, de ezt nem tudom megtenni (ilyen például a Bluetooth bekapcsolása).

[+]

A kamerára nem lehet sok jót mondani, a felbontás 2 megapixeles, a képek álló tájolásúak, beállítások nagyjából nincsenek, autofókusz szintén nincs. A vakut lehet kapcsolgatni, az önkioldót és a rácsvonalakat, ennyit tud. A nagy kérdés inkább az volt, hogy miképpen fognak a képek átjutni a számítógépre, mert hiába dugom rá USB-kábellel a terméket, csak tölt, de nincs adatmozgatási opció. Sebaj, ott a Bluetooth, gondoltam naivan, de annak ellenére sem küldte át a fájlokat, hogy mind a gépemmel, mind pedig egy másik telefonnal a párosítás megtörtént. Oké, akkor tegyünk be egy microSD-t, de annak sem volt értelme, mert nincs fájlkezelő, tehát nem tudom rámásolni. Az MMS is kiesik, mert ilyenkor átméretezi a képet és még kisebb lesz, marad tehát az email. Ahol csak egyesével lehet csatolmányt hozzáadni, tökre köszi. De elszüttyögtem vele, megoldottam, tessék, itt vannak alul, ha már küzdöttem vele ennyit, akkor már legyen kedves és nézze is meg az olvasó, csak azért, hogy elborzadjon a minőség láttán.

A Zenekönyvtár üres. A kezdéshez adjon hozzá dalokat a tárhelyhez. Ezzel fogadott a zenelejátszó és megint csak ültem felette, mint egy tök, hogy mit kéne tennem. Gépről ugyebár nem látom a telefont, mint tárhely. A Bluetooth küldés-fogadás nem működik, úgyhogy betettem egy microSD-t. Nem vagyok nyeretlen kétéves, direkt felkészültem mindenre, tettem zenét a gyökérbe, csináltam “Music” és “My Music” foldereket is, de ez hiábavaló erőfeszítés volt, mert a zenelejátszó továbbra is csak annyit közölt, mint eddig. Akkor azt mondtam, hogy oké, hogy a specifikáció szerint tudja kezelni a 64 GB méretű kártyát is, de talán lehet, hogy mégsem. És előtúrtam a szekrény mélyéről egy 16 GB-os modult is. Tök hiába. Ez volt az a pont, ahol felhívtam a Nokia hazai ügynökségét és kifejeztem csalódottságomat. És akkor történt egy meglepő fejlemény, kiderült, hogy a beállítások menüpont, tárhely fülén külön engedélyezni kell, hogy USB kapcsolat esetén lássuk a tárhelyet. És csoda történt, rá tudtam másolni a telefonra néhány mp3 fájlt, amik bekerültek a lejátszóba, lehet őket rendezni ID3 tagek alapján, van ismétlődés, mutat albumborítót, éljen. Aztán kilépsz a főképernyőre, szól tovább a zene a háttérben (remek), felül az állapotsávon van is neki ikonja és innentől nincs opciód. Nincs gomb, nincs felület, nincs semmi input, amivel bármit tudnál csinálni a zenével, még halkítani sem tudod, mert nincsenek hangerőgombok, nem lehet leállítani, léptetni, konkrétan csak az az egy opciód van, hogy vissza a menübe, vissza a zenelejátszóba és ott már lehet matatni. És erre még rátesz egy lapáttal a KaiOS azzal, hogy ha szól a zene és elindítod a Google Assistentet, megnyomod, hogy figyelje, amit mondasz, akkor sem kapcsolja le a muzsikát. Hát tényleg gratulálok.

Az adatkommunikációs funkciók maradtak a végére. GPS van, működik. Bluetooth van, nem működik. MicroSD-t be lehet tenni, nem látja. A böngésző viszont üzemel, hát nem lesz egy óriási élmény ekkora képernyőn mozgatni egy kurzort a navigációs gombokkal, de ennél jobban amúgy sem lehetett volna megoldani. És még a WiFi is korrektül teszi a dolgát. A hátlap alatt levő kis akkumulátor 1500 mAh-s, ezzel napokig el lehet létezni, pár óra alatt fel is lehet tölteni, az embernek úgysem jut eszébe, hogy bármit is csináljon a 8110 4G-vel, ha nem jön bejövő input. Ha kivesszük az akkut, akkor tudjuk betenni a microSD-t (felesleges), illetve egy microSIM-et is, a második szolgáltatói lapkát oldalról lehet betolni, ez viszont nanoSIM.

