Külső

Az újdonság két színben, pirosban és kékben létezik. Mint azt az XXL-ben megtudtam, Bog mindenképp utóbbit szerette volna viszontlátni a teszten, a tulaj szerint viszont a piros sokkal jobban néz ki, ezért előzékenyen abból is kikészített egyet nekem. Jól meg is nézegettem, egyetértettem, de a retorziótól tartva mégis a kéket hoztam el.

A készülék tehát csúszkás kialakítású. A színvilág komor, az előlap szinte teljes egészében fekete, egyedül a híváskezdeményező/befejező gombpáros visz némi színt a dologba. Felül a telefonhangszóró mellett egy miniatűr QVGA kamera látható, amit videótelefonálásnál használhatunk. Kicsit lejjebb haladva a gyártó szokatlanul apró logója figyelget egy szintén szolid XpressMusic felirat társaságában, alattuk pedig a 2,2 hüvelyk átlójú, 240 x 320 pixel felbontású kijelző terül el. A minőségére egy szavunk sem lehet, a kép éles, tiszta, a színek élénkek, teljesen jó.

A megjelenítő alatt egy horizontálisan mindkét irányba mozgatható csúszkát találunk, ezzel tudunk a zenelejátszó és a rádió között váltani, de erről majd később. Mellette két fehér csík van, ezek felelősek a fényeffektekért - már ha bekapcsoljuk a funkciót a menüben, szerintem idegesítő, mert készenléti állapotban is fel-fel fénylik a cucc, felesleges energiapazarlás. Alul a két szoftveres és a két híváskezelő gomb fogja közre az öt irányú d-padot - bár a képek alapján úgy tűnhet, de ezek igazi gombok, nem valami érintésérzékeny csodák. Mindegyik megfelelően nagy méretű, jó minőségűek, kényelmes használatot tesznek lehetővé.

A csúsztatást segítő mechanika jó, de nem tökéletes, nyitott állapotban van egy kis holtjátéka, de őszintén szólva egy kezemen meg tudnám számolni azokat a készülékeket, amelyeknek nincs - ráadásul legtöbbjük más árkategóriában van jelen. A készüléket széttolva bukkan elő a 12 gombból álló numerikus billentyűzet, mely szintén teljesen jó. Maga a készülék egyébként 111 grammot nyom, méretei 98,5 x 48,5 x 17 mm, szóval nem épp apró, de a zsebünket sem fogja húzni. Az anyaghasználat jó, főleg a hátlap nagyon kellemes tapintású, többek között emiatt érezzük úgy, hogy biztosan van a kezünkben.

Felülre kerültek a csatlakozók (2,5 mm-es jack kimenet, microUSB port, töltő csatlakozója), valamint a hátlap levételéhez szükséges gombocska.

Baloldalt és alul nincs semmi, jobbra pedig a hangerőszabályzó és a kamera exponálógombja került. Előbbi borzasztó vacak, nagyon mélyen ül, alig lehet megnyomni, meg úgy egyébként sem nagyon érezzük, hogy jó helyen próbálkozunk-e.

A hátlap talán a készülék egyik legpofásabb része. Felülete hasonló, mint a golflabdáké, sok apró kráter van rajta, melyek felfelé haladva egyre kisebbek lesznek. A méretes Nokia feliraton kívül itt van a kihangosító hangszórója és a kamera is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!