Összegzés. Vigyétek innen, ne is lássam többet. Ez megint egy összecsapott, olcsó, egy régi, tényleg patinás telefon hírnevére építő, alapvetően rettenetes termék. Konkrétan rossz. Nem működnek funkciók (microSD, Bluetooth), ami valahogy üzemel, az is átgondolatlan, kényelmetlen, idegesítő. Szörnyen kezdetleges, bétás a KaiOS, hiába látszik, hogy a fejlesztés elején egy jobb képességű arc leült és tök jól átgondolta, hogy hogyan kéne működnie, ha nem úgy működik. Mütyürkézni kell a gombsorral, nincs hangerőszabályozó oldalt, a telepített szirszarokkal együtt van rá maximum egy tucatnyi app, aminek a fele valami pixelart játék, a kamera teljesen felesleges, a zenelejátszó egy konkrét ergonómiai katasztrófa, ez a jelen állapotában egy selejt. Ha van maximum 150 telefonszámod és semmi mást nem akarsz csinálni, mint telefonálni — na, arra tökre alkalmas, de ezt 10 ezer forint alatt is megkapod, igaz, az nem lesz sárga és az asztalon sem fog billegni. Meg az sem lesz ráírva, hogy Nokia. De semmiképpen nem szabad elhinni, hogy a 8110 4G egy amolyan fél-okostelefon, ami kompromisszumosan, de tud egy csomó netes fícsört, mert lehet, hogy ezeket elvileg tudja, gyakorlatilag azonban egy konstans kínzás arra használni, amire hivatalosan képesnek kell lennie. A 8110 4G a klasszikus, 1996-os Nokia 8110 meggyalázása és sárba tiprása, már a 3310 kapcsán is szomorú volt látni, hogy mennyire csak a forma és a PR-érték dominált, amikor kitalálták, de ezzel a termékkel végképp megalázza a saját múltját a Nokia (HMD), elsőre még jó poén volt, de ez most már nem csak erőltetett, hanem végletesen gyenge is. Ha nagyon vissza akarnak nyúlni a múltba, akkor vegyék elő a 7650-et, arra kis trükközéssel rá lehet fabrikálni az Androidot, de ezt a múltból építkező, modernizáltnak szánt feature phone vonalat sürgősen el kéne felejteni, mert óriási öngól.

Bog

Specifikáció

Nokia 8110 4G

	Általános
	Technológia	GSM, UMTS, LTE
	Méret	133,5 x 49,3 x 14,9 milliméter
	Tömeg	117 gramm
	Színvariációk	fekete, sárga
	SIM-foglalat	1 db microSIM + 1 db nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	2,4 hüvelyk
	Kijelző felbontása	240 x 320 pixel (167 ppi)
	Kijelző típusa	TFT
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm MSM8905 Snapdragon 205
	Processzor típusa	2 x 1,1 GHz Cortex-A7
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Adreno 304
	RAM mérete	512 MB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	2000
	SMS memória	korlátlan
	Belső tárhely	4 GB
	Memória bővíthetősége	microSD (max. 64 GB)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 UMTS 850/900/2100 LTE 800/850/900/1900/2100/2300/2500/2600
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / van / van /van
	LTE	Cat.4
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.0
	WiFi	van
	USB	microUSB
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS vevő	van
	GLONASS	nincs
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van (T9)
	Szoftverek
	Platform	KaiOS
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	Snake + letölthetők
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	Zseblámpa, Google Assistant
	Multimédia
	Fő kamera	2 megapixel, ledes segédfény
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	QVGA
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1500 mAh-s Li-Ion
	Készenléti idő	600 óra
	Beszélgetési idő	11 óra
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